Miért csalnak meg? Íme, néhány őszinte válasz… - Igazinő | Igazinő

Miért csalnak meg? Íme, néhány őszinte válasz…

2021-01-12 Szerintünk

Emlékszem, kislány koromban azt hittem, hogy a megcsalás csak a filmekben gyakori, a való életben egyáltalán nem.

Aztán felnőttként szembesültem a valósággal: az emberek nagy része már volt megcsalt vagy megcsaló…

Mivel gyakran írok párkapcsolati témákról, számtalan ismerős/barát/olvasó osztotta meg velem az ilyen jellegű titkait. A félrelépőknek pedig feltettem az őszintén kíváncsi kérdést: miért? A válaszok sokszínűsége elképesztő…

„Elegem lett a szürkeségből. Mindig ugyanazt csináljuk, ugyanúgy. Kellett valami izgalom, amitől azt érzem, hogy élek.” (László, 37 éves férj)

„Már évek óta elhidegültünk a férjemmel, és én nagyon sokat szenvedtem emiatt. Nem csókolózunk, nincsenek simogatások, beszélgetések, mint a kapcsolatunk elején. Ha pedig mondom neki, akkor azt veti a szememre, hogy a semmin hisztizek. Mióta megismertem a szeretőmet, legalább boldog vagyok. De a gyerekek miatt sajnos nem válhatok el, mert nem akarom őket kitenni ilyen traumának.” (Zsuzsa, 42 éves feleség)

„Szeretem a menyasszonyom. Tündéri, kedves, családcentrikus. A legrendesebb lány, akit ismerek, csak olyan visszafogott. Így nevelték, és ezt én tisztelem benne. Tutira kiakadna, ha olyanokat kérnék tőle, amiket más nőkkel csinálok. Úgyhogy néha lefekszek másokkal, de ennek nincs jelentősége. Az csak puszta szex.” (Robi, 28 éves vőlegény)

„Semmibe vesz, és egy trehány állat.” (Laura, 40 éves)

„Sosem szerettem szerelemmel a férjemet, őszintén meg is mondtam neki, amikor megkérte a kezem. Ő ezt elfogadta, azt mondta, nem zavarja, így is kellek. Szépen élünk, nevelem a gyerekeket, ellátom a háztartást, ha hazajön munkából, rend és főtt étel várja. Eszik, tévézik, alszik. Azért tartok szeretőt, mert jár nekem egy kis öröm, amivel nem ártok senkinek.” (Mariann, 39 éves feleség)

FORRÁS: PEXELS

„Az élettársam nem szerette az orális szexet, és azt sem bírta, ha én csináltam neki. Azt mondta, mind a kettőtől undorodik. Iszonyúan féltékeny volt, mindenhol ellenőrizgetett. Rátelefonált a kollégáimra a munkahelyemen, hogy ott vagyok-e, de este az ágyban nemet mondott, mikor közeledtem. Végül meguntam, hogy állandóan kangörcsöm van, és kerestem magamnak nőket. Azóta már elváltunk.” (Gergő, 43 éves)

Mert jó.” (Attila, 32 éves)

„Régóta mást szeretek, csakhogy az élettársam erőszakos típus, sosem tudnék tőle szabadulni. Ráadásul közös hitelünk is van, na meg ott a közös gyerek. Így inkább elvagyok vele, havonta egyszer lefekszünk, mellette élem a titkos életem a szerelmemmel, aki nős… Egyikünk sem tudna kilépni a kapcsolatából, szóval, ennyi pont megfelel nekünk.” (Rita, 43 éves)

Nem sorolom tovább az indokokat. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy sok olyan reakcióval is találkoztam, amikből kiderült: utólag már nagyon megbánta az illető a félrelépését.

Sokan nem gondoltak bele időben, hogy a lebukással végleg felbomolhat az addig unottnak vagy értéktelennek hitt kapcsolat. Hogy érdemes-e a problémák helyrehozása helyett pótcselekvésekbe, kalandokba bonyolódni, mindenki döntse el maga. Egyvalami azonban biztos: jobb felkészülni a következményekre…

Nyitókép: Pexels