Hótól szikrázó tájak a festményeken: Monet, Bruegel és a többiek…
A festőket nem csak a tavasz zsenge, a nyár telt, vagy éppen az ősz vöröses arany színei inspirálták. A hófehér tájak pompája is megihlette őket.
Az 1500-as évek közepétől hidegebbek voltak a telek, mint előtte bármikor.
Ez a középkori kis jégkorszaknak nevezett lehűlés egészen a 19. századig eltartott, és egy egészen új művészeti témát hívott elő, méghozzá a téli tájkép vagy téli életkép ábrázolását.
Néhány gyönyörű festményt összegyűjtöttem, hogy gyönyörködhessünk egy picinykét.
Az első művész, aki a csikorgóan fagyos hónak és jégnek a csodáját Vadászok a hóban című festményén megörökítette, nem más, mint a flamand Pieter Bruegel volt. Képével az évszakok szimbolikus megfestése helyett egy valódi életképet alkotott, ahol az alakok többsége a téli örömöknek hódol, a központi szereplők pedig láthatóan a nem túl sikeres vadászatról érkeznek meg.
Bruegel ezekkel a képeivel lavinát indított el, és számtalan festő választotta a havas táj motívumát, főként a holland mesterek közül. Nagyon népszerűek voltak az olyan “böngészőképek”, mint a téli tájképekre specializálódott Hendrick Avercamp nagyszerű festménye.
Monet, a nagy francia impresszionista közel 150 havas tájképet festett. A festő a fény állandó változását akarta megfogni és megmutatni. Barátaival járta a téli tájat és vadászjelenetek helyett teljesen mindennapos témájú műveket festettek. Egyik számomra legkedvesebb festménye, ahol egy havas kapu tetején magányosan üldögélő, napfürdőző szarkát láthatunk.
Theo van Gogh műkereskedő egy télen elküldte az állandó pénzhiányban szenvedő bátyját, Vincent van Goghot Marseilles-be egy megbízással. De Vincent csak Arles-ig jutott el, mert elvarázsolta a táj szépsége. Nem sokkal megérkezése után festette meg ezt a szép téli tájképet. Egy szűk évvel később egy Gauguinnel történt veszekedés után éppen itt vágott le a bal füléből egy darabot.
Paul Gauguin főleg az egzotikus polinéz szigeteken festett varázslatosan színes képeiről ismert, pedig talált bőven motívumot magának az északi féltekén is. A művész két csendes-óceáni utazása között Bretagne-ban festette meg ezt a csodálatos művét.
Mednyánszky László csodálatos tájképeket festett, többek között számtalan téli tájat. Havas festményeiből akár külön gyűjteményt lehetne készíteni, így nehéz volt közülük egyetlenegyet kiválasztani. Ezen a képén a hóban szikrázó napsugarak a kereszt előtt térdeplő asszony felé vezetik pillantásunkat, és így megleshetjük az imádkozás nagyon intim pillanatát.
A 20. század elején festette vászonra az állatképeiről híres német festő, Franz Marc a hóban szundikáló kutyáját. Ez a mű igazából se nem tájkép, se nem kutyaportré, sokkal inkább – a formák összeolvadásával – az állat és a természet közötti harmónia ábrázolása.