Álmokba burkolózom a magány elől…

Az őszi nap vége sötétbe burkolózott. Az irodaépület tornyából az elegáns üvegablakokon át már nem lehetett sziluetteket kivenni, csak az utcai lámpák fénye jelezte, hogy a külvilág igenis létezik.

Kriszta aznapra úgy döntött, nem kezd hozzá több feladathoz. Holnap ünnepnap lesz, gondolta keserédes mosollyal. Otthon lefekvés előtt mindent elrendezett, kitakarított, és új terítővel takarta be az asztalt. Az ágyban a takaró alatt a szíve a várakozás izgatott ütemét verte, mint kislány korában.

Reggel korán ébredt, de szándékosan nem kelt fel. Befúrta a fejét a párnába, hogy ne hallja a telefon pittyegését, sem az utca zaját. Csak akkor bújt elő, amikor már nem tudta elhessegetni a friss kávé és a reggeli első cigaretta hívogató képét. Megfőzte, megitta a kávét, elszívta a cigit. Mindjárt kettőt. Megérdemlem, gondolta. Ma ünnep van.

A mobilja most csak egyet pittyent: megérkezett az első születésnapi köszöntő. Kriszta belenézett a tükörbe: „Boldog sokadik szülinapot!” A mobilján előkereste az egyik régi szelfijét. Akkor még nem is így hívták az emberek a magukról készített fotókat. A képről mintha egy fiatal idegen nézett volna vissza rá. Összehasonlította a fotót a tükörképével. Öreg vagyok, gondolta. Nézegette a ráncait, és a kihulló hajszálakat nagy csomóba tekerte, miközben fésülködött. Mindez nem fontos, ma ünnepelni fogok.

Alaposan lezuhanyozott, és végiggondolta, mi minden áll ma előtte. Elképzelte, ahogy a párja és a barátai várják a meglepetésparti helyszínén. Senki nem tudja, hogy ő már rájött erre, és mind el fogják hinni az arcára kiülő meglepődést. Amikor elfújja a gyertyát, valaki biztosan bemond valami sikamlós poént, és mind nevetnek majd. Aztán pedig koccintanak és végigbulizzák az éjszakát, hogy a következő nap másnaposan még mindig az esti közös képeken vigyorogjanak.

FORRÁS: PEXELS

De ne szaladjunk ennyire előre, figyelmeztette magát. Előbb még a családdal is ünnepel. Délután mind jönnek majd, édesanya, édesapa, még a testvére is. Sütni kéne pogácsát, de csak fagyasztott van itthon, csukta be a hűtőajtót kicsit szégyenkezve. Ezen már igazán nem akadunk fenn. Megnyugodott, és elmosolyodott.

Olyan jó lesz összeülni, trécselni a testvérével és az anyjával. Sztorizgatnak majd, édesapa pedig elbóbiskol a kanapén, míg ők kitárgyalják az új híreket.

Vidáman ült le, hogy kisminkelje magát. Még rúzst is kent föl, pedig azt csak nagyon ritkán használt. A szemhéjára csillámló, vibráló színt választott, az esti bulira gondolva. Kiöltözni még nem kell, még összeolajozza a ruháját az ebédfőzéssel. Jaj, az ebéd! Gyorsan nekilátott egy adag levesnek, és megmelegítette az előző napról maradt menzás csirkecombot.

Evés után gondosan elmosogatott. Úgy találta, nincs eléggé rend az ünnephez, így elkezdett pakolászni. Végül előkerült a porszívó, a felmosórongy és az ablakmosó is. Mikor végzett, egy kicsit büszke volt magára: ugye, jóanyám? Mondtam én, hogy nem fog engem megenni a kosz, ha majd magamra kell takarítsak…

Megizzadt, és a haja csapzott tincsekben tapadt az arcára. Ismét lezuhanyozott, a sminkjét is újra elkészítette. Most a körömlakkra is gondolt. Ünnepi csillogásba öltöztette még a kisujját is. Mire a lakk megszáradt, besötétedett. El kellene kezdenem öltözni, gondolta. Sok időt töltött a ruhák kiválogatásával: csinosnak akart látszani, de mégis kényelmesen, feszengés nélkül szerette volna az estét eltölteni.

Maradt a kedvenc farmerénél, egy mély kivágású fekete blúzzal. Elégedetten ült le, tudva, hogy bőven van ideje. Arra gondolt, mielőtt érte jönnek, még hallgathat egy kis zenét és ihat egy pár kortyot, a hangulat kedvéért. Amikor kamasz volt, ezt úgy hívták, hogy “alapozás”. Felbontott egy üveg fehérbort, és végigböngészte a kedvenc pörgős számait.

Másnap reggel elkenődött szemfestékkel, sajgó fejjel ébredt. Sóhajtott, és felkászálódott a kanapéról, ahol ki tudja, mikor aludt el. Kivitte a majdnem üres borosüveget és a poharat a konyhába. Lekapcsolta a zenelejátszót, és lehúzta a redőnyöket. Remek születésnapi buli volt, gondolta. Épp olyan magányos és szomorú, mint a többi…

Nyitókép: Pexels