Ha a lelked is kívánom, az már szerelem?

Táguló szemekkel csodálkoztam a világra, mint egy kisbaba. Minden új most. Újak a színek, a formák, az illatok. Mindent elölről kellett kezdenem.

Megtanultam járni a saját lábamon. Először csak totyogtam, botladoztam néha, majd elestem. De sírni sosem sírtam. Néha kicsit sajnáltam magam. Felálltam és próbálkoztam újra, addig, amíg már nemcsak járni, de szaladni, sőt, szárnyalni tudtam.

Megtaláltam a világomat és benne magamat. Ezt a helyet én nem adom senkinek – így döntöttem. Senki nem léphet bele a mocskos cipőjével az én kincsembe. Ez most tiszta és új. De éreztem, hogy nem maradhatok egy helyben. Be kell barangolnom minden szegletét ahhoz, hogy megismerjem az énemet.

Ezért széttártam a szárnyaimat és önfeledten felemelkedtem a magasba. Bátran néztem szét Tündérországban. Addig-addig mentem, míg végül elhagytam az étert. Haladtam feljebb, egészen a csillagokig, aztán még tovább.

Egy egészen új világ tárult elém, és benne megláttalak téged. A pillantásod mellett nem tudtam elmenni. Fogva tartott a tekinteted. Néhány percig, óráig, évig köröztem körülötted. Néztem a szemed, majd megálltam. Jó távol, hogy ne tudj megérinteni és én se tudjak hozzád nyúlni. Aztán léptél egyet. Én akkor kettőt hátra. Ez volt a mi nászunk tánca a csillagok fölött.

FORRÁS: PIXABAY

Aztán magamhoz tértem: te tényleg létezel! Tündérország kipukkant körülöttem, mert rájöttem, hogy a valóság jobb. Ültél velem szemben egy bormámoros éjszakán, és megértetted a lényem. Átláttál rajtam. Abszintban úszott az éjjel, és én megkívántam a lelked.

Akartam a mindent. Akartam a keserű csókodat, ami magában foglalta a múltam.

Mert értettél engem. Ebben a csókban benne volt az összes régi szerelmi bánatom, amit te most valamilyen torz és fordított módon visszaadtál. A keserű csókod által töltötted vissza belém az életet, minden fájdalmat átváltoztattál örömmé és boldogsággá. Ahogy az ajkaid a számhoz értek, újra teljessé tettél, és kitörölted belőlem azt a mély gyötrelmet, amivel a hosszú évek béklyóztak meg.

Te tényleg létezel. Azt nem tudom, meddig maradsz. Nem gondolkodtam ezen. De most itt vagy, velem szemben. Én pedig képtelen vagyok másra gondolni, minthogy újrakezdtem az életem, és ez megy nekem!

Nyitókép: Unsplash