Steve Jobsnak sem volt diplomája – te miért akarsz annyira?

A diploma valójában nem garancia semmire. Sőt, alapvetően mára – a büfészakoknak köszönhetően – a presztízs értéke is bőven megcsappant.

Mégis időről időre akad olyan személy az ismeretségi körömben, aki enyhe szégyenérzettel vallja be: fájlalja, hogy nem lett diplomás. Pedig a többségüknek jól fizető állása, vagy éppen saját vállalkozása van, de valamiért nem hagyja őket nyugodni, hogy ők “csak” érettségivel bírnak.

Tényleg olyan fontos az a papír? Ízlés és beállítottság kérdése. Hiszen a legnagyobbak példáján jól látható, hogy nem a felsőfokú végzettség a siker kulcsa. Lássuk, hogy kik azok, akik mertek dobbantani a nagy papír megszerzése előtt!

Steve Jobs

Az ember, akit tényleg senkinek nem kell bemutatni. Gyakorlatilag kitörölhetetlenül beírta magát az emberiség történelmébe. És nemhogy nem szerzett diplomát, de még mielőtt otthagyta volna az egyetemet, elköltötte az összes pénzt, amit a szülei a tanulmányaira spóroltak össze. Majd fillérekből tengődött, és örült, ha heti egyszer rendes ételt ehetett. Lássuk be, innen szép nyerni!

Walt Disney

Rendben, aláírom, hogy Walt Disney nem a jelen korban alkotott nagyot. De azért azt hadd említsem meg, hogy 16 évesen hagyta abba a tanulást, hogy szolgáljon az I. világháborúban, és 18 évesen már illusztrátorként dolgozott. Innen pedig lépésről lépésre építgette az életét, aminek az lett az eredménye, hogy ma is rekorder Oscar-díj jelölésből. Ugyanis 59-szer jelölték díjra – a száraz tényeket nézve éppen csak írni-olvasni tudó embert -, amiből 22-szer el is hozta a szobrot.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Bill Gates

Igen, a mai világra jellemző álhírek között már Gates sikere is megkérdőjeleződik olykor. De azért azt talán ne vitassuk el tőle, hogy kicsivel több mint két évtizedig birtokolta a világ leggazdagabb embere címet. Persze már soha nem tudjuk meg, hogy ezt a teljesítményt akkor is produkálta volna-e, ha nem hagyja ott a Harvardot. Az viszont megmásíthatatlan tény, hogy diploma nélkül ért a szakmai karrierjének csúcsára.

Tommy Hilfiger

Nemcsak, hogy nem fejezte be a tanulmányait, de kifejezetten azt érezte – majd meg is írta önéletrajzi könyvében -, hogy az egyetem kifejezetten hátráltatja. Idővesztegetésnek érezte a sok padban ülést, készülést, vizsgázást a munka helyett, aminek sokkal beláthatóbb időn belül a zsebében érezhette a gyümölcsét.

Ezzel mondjuk, az apja kifejezetten nem értett egyet, így aztán hamar a saját lábára kellett állnia, mert otthonról már nem támogatták. Ez ugyan nem könnyítette meg az életét, de nem is törte meg. Ment a saját feje után, és bár sok törés volt a szakmai életében, azért a mai napig jelentős szereplője a divatszakmának. És hát a vagyona sem csekély.

Most akkor szükség van rá?

Lehetne kardoskodni mind a két oldalon, de igazából értelmetlen. Hiszen magától értetődik, hogy vannak életpályák, amikhez a diploma megléte elkerülhetetlen. Ellenben van egy rakás olyan terület, aminél simán elhagyható.

Azt viszont érdemes számításba venni, hogy az egyetemi évek kiváló lehetőségek a kapcsolatépítésre, a világ és önmagunk határainak feszegetésére, kitágítására. (Néha kicsit túlságosan is. Ilyenkor senki nem bánja, ha néhány meredek bulinak az emlékét jótékony homály fedi.) Az azonban teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a sikernek és az anyagi biztonság megteremtésének nem feltétele a diploma. Csupán egy eszköz, ami segíthet az álmaid megvalósításában.

Nyitókép: Wikipédia