Elűzöm magamtól a férfiakat, nehogy újra csalódnom kelljen…

Az első néhány randin kész főnyereménynek tűnök. Okos, vicces, bátor, empatikus, szenvedélyes, szexi, egyszóval ellenállhatatlan nő látszatát keltem. A maximális fordulatszámon pörgetem a programokat, bevetve nőiességem teljes arzenálját. 

Ám ahogy közelebbről is megismerkednek velem a férfiak, a meseszerű illúzió gyorsan szertefoszlik. És rájönnek arra, hogy baromi messze állok a tökéletességtől. Ha mélyen magamba nézek, nagyjából két hétre vagyok kalibrálva, addig tudok normális lenni. Aztán elkezdek úgy viselkedni, mint egy igazi házisárkány, aki minden férfi rémálma.

Követelőzöm, okoskodom, a legapróbb incidens miatt is jelenetet rendezek. És fegyverként használom a szexet. (Tisztában vagyok vele, hogy undorító dolog.) De ami a legrosszabb az egészben, hogy nem tudatosan csinálom. Nem az akaratomtól függ, hogy mikor, mit érzek. Tényleg nem azért viselkedem hisztis manipulátorként, mert el akarom üldözni a potenciális jelöltet.

Ezek a hullámok csak úgy jönnek és mennek, és hiába erőlködöm, nem tudom őket irányítani. Pont, mintha kétdimenziós lenne a világom. Amikor belehabarodok valakibe, hatalmas eufóriában lebegek. Ilyenkor veszedelmesen lüktet a vér a szívemben, és egyetlen mozdulattól, egy ismerősen hangzó lépéstől máris elönt a forróság.

Fanatikus szenvedéllyel, egészen megrészegülve vetem bele magam az új kapcsolatba. Aztán a szárnyalás hirtelen alábbhagy, és visszazuhanok a valóság talajára. A kezdeti könnyedséget pedig felváltja valamiféle izzadtságszagú kapálózás. Tiszta szánalom, ahogy próbálom uralni az uralhatatlant.

FORRÁS: UNSPLASH

Mostanában sokszor elgondolkodom azon: vajon igazi felnőttként élek, vagy csak felnőttnek tűnő lényként működöm? Azt hiszem, rám az utóbbi igaz. Még a legkedvesebb, legtürelmesebb férfi is elmenekül, mert úgy érzi, az élete velem nehezebb lenne. A pszichológusommal (az egyszerűség kedvéért Dr. G-nek nevezem) sokat beszélgetünk az önsorsrontó attitűdömről.

Azt mondta, egy párkapcsolatban az a cél, hogy örömteli pillanatokat csempésszünk a mindennapokba.

Olyanokat, amik a másik embert valóban boldoggá teszik. Így hát nem az a feladatom, hogy a párom anyjaként, főnökeként vagy egy toporzékoló, megbántott kislányként viselkedjek. Dr. G. a sorozatos magánéleti kudarcaim kapcsán még egy fontos dologra rávilágított. Bárkiről is legyen szó, a berögzült sémák miatt az én tűélesre csiszolt ösztöneim azt súgják, ő az a férfi, aki képes lenne megsebezni. És rettegek attól, hogy újra összetörik a szívem, ezért közben elfelejtem: én is összetörhetem az övét.

Röviden összefoglalva azt mondta, hogy a múltam irányítja az életemet. Emiatt dönt az elmém rosszul, és árnyékolják be boldogságomat a félelemmel átitatott gondolatok. Remény és csalódás, megbocsátás és bosszúvágy, nyitottság és üresség – csupa ellentétes érzelmek tombolnak bennem. Ezen változtatnom kell, ha azt akarom, hogy egy férfi hosszú távon is mellettem maradjon.

Nagyon nehéz, de el kell fogadnom, hogy az élet mindenkit megsebez. Ez alól én sem vagyok kivétel. De ahogy telik az idő, a sebek behegednek, és a fájdalom is csillapodik. Sőt, lehetőségem van meggyógyítani azt a valakit, akit utamba sodor a szél.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr