Az, hogy melyik csatornát nézed, megváltoztathatja kire szavazol!

A buborékok korát éljük. Mindannyian a sajátunkból tekintünk kifelé, és ez meghatározza a gondolkodásunkat, a szókészletünket, létező vagy nem létező istenhitünket. Kényelmes nézni a saját csatornánkat, de mi történik, ha átülünk egy távolabbi buborékba, és csatornát váltunk?

1959-ben egy fiatal szenátor átfogó cikket írt egy magazinnak arról, hogy az új médium, a televízió milyen potenciállal bír. Hogy olyan hatalma van, ami képes tartósan megváltoztatni a politika működési módjait. Alig egy év múlva ugyanez a szenátor, John F. Kennedy lett az USA új elnöke, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a televíziós vitákban rendkívül karizmatikus volt a fellépése Richard Nixonnal szemben. Az akkori dokumentumok, feljegyzések szerint a sápadt, nyirkos szemöldökű Nixon éles kontrasztban állt Kennedy könnyedségével és napbarnított arcszínével. Média szakértők gyakran hivatkoznak ezekre a képernyős vitákra úgy, mint amelyek forradalmasították az amerikai politikát. Három év múlva pedig a Kennedy elleni merénylet képei járták be a világsajtót, ez lett az első olyan nemzeti tragédia, amiről globálisan tudósítottak. Addigra a tv hatása tagadhatatlan volt.

Forrás: Unsplash

Azóta tart a diskurzus a televízió befolyásoló erejéről, amióta betört otthonunkba az ötvenes években. A viták mellett elkezdtek ömleni ránk a reklámok, amelyek ma ugyanúgy hatással vannak a fogyasztási és gondolkodási szokásainkra, mint régen. A mosószappant felváltotta a robotporszívó, a glamúr cigaretta helyét pedig átvették az emésztést elősegítő gyöngyök.

A hírcsatornák megjelenésével pedig egyre inkább előtérbe került a kérdés: vajon mennyire hat véleményünkre, preferenciáinkra, hogy melyik adót nézzük? Az egyik lehetséges válasz ugyancsak a tengerentúlról érkezik, noha a gondolatkísérlet erejéig a szereplők tetszés szerint helyettesíthetők más országokéval. Egy friss amerikai kutatás szerint:

Ha a saját meggyőződésünknek ellentmondó médiatartalmat fogyasztunk, egy hónap alatt megváltozhatnak a politikai nézeteink.

A kísérlet az amerikai elnökválasztás hajrájában zajlott: az erősen republikánus Fox News nézőinek egy csoportját egy hónapon keresztül megfizették, hogy az inkább demokraták felé hajló CNN-t nézze. Az eredmény csak elsőre tűnhet megdöbbentőnek: négy hét után érzékelhető változás állt be bizonyos tényeken alapuló nézetekben, attitűdökben, egyes kérdések fontosságának rangsorolásában és általában a politikai beállítottságban. A kísérletben résztvevők elkezdtek más témákkal foglalkozni, más szempontokat érvényesíteni, és alapvetően kritikusabbak lettek a Fox News csatornával. A kutatókat leginkább az lepte meg, hogy ezek a nézők politikai elfogultságukat is felülírták azáltal, hogy a „másik oldal” tévéjét nézték.

Érdemes eljátszani a gondolattal, mi történne itthon vagy egy másik európai országban hasonló helyzetben. Természetesen sok tényezőt figyelembe kell venni, hiszen eltérő a kultúránk, a múltunk és eltérően vagyunk (vagy nem vagyunk) tudatos állampolgárok. A képernyő varázsa azonban mindenhol lefegyverzően hat. Akár háttérzajként használják, akár főműsoridőben rátapad a család. A reklámok, a sorozatok, a híradások üzenetei észrevétlenül kúsznak be a gondolkodásba, és épülnek be a hitrendszerünkbe, világképünkbe. Barátnőm édesanyja remek példa a jelenségre: egy sorozat miatt mindennap az egyik csatorna híradóját hallgatta. Rövid időn belül felfedeztem beszélgetéseinkben a csatornára jellemző egyértelmű üzeneteket, szókészletet. Pedig szó sem volt kísérletről, hovatovább fizetett tévénézésről.

Nagyon is számít tehát, hogy mit látunk a képernyőn, hiszen az amerikai kutatás pont arra világított rá, hogy még az erősen elkötelezett nézők preferenciáit is meg lehet változtatni rövid idő alatt. Ez különösen a hír- és komment csatornák megjelenésével vált érdekessé, amelyek hiszterizálták a közvéleményt, és elindították a gyűlöletcunamit az eltérő véleményű nézők között.

A kísérletből az is kiderült, hogy a hatás átmeneti.

Amint a Fox News nézői visszatértek a saját információs buborékjukba, a régi valóság kíméletlenül átvette a hatalmat újra. A legfontosabb tanulság mégis az, hogy mindenkihez el lehet érni, mert az információ számít. Egy egészségesen működő médiának pedig az a dolga, hogy a mások által elhallgatott érveket és tényeket is bemutassa. Felügyelő szervként működik, ami nem csupán elmondja a történéseket, de el is számoltat. Segít, hogy például egy csalás ne maradjon következmény nélkül. Legalábbis egy ideális világban.

Forrás: Unsplash

Milliók nézik a képernyőt naponta több órában, a televíziók felelőssége óriási.

Még akkor is, ha próbálunk tudatos fogyasztók lenni. Híres példa a tv véleményformáló hatásáról az amerikai televíziós újságírás nagyjának, Walter Cronkite-nak a szavai. A vietnámi háború egy pontján azt mondta: ezt a háborút már nem lehet megnyerni. Ma már médiatörténeti pillanatként tekintenek erre, a közvélemény ugyanis ezután élesen elfordult a háború támogatásától.

Az információs buborék is veszélyes tud lenni, ha túl erős a fala, akkor azért, ha könnyen ki lehet pukkasztani, akkor meg azért. Azt persze senki nem mondja, hogy a kritikus gondolkodásnak nincsenek hosszú távú mellékhatásai, de egy próbát azért érdemes vele tenni.

Nyitókép: Unsplash