Ha egy nő szóba áll egy férfival, akkor biztos ismerkedni akar?

Élünk párkapcsolatban, házasságban, vagy éppen egyedül. Van, aki így éli le az életét, és van, aki azért van egyedül, mert elvált, éppen lehámlott egy nem működő kapcsolatról, vagy esetleg őt hagyták el.

Egy idő után persze felmerül az igény, hogy kontaktusba kerülj más emberekkel is. Azt érzed, hogy egy újabb kapcsolatra még nem állsz készen, de a szociális igényed jelentkezik. Kiszagolsz a barikádod mögül, látod, hogy vannak ott páran, aki így vagy úgy kapcsolatba próbálnak lépni veled az ellenkező nem tagjai közül.

Megvonod a vállad, végül is, ha beszélgetsz valakivel, az még nem jelent felhívást keringőre. Hiszen te (óh, te naiv!) azt gondolod, hogy nemcsak nő vagy, hanem ember is, hát miért ne léphetnél kapcsolatba embertársaiddal?

Válaszolsz levelekre, udvariasan kérdéseket teszel fel, beszélgetni kezdesz. Még időben jelzed a másik félnek, hogy csupán emberi kíváncsiság vezet, nem kívánsz nőként előlépni, mert momentán épülsz, még fájsz. És közlöd a döntésedet is: még jó ideig nem kívánsz a szó klasszikus értelmében ismerkedni. És ekkor robban a bomba.

FORRÁS: UNSPLASH

Többféle reakció érkezik a másik oldalról:

Az egyik olyan gyorsan felszívódik, mint a kámfor, mintha sosem beszéltetek volna. Attól a naptól sértett büszkeségében már nem ismerősöd, sőt mi több, fel sem lelhető a közösségi oldalakon (tiltott). Nem kár érte.

A másik (ebből van kevesebb) udvariasan közli veled: sürgős dolga akadt, beteg a kutyája, a mamája, a kertjét széttaposta egy bölénycsorda, sebtiben kibékült a volt barátnőjével (akivel lehet, nem is szakított, csak két kapura játszott veled beszélgetve). A kifogások tárháza végtelen, de legalább lezárta az emberi kommunikációt. Úgy, ahogy. Te pedig pontosan tudod, mire ment ki a csevegés.

A harmadik, oda se neki, figyelmen kívül hagyja amit közöltél, és megkérdezi: szexet nem akarsz? Mert oké, hogy egyedül vagy, na de szex az kell! Anélkül elhervadsz, összeaszol, és a bőröd is petyhüdt lesz! Ebben az esetben te köszönsz el udvariasan, megköszönve a felkínált lehetőséget, amit nem kívánsz igénybe venni.

A negyedik nehezebb eset. Mintha nem ment volna át az üzeneted. Majd amikor megismétled magad, értetlenkedik. De hogyhogy? Hát nem éppen azt közölted vele, hogy egyedül vagy, magányos vagy? Az, hogy te döntöttél így, valahogy kikerüli az agyának azt a részét, ahol felfogná a mondandódat. „Olyan nincs, hogy egy nő egyedül akarna lenni.” Ez van a zászlajára varrva. És tovább nyomul. Hiába hárítasz és mantrázod neki, hogy de, tényleg, még nem állsz készen – ő annál inkább!

Te pedig csak nézel ki a fejedből, és nem érted, hogy most tulajdonképpen mi a baj. Végignézel a Messenger-beszélgetéseiden, és nevek helyett éhes hiénákat látsz, oroszlánokat, akik a fűben kucorgó bambit látva nyalják a szájukat.

Bezárod a csevegőprogramot, odakucorodsz a jól megszokott magányod mellé a párnák közé, rápillantasz, és megállapítod, hogy megváltozott. Már nem szúrós magány, hanem egyedüllét. Amit te választottál magadnak. És egy ideig biztos elmegy a kedved nemhogy az emberi kapcsolatoktól, hanem az ellenkező nemmel való kommunikációtól is. A gyógyulásodig jól meglesztek ti így ketten. És eszedbe jut a sokak által sokszor idézett fészbúk okosság, mely szerint: attól, hogy egy nő egyedül van, az nem azt jelenti, hogy bárki viheti.

Nyitókép: Unsplash