Miért ítélsz el, ha a férjem mellett szeretőt tartok?
Voltam én már szerető… Nagyon is jól tudom, mit jelent nyakig benne lenni egy titkos kapcsolatban. Ilyenkor minden csak a szenvedélyről szól.
Kiiktatjuk a világ minden kellemetlenségét, és csak mi léteztünk arra a pár órára, amíg együtt lehettünk. Talán a mai napig is tartana a viszonyunk, ha nem buktunk volna le. Vagyis ha a párom nem érezte volna meg, hogy valami nincs rendben.
De nem voltam elég elővigyázatos, így észrevette a változást rajtam. Amikor pedig nyíltan rákérdezett, hogy van-e valakim, nem tudtam a szemébe hazudni. Képtelen voltam azt állítani, hogy ő az egyetlen férfi az életemben…
Elég megalázó pillanatok voltak, amikor bevallottam, hogy szeretőt tartok. Ennél már csak az volt a rosszabb, hogy tudatosult bennem: vége a titoknak, és ezzel együtt a románcunknak is. Sajnáltam, hogy így alakult.
A férjemet viszont cseppet sem szántam. Már évek óta nem szeretem, csak azért vagyok vele, mert kényelmes, színvonalas életét biztosít. Olyat, amit egy fizetésből soha nem tudnék megvalósítani, de még álmodni sem mernék róla.
FORRÁS: UNSPLASH
Nem akarok elválni, mert akkor sok mindenről le kellene mondanom. El kellene felejtenem a téli síeléseket és az egzotikus nyaralásokat, amiket mind ő finanszíroz. Az én fizum csak egy átlagos életre elég. Ez túl kevés. Nem tudom, hogy lehet úgy élni, hogy csak tízévente váltasz kocsit, és soha nem jársz el sehova.
Fontos vagy nekem, de inkább a kapcsolatunk vesszen, mint a jólét. Nekem is fáj, hogy szakítanunk kell, de nincs más választásom. Idővel úgyis találsz majd valakit helyettem… Szép dolgok az érzelmek, de megélni nem lehet belőlük.
Muszáj a házasságomra koncentrálnom, muszáj kibékítenem a férjem. Most jó ideig tökéletes feleségnek kell tűnjek, hogy minden helyreálljon köztünk. Jobban odafigyelek, és megadok neki mindent. Az, hogy közben másra gondolok… hát istenem. Szerintem sokan így vannak ezzel.
Aztán ha lenyugodtak a kedélyek, újra kerítek magamnak valakit.
Mert nem tudok szenvedély nélkül élni. Mert képtelenség úgy kibírni a szürke, egyforma mindennapokat, hogy ne csempésszek közéjük néha valami titkos élvezetet. Amire várhatok, ami erőt ad. Bárcsak szeretném a férjem! Bárcsak ne múltak volna el az érzelmeim iránta!
De már csak úgy tudok rá tekinteni, mint a gyermekeim apjára. Pedig valaha szerelmes voltam belé… Talán sokan elítélnek azért, ahogy gondolkozom, de mindenkinek csak egy élete van. És úgy teszi széppé magának, ahogy tőle telik…
Márta gondolatait Molnár Csanád jegyezte le.
Nyitókép: Unsplash
