Te szerelmi viszonyba kezdenél egy kollégáddal?

Amikor egymás mellé osztottak be minket, megkönnyebbülten lélegeztem fel. Mindketten kezdők voltunk az irodában és eleinte kevés szimpatikus kollégával találkoztam. Ő egy volt közülük.

Balázs meglehetősen félénk férfi benyomását keltette. Amint jobban megismertem, rájöttem, hogy tévedtem. Minden szabad percében megállás nélkül csevegett velem, és nagyon élvezte, ha meg tud nevettetni. Fel sem tűnt, hogy a többiekkel továbbra is alig áll szóba.

A helyes arcú, jó kiállású srácban tagadhatatlanul volt valami. Ahogy telt az idő, egyre-másra azon kaptam magam, hogy már attól is borzongás fut végig a gerincem mentén, ha megszólal. Nagyon tetszett a hangja, tőlem a periódusos rendszert is felmondhatta volna, abba is belepirulok. A laza munkahelyi haverkodás gyorsan csapott át valami másba. Közel sem volt olyan félénk, mint korábban hittem.

Egyik alkalommal az irodából hívott. Tudtam, hogy a többiek ott nyüzsögnek körülötte, mégis fennhangon tette fel a kérdést:

“Tényleg meztelen vagy? És mit csinálsz éppen?”

Persze, szó sem volt ilyesmiről, a gyerekes cukkolás az ő fejéből pattant ki. Szeretett bosszantani, de ahogy meghallottam a nevetését, nem tudtam haragudni rá.

Állandóan kerülgettük egymást a melóban, ha rám nézett, mindig ott játszott a szája sarkában az a félreérthetetlen mosoly. Tetszett neki, ha zavarba jöttem a simogató tekintete hatására. Egy idő után már csak beceneveken szólított, hol „édesem” voltam, hol „drága”. Míg végül elkezdte tervezgetni a privát találka lehetőségét.

Csak ekkor szembesültem a saját hülyeségemmel – túl későn kaptam észbe. Balázsnak ugyanis menyasszonya volt. Én mindent tudtam Heniről, neki viszont arról sem volt fogalma, hogy létezem. A srác sokszor maradt bent velem munka után. Sosem történt köztünk semmi, mégis bölcsen hallgatott az élettársa előtt a dologról, vagy épp körmönfont hazugságokat talált ki. Mit szépítsem: annyira Balázsra koncentráltam, hogy fel sem tűnt, mit művelünk közben.

• Ne hülyülj már meg! – csattantam fel szinte kétségbeesetten, amikor láttam, mennyire komolyan gondolja a titkos randit.

Nem sokra mentem vele. Balázsból özönleni kezdtek a kérlelő szavak: „Megőrülök érted, nem bírom tovább…” De amikor rákérdeztem, mi lesz Henivel, nem tudott választ adni. Eleinte elintézte annyival, hogy a menyasszonyának nem kell tudnia, hová megy. Ennél többre viszont nem futotta tőle.

Teltek a hetek, a huzavona folytatódott. Nagyon is vonzódtam hozzá és ha csak eszembe jutott, hogy foglalt, sírva tudtam volna fakadni. De nem váltam volna titkos szeretőjévé senkinek. Bár sosem tudtam a „másik nőt” hibáztatni egy ilyen helyzetben, én nem akartam azzá válni. Csak arra tudtam gondolni, hogy vagy én húzom a rövidebbet, amiért romantikus ábrándokkal áltatom magam, vagy bűntudattal élek tovább.

Egyikből sem kértem.

Egyik nap Balázs nem volt bent. Senki nem foglalkozott vele, én pedig nem mertem kérdezősködni. Addigra már épp elég nagy feltűnést keltettünk. Hiába kerestem, nem tudtam elérni. Magam sem tudom, hány nap telt el így. Végül, az egyik kollegánktól tudtam meg, hogy kilépett.

Rá kellett döbbenjek: szándékosan nem szólt. Minden kapcsolatot megszakított velem. Azóta sem tudom, mi lett az eljegyzéséből. Nem áltattam magam azzal, hogy én vagyok számára a Nagy Ő – de abban biztos voltam, hogy Heni sem az. Szerintem legalábbis, ha ilyen könnyen kockára tennél valamit, akkor az nem lehet igazi érték a számodra.

Sajnáltam a menyasszonyát és mondanom sem kell, hogy magamat is. Még jobban beletemetkeztem a munkába. Kiábrándító felismerés volt, hogy Balázs egyszerűen elmenekült. Ahogy az is, hogy úgy habarodtam bele egy foglalt pasiba, hogy észre sem vettem: olyan dolgot művelek, ami nekem erkölcsileg nem fér bele.

Miután túltettem magam a szappanoperába illő fordulaton és nyitni mertem a többiek felé, egy kolléga ismét randira hívott. Tudtam, hogy szingli – igent mondtam.

Sokan tartják magukat az aranyszabályhoz, hogy házinyúlra nem lövünk.

Bölcs mondás. De, azt hiszem, csak érzelmi intelligencia kérdése, hogyan tudjátok kezelni az ilyesmit, akár összejön a dolog, akár nem. Első alkalommal nagyot hibáztam, úgy sodródtam a felszínes érzelmekkel, mint egy kamaszlány. De ha megtanulsz éretten kezelni egy ilyen kapcsolatot, lemondanál a lehetséges boldogságodról, csak azért, mert kellemetlenséggel járhat? 

Nyitókép: Unsplash