Menekülj tőlem, az én szerelmem csak pusztítani tud! - Igazinő | Igazinő

Menekülj tőlem, az én szerelmem csak pusztítani tud!

2021-02-12 Esszencia

Szeretlek! Nagyon szeretlek, ezért most el kell, hogy engedjelek. Én nem érdemlem meg, hogy ennyi időt fordíts rám.

Nem tehetem meg, hogy elraboljam tőled a legértékesebb kincsedet: az időd. Mert azt senki nem adhatja vissza. Mert az óra csak ketyeg, te pedig annyival szebb dolgokkal is foglalkozhatnál, mint én. Minek adnád nekem a kincseidet, ha én – mint egy rossz gyerek – csak elhányom őket?

Gyötrődve borulok a konyhapultra minden éjjel, amikor nem vagy mellettem. Álomba sírom magam, mert nem fonódik rám két karod, mert nem érzem a szuszogásod a nyakamon. Ha pedig mégis, hát egyedül akarok lenni. Olyankor azt kérdezem: kell ez nekem? Nem lenne jobb egyedül örökre? Örökre, hogy senki ne bántson többé.

Pár csepp whiskyt őrizgetek a hűtőm mélyén, mert a tiéd. Egy elolvadt gyertyacsonkot rejteget a polcom, mert veled égettem el egy hosszú, átbeszélgetett éjszaka után. Egy soha ki nem mosott ing árválkodik a szekrényemben, ami akkor volt rajtad, amikor először megöleltél. Az asztal közepén álló borosüveg is a tiéd.

A lejátszási listám… most mondjam, hogy a tiéd? Hogy a te zenéidre futok minden alkalommal, amikor a szabadba merészkedek? Valljam be, hogy életem legjobb pár hónapját kaptam tőled? Hogy újra és újra át akarom élni az első éjszakát, amit velem töltöttél? Mondjam ki, hogy olyat adtál nekem, amit férfi soha, de soha nem tudott?

FORRÁS: PEXELS

Akkor voltam igazán önfeledt és önmagam, amikor a kis konyhámban ülve feltártuk egymás előtt a lelkünk. Te ihletsz engem! Te érdekelsz engem! Te szeretsz engem. Te nemcsak elvenni akartál belőlem, hanem adni is. Amennyit csak egy ember adni tud egy másiknak. Nem férfi a nőnek és nem nő a férfinak: egy ember, aki egy másik embert lát maga előtt. Nem a szexualis vágyának megtestesítőjét.

Te a lelkemet akartad megérteni. Te a lelkemet akartad megcsókolni. Én pedig megrészegülve omlottam a karodba.

Annyira bódító volt a jellemed, a tested, a csókod… hogy elfelejtettem, milyen vagyok. Hidd el, édesem, én nem akartam, hogy így legyen. Hidd el, csak a tisztelet az, ami most tőled távol űz. Mert hogyan is akarhatnál engem, a megsebzett, vérző vadat? Miért akarnád befogni a szelet, ha az sosem lesz a tiéd?

Maradj meg örökre az, akinek először láttalak: erős, önfeledt és büszke férfi. Én pedig maradjak meg neked olyannak, amilyennek megálmodtál az első csók után. Maradjon arcodon örökre a csók, amit keserű Múzsád égetett a homlokodra.

Nyitókép: Pexels