A nő, aki utolsó percig hitt a szerelemben…

Hirtelen nagyon elálmosodott, az érzékei eltompultak. „Csak egy kicsit ledőlök” – döntötte el, bár még rengeteg dolga lett volna. Az inzulinos injekciót maga mellé készítette az ágyon.

Nagyon kimerültnek érezte magát. „Muszáj pihennem” – gondolta, és miután lefeküdt, elábrándozott a hercegről, akit várt. Egyedül volt, hiszen a gyerekei kiröpültek már. Fiatalon ment férjhez, és korán magában maradt a férje kibírhatatlan természetének köszönhetően, aki ráadásul meg is csalta. Így rámaradt a háznál a férfi munka is.

De soha nem panaszkodott, becsülettel végezte a dolgát, művelte a kertet, állatokat nevelt – és hajnaltól késő estig mosta, vágta, festette a hajakat, mert fodrászként dolgozott. Csak néha kapott be egy-egy falatot munka közben. A gyerekeinek egy szebb és könnyebb jövőt kívánt, így sosem állt meg, pedig cukorbeteg volt. Olykor muszájból eltűnt a mosótál mögött és beadott magának egy inzulin injekciót.

A vendégek mindig ugratták a herceggel. „Julika, fogunk neked egy fess férfit, akkor majd nem leszel egyedül!” – mondogatták. Ő meg csak mosolygott, hiszen nem volt senkije 25 éve. Csak a gyerekekért élt, dolgozott, de mindig abban reménykedett, egyszer eljön érte a herceg. Egyik szarkaláb jött a másik után, itt is, meg ott is fájt már, de a herceg még mindig nem bukkant fel.

Nem panaszkodott, tette a dolgát. De soha nem adta fel, hogy majd neki is lesz valaki, aki megkérdezi: „Milyen volt a napod, drágám?” Megsimogatja, és kéz a kézben andalognak a falu főutcáján a naplementében. Nem vágyott ő sokra, tengerparti nyaralásra, csak arra, hogy egyszer még tiszta szívvel szeresse valaki. Csak szerette volna megtapasztalni az érzést, ami eddig nem adatott meg neki.

FORRÁS: UNSPLASH

Mert a remény éltette. Büszke nő volt, nem akart a gyerekei terhére lenni, inkább kistafírungozta a lányát és a fiát is, majd hagyta, hogy éljék a maguk életét fent, a messzi fővárosban. Nem is nagyon nyitották rá az ajtót, de nem panaszkodott nekik soha. Fájt az egyedüllét, de még mindig ő segítette a gyermekeit, erején felül hajtott, hogy azoknak meglegyen mindene.

És szilárdan hitte, hogy egyszer majd belebotlik a hercegbe.

Telt az idő, a ráncok egyre mélyebbek lettek, a hit azonban ott ragyogott Julika néni arcán. Akkor is, amikor lecsukta a szemét, és mély álomba merült…  Másnap azonban olyan történt, ami 40 éves pályafutása alatt sohasem. A reggeli vendégek sorban álltak és vártak rá, hogy elkészítse a frizurájukat, ő viszont aznap reggel nem érkezett meg. A várakozók először türelmetlenül topogtak a fodrászüzlet ajtaja előtt, majd elkezdték hívogatni.

Senki sem tudta elérni. Mivel a vendégei egyben a barátai is voltak, a szomszédainak telefonáltak abba a kis faluba, ahonnan minden reggel bejárt dolgozni. Azok azonban hiába kopogtak, kiabáltak az ajtaja előtt, ő nem felelt. Így aztán hivatalos segítséggel rátörték az ajtót. Már halott volt. A falnak fordulva várta a herceget. Mellette egy teli inzulinos injekció feküdt előkészítve, de beadni már nem lehetett ereje – és nem volt mellette senki, aki ezt megtehette volna helyette. Mert a herceg, aki megmenthette volna, soha nem jött el…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr