Van olyan férfi, akiért érdemes szenvedni?

Tekla török származású szerelme már több mint fél éve elhagyta az országot. A lány azóta sem volt képes felocsúdni a kábulatból, ráadásul az idő minden rossz emléket széppé varázsolt, így csak még inkább sóvárgott a férfi után. 

Sokáig úgy élt, mintha egy szappanopera főhősnője volna. Reménykedett, várt, és még csak rá sem nézett másra. Pedig a külső szemlélők mindegyike kristálytisztán látta, hogy a kettejük kapcsolata korántsem tökéletes. Összeillettek, de amikor nem voltak egymás közvetlen közelében, a lány minden külön töltött napot pokolként élt meg.

Aztán mióta Aren elhagyta ideiglenes magyar otthonát, Teklának nem maradt más, csak a boldog pillanatok egyre fakuló emléke és néhány reményt keltő üzenet. Ezekbe két kézzel igyekezett kapaszkodni, hogy legyen miért átvészelni a szürke, külön töltött napokat. Az idő haladt, és bár az eszével pontosan tudta a nő, hogy lépnie kellene, a szíve még nem engedte továbbállni.

Ám egy idő után jobban fájt az összes beforrt, mégis elevennek tűnő sebe annál, hogy tovább üljön a kanapé szélén és várja a csodát. Szinte erőszakkal vetette bele magát az újabb és újabb kalandokba. Sokáig egyáltalán nem élvezte, de aztán egész jól belejött. Sportot űzött abból, hogy párnaponta újabb és újabb idegenekkel találkozott.

Egyik ismeretlen arcot a másik váltotta a lakásában – és szinte nevetett magában, milyen egyszerű, együgyű, érdektelen fickó mind, akiket az élet az útjába sodor. Megszokta, hogy nincs társa, megszokta, hogy nincsenek elvárások sem. Beleszokott ebbe a rohanó semmibe, amiben élt. Nem élvezte, de már nem fájtak a sebei.

FORRÁS: UNSPLASH

Úgy érezte magát, mint egy szobanövény, mégis klasszisokkal jobb és minőségibb életet élt, mint néhány hónapja. És pontosan tudta, hogy nem eshet vissza abba a mély lelki gödörbe, ahonnan olyan sokáig nem tudott kimászni. A barátok elkoptak, bulizni már rég nem járt, és nem is hiányzott semmi az életéből. Így volt kerek. Sportok, rengeteg munka és az éjszakai titkos találkák.

Aztán egyszer üzenet jött egy ismeretlen online ismerőstől. Azonnal a szívébe hasított az érzés, ami már akkor is hatalmában kerítette, amikor évekkel ezelőtt először látta a férfit. Kételkedve bámult a monitorra, azt gondolta, az üzenet félrement, nem is neki szánták. De tévedett. Még arra sem volt ideje, hogy belegondoljon, mi is történik, már a férfi mellett találta magát. Szkeptikus volt.

Minden erejével igyekezett meggyőzni magát, hogy valójában nem is az esete, és nem is illenek össze. De minél jobban erőlködött, annál inkább érezték mindketten, hogy ez az a tipikus, féktelen, őrült szerelem, amire vártak. Tekla le volt nyűgözve attól, hogy a másik is pontosan olyan fékevesztett, mint ő. Ismerték egymás gondolatait, és nem bírták tűrtőztetni magukat.

Ha a másik szemébe néztek, mintha önmagukat látták volna. Mégis csak néhány hét féktelen szenvedély, düh, harag, sértettség, és valami elementáris erővel bíró erős érzelmi kapocs jutott nekik. Aztán Zoli egyszer csak meggondolta magát, és lelépett. Próbált hülye észérvekkel alátámasztani a döntését, de Teklában csak az értetlenség és a fájdalom maradt.

Megint ott ült a kanapé szélén. Ő – és a megválaszolatlan kérdései. Nem volt szerelmes, de iszonyúan bántották a történtek, mert tudta, hogy hatalmas szerelem lehetett volna a kettejüké. Az idő vészesen pörgött, és a nő úgy döntött, nem hagyja, hogy ez a kapcsolat is maga alá temesse. Egyik jelentkező után jött a másik, és ő unottan kattintgatott egészen addig, míg egy idegen arcában nem fedezte fel egykori nagy szerelme vonásait.

Ekkor értette meg, hogy bizony tényleg egyik pillanatról a másikra változnak az ember dolgai – akár 180 fokban más irányt véve, mint most nála. Ekkor értette meg, hogy még mindig ő a fontos. Akiről gondoskodni akart, aki ott volt vele, amíg lehetett.

Ekkor értette meg, hogy csak az őrült nagy szeretetéhsége rángatja marionett bábuként.

Ezért nyitotta ki a szívét ismeretlenek előtt. Hiszen túl rövid az élet ahhoz, hogy minden csalódás után könnyek között ragasztgassuk össze összetört szívünk minden egyes darabját. De az Igazira, a fontosra érdemes várni…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂