Elvált férfiként sokáig aszkétaként éltem…

Hát megtörtént… pontot tettünk a végére. Ott álltam a bíróság folyosóján, és megpróbáltam férfiként viselkedni. Nem akartam, hogy újra lássa a könnyeimet az a nő, aki pár perccel azelőtt még a feleségem volt. 

14 éve megálmodtunk egy életet, ami most egy bírósági pecséttel és egy aláírással lett lezárva. Nem volt tányérdobálás, nem voltak hangos szavak, próbáltunk emberhez méltóan különmenni. Épp elég volt az a rögös út, ami ide vezetett, nem akartuk, hogy veszekedéssé fajuljanak a nézeteltérések. A vagyoni dolgokban sikerült előre megállapodnunk, így ezzel nem is terheltük a bírónőt.

Tudtam, hogy a mai nap erről fog szólni, mégis az jutott eszembe: most mi lesz? Véget ért, vagy csak most kezdődik az élet? Menjek a Dunának, vagy inkább örüljek, hogy vége lett a házasságunknak, ami már jó ideje nem volt élhető? Végül az utóbbi mellett döntöttem.

A válóper voltaképp az én kérésemre indult meg. Én adtam be a keresetet, a feleségem vállalta volna a nyitott házasságot. De én nem vágytam olyan életre, ami külső kapcsolatokra épül, miközben egy boldog házasság képét vetítjük a külvilágnak. Így megszületett a döntés, hogy lezárom a dolgot – de a neheze még hátra volt.

Amikor elköltözött a párom, akkor éreztem csak igazán, hogy egyedül maradtam. Akkor jöttem rá, hogy egy korszak lezárult, hogy meghalt egy párkapcsolat, amihez annyi reményt fűztem egykor. Minden este csak lámpafénynél tudtam elaludni, reggel pedig azonnal ő jutott eszembe. Csak vasakarattal sikerült megállnom, hogy ne lépjek a züllés útjára, és ne borba fojtsam a bánatom.

FORRÁS: UNSPLASH

Inkább új programokat találtam magamnak. Azt tűztem ki célul, hogy bárhogy is, de jól érzem magam. És egy idő után a fájdalom enyhült. Kezdtem megszeretni az egyedüllétet. Sőt, már vártam a napokat, amikor nem dolgozom, hogy csak magammal foglalkozhassak. Sokat segített a sport, mert kikapcsolta az agyam, és a testemre is jótékony hatással volt.

Megszabadultam az évek alatt felszedett 15 kg-tól, ami növelte az önbizalmamat, és erősítette a magamba vetett hitemet. Ennek ellenére hónapokig nem kerestem új társat – nem kutattam sem egy-, sem kétéjszakás kalandok után. Aszkéta életet éltem. A böjt időszaka pedig hasznosnak bizonyult: nemcsak túléltem a gyászévet, ami a válás után következett, hanem mentálisan megerősödtem. Le tudtam tenni a múltat, és már egy kicsit sem vágyódtam az a nő után, aki 14 évig a házastársam volt.

Nem a válás a fájdalmas, az már inkább megkönnyebbülés.

Hanem az, amikor még együtt élsz a másikkal, de már semmi közös nincs bennetek. Már nem érzed, hogy annak idején miért esküdtél neki örök hűséget, pedig még mindig egy fedél alatt laktok. Ilyenkor nincs más hátra, mint örökre lezárni az egykori szerelmet, az öröknek hitt szövetséget. Nincs vége a világnak, csak annyi történik, hogy új lehetőséget kapunk a megújulásra, egy jobb életre.

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok