Életre szóló kapcsolat: Te miért nem hiszel benne?

A múltkor valaki bőszen ecsetelte egy cikk alatt: csak az ostobák hitegetik magukat olyan mesebeli csodákkal, mint az élethosszig tartó házasság.

Ő bezzeg – mármint a kommentelő – nagyon is tisztában van azzal, hogy ez megvalósíthatatlan. Így nem áltatja magát, és nem gondolkozik komoly kapcsolatban… Ezt olvasva eltűnődtem, milyen nehéz lehet így élni – bár látszólag talán ez a könnyebbik út.

Nem mintha én azt hinném, hogy bármelyik kapcsolatban garanciát kapunk az életre szóló közös boldogságra. Szó sincs erről. Egy házasság minősége rengeteg dologtól függ. A végkifejletnek pedig sokszor még csak nem is a szerelem mélységéhez van köze.

Számtalan párt ismertem, akik tényleg őszintén szerették egymást, de évek hosszú sora alatt másképpen, másfelé változtak, és egyszerűen már nem tudtak mit kezdeni a másik új személyiségével. Olyanokat is tudok, akiknél a múltból cipelt súlyos „batyuk” vétózták meg a folytatást. Akik elvéreztek a konfliktuskezelésen, esetleg valamelyikük eltévelyedésén. Akik imádták egymást, de nem tanulták meg, hogyan kell dolgozni egy kapcsolaton…

Szóval a hibák lehetőségének tárháza végtelen. De azért megoldásokból is van jócskán.

Ami engem illet, abban hiszek, hogy meg kell próbálni mindig a legjobbat kihozni az életből. Nem kell elvakult módon hinni a happy endben, dehogy! De nem árt megadni a lehetőségét és tenni érte. Tehát ha szeretek egy embert, akkor kettőnk kapcsolatát sem adom fel előre – pláne még azelőtt, hogy egyáltalán problémáink támadtak volna.

Nem tudom elképzelni, hogy valamiről azért mondjak le, mert megjósolom, hogy úgysem sikerülhet egyetlen kapcsolat sem. Mert akkor ennyi erővel semmibe sem foghatnánk bele.

FORRÁS: UNSPLASH

Házasságban élek, de nemcsak az esküvőn nem vehettem tutira a szép végkifejletet, de még tizenakárhány év után sem tehetem. (Szerintem senki sem.) Viszont igyekszem a tőlem telhető legtöbb energiát belefektetni a kapcsolatunkba, és ugyanezt elvárom a páromtól is.

Hogy sikerül-e az élethossziglan? Nem tudom. Majd eldől. Talán igen, talán nem. Rajtam nem fog múlni, az biztos. De bárhogy alakul, a házasságba/szerelembe vetett hitemet nem adom fel. Mert van, hogy meggyőződsz egy kapcsolatban arról, hogy nem megy. Hogy valamiért nincs tovább. Van az a pont, amikor két ember nem tehet mást, mint elköszön egymástól.

De akkor is megpróbálták! Esélyt adtak egymásnak és a közös boldogságnak. Ez szerintem tiszteletre méltó. Azt hiszem, az igazi hit az, amikor a rossz végkifejlet esetleges lehetősége mellett is ki tudod mondani: MERLEK szeretni. MEREK harcolni érted. MEREK bízni magunkban és a jövőnkben. Tegyünk bele mindent, aztán majd meglátjuk!

Persze a mai világunkban az a szép, hogy mindenki abban hisz, amiben szeretne. Nem is akarok meggyőzni senkit. Csak őszintén, szívből kívánom mindenkinek, hogy megtalálja a boldogságot a saját elmélete szerint. Mert sokféleképpen érezhetjük jól magunkat a bőrünkben: van, aki szerelemre vágyik, van, aki egyedüllétre, van, aki futó kapcsolatokra. A lényeg, hogy rájöjjünk, melyik szerepben vagyunk a helyünkön.

Nyitókép: Unsplash