Te megtanultál már kiállni magadért?

„Okos enged, szamár szenved.” „Legyél te az okosabb!” Ismerősek ezek a remek tanácsok, igaz? Csupa jó emlék fűződik hozzájuk. Vagyis nem egészen. Ha meghalljuk ezeket a mondatokat, a legtöbben lélekben egészen gyerekkorunkig utazunk vissza az időben.

Valaki bántott szóban vagy tettleg, amire a magunk módján visszavágtunk. Egy felnőtt pedig ránk szólt. Elpuffantotta a fenti frázisok valamelyik verzióját – többnyire úgy, hogy az is hallja, aki bántott -, majd ezzel lezártnak is tekintette az ügyet. Hogy konkrétan hogyan is csináljuk azt, hogy okosabbak is legyünk, és ne is hagyjuk magunkat bántani? Na, azt persze még véletlenül se mondta meg.

A felnőtt a maga részéről megnyugodott: ha az, akit bántanak, nem szól vissza, nem folytatja a szituációt, akkor az szerinte meg is szűnik. Akit bántottak, az elszégyelli magát: azt mondták neki, legyen okosabb, jobb a másiknál. Tehát amikor megpróbálta megvédeni magát, akkor nem volt az. Legközelebb igyekszik megfogadni az intelmet, és nem vág vissza. Sőt, minden erővel megpróbálja elkerülni, megelőzni, hogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol bánthatják.

Aki pedig bántotta, néhány ilyen alkalom után akár vérszemet is kaphat. Vadászhat a másikra nyugodtan, az nem fog ellenállást kifejteni. És főleg nem fog felnőttnek szólni, hiszen legutóbb is megkapta: nem viselkedett elég okosan. Felnőttként is sokszor találjuk magunkat olyan szituációban, amikor úgy érezzük, ki kellene állni magunkért.

Aztán eszünkbe jut a régi intelem, és inkább nem tesszük, valamiféle morális fölényt remélve ettől. Lehet, hogy ezt meg is kapjuk, de a célunkat attól még nem érjük el. Tévedés ne essék: a lányoktól, nőktől nagyobb eséllyel várja el a társadalom azt, hogy simulékonyabbak, higgadtabbak legyenek. De fiúk is elég sokszor kapják meg nevelő célzattal: az okosabb enged.

FORRÁS: UNSPLASH

Aztán ennek a túlzott megfogadása súlyos károkkal is járhat, mert megtanuljuk simán megengedni másoknak, hogy átlépjenek fölöttünk. Ami a nagyobbik baj: azt is megtanuljuk, hogy a saját határainkat, igényeinket hogyan soroljuk mindig hátrébb és hátrébb. Találkoztam már olyan szülővel, akinek a harmincas éveiben járó fián taposott szinte mindenki.

Kritika nélkül úgy táncolt, ahogy a felesége fütyült, a munkahelyén hiába vállalta be a leggázabb feladatokat, fizetésemeléskor rajta rendszeresen átnéztek. Végül a szülő kifakadt: „Sajnálom, hogy nem arra neveltelek, hogy nyugodtan üss vissza, ha több már a soknál.” A visszaütést persze képletesen kell érteni.

Én kislányként és nőként is azt tapasztaltam, nem minden helyzetből az jön ki jobban, aki enged. Sokáig én is engedtem, aminek többnyire az lett az eredménye, hogy újra és újra megszívtam. Barátok, párkapcsolatok, kollégák nőttek a fejemre teljesen, mert egyszerűen képtelen voltam megtalálni a hangom. Fogalmam sem volt, hogyan álljak ki magamért, vagy azokért a dolgokért, amik nekem fontosak.

Azon a bizonyos „morális fölényen” kívül az égvilágon semmi előnyöm nem származott abból, hogy én voltam az okosabb. Vagyis inkább csak a csendesebb. Végül megelégeltem, és egyre többször hallattam a hangom olyankor, amikor feltétlenül szükségét láttam. Mostanra egész jól belejöttem. Igaz, útközben elkoptak mellőlem azok, akik csak kihasználták, hogy könnyebb rajtam az akaratukat érvényesíteni.

Ma már azt gondolom, hogy a valódi jó tanács inkább úgy hangzik: okosan engedj!

Nyilvánvalóan semmi értelme meddő vitákkal tölteni az időt. Ugyanígy teljesen felesleges minden pitiáner apróságba beleakasztani a körmöt. De ha számunkra fontos dolog forog kockán, akkor itt az idő kinyitni a szánkat. Azt sem szabad szó nélkül elfogadni, ha hátrányos helyzetbe akarnak hozni. Fizikai vagy lelki bántást – akár mi vagyunk a célpont, akár valaki más – némán eltűrni pedig végképp nem kötelező!

Merjünk intelligensen, másokon nem átgázolva, de határozottan kiállni magunkért! Ha pedig nem megy, bátran kérjünk segítséget. Tartsuk viszont a megfelelő távolságot azoktól a családtagoktól, barátoktól, kollégáktól, akik nem támogatnak minket ebben.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂