Bánod, hogy egy plázacicára cseréltél – de hiába…

Zsuzsa egész éjjel csak ült a kanapén, és mereven bámult maga elé. Szinte sokként érték Zoli szavai, igyekezett tagadni maga előtt a történteket, hogy kettejük viszonyát a férfi ilyen megalázóan zárta le. 

Még a fülében csengtek a régi szép szavak. A kedvessége, a gavallérsága, mind káoszként dübörgött zaklatott lelkében. És a kevésbé szép dolgok is, amiket még most is próbált mélyre nyomni a szívében, hogy ne kelljen vele szembesülnie. Hogy a férfi már az elején figyelmeztette: ígéretet kell tennie, hogy nem visz érzelmeket a dologba. Ő pedig mint egy bólogatós kiskutya helyeselt a férfi minden kérésére, hiszen ekkor már rég késő volt ahhoz, hogy ne szeresse őt.

Minden tökéletesen működött – gondolta. Pedig semmi nem ment jól. Semmiben nem értettek egyet, kommunikálni sem tudtak olyan érzelmi és értelmi szinten, ami a nő számára kielégítő lett volna. Zoli gondolatai ugyanis kizárólag az anyagi javak hajszolása és a menő plázacicák körül forogtak. Sosem felejtette el kikérni Zsuzsa véleményét a nőkről, és bár fájt neki, hogy a férfi tinilányok után sóvárog, próbálta ezt is úgy felfogni, hogy mégis az ő véleményére kíváncsi.

Pedig az egyetlen nő akart lenni, akivel a partnere törődik – de valójában sosem volt több időtöltésnél. A férfi kedvelte, hogy intelligens nőre akadt benne. Eleinte menőnek érezte, hogy a szeretője jócskán idősebb és tapasztaltabb, de az meg sem fordult a fejében, hogy a barátság extrákkal dolgon túl vannak itt érzelmek is. Zsuzsa, bár okos nő volt, végtelenül naiv.

Zoli első alkalommal gond nélkül elhitette vele, hogy ő más, mint a többiek. Hogy őt nem érdeklik az anyagi javak, hogy ő kinőtt már a játszmázásból, és nem áll be semmiféle sorba. Egyszerűen csak élvezi az életét szabályok nélkül. Jobb napjain a boldog közös jövőjükről is elhintett egy-két mondatot, amitől a nő a fellegekben érezte magát, de a szíve mélyén pontosan tudta, hogy ez épp annyi, amennyinek látszik.

FORRÁS: UNSPLASH

Hiába akarta görcsösen elhitetni magával, hogy Zoli egy mély érzésű kisfiú, aki csak meg akar felelni az elvárásoknak, de valójában velejéig jó ember – nem mindig sikerült. Most viszont kisebb gondja is nagyobb volt ennél. A hétvégi céges rendezvény utolsó reggelén ki kellett volna már lépnie a hotelszoba ajtaján, de magát sem tudta meggyőzni, hogy kibírja majd egy látványos hisztiroham nélkül, ha Zolival találja szembe magát.

Elképzelése nem volt, hogyan fog tudni itt dolgozni továbbra is, de abban biztos volt, hogy elmenni nem akar. Eddig büszke volt, élvezte, hogy még csak nem is sejtette senki a kettejük viszonyát. Élvezte a titkokat, a lopott perceket. Most viszont épp ezért utálta magát. Mert pontosan tudta, hogy ha egyszer vége lesz, a poklok poklát kell majd megélnie és tettetni, hogy minden rendben, mégis belement a játékba.

Most pedig csak ült a kanapé szélén, farkasszemet nézve a saját rémálmával. Hatalmas harcot vívott belül. Egyik pillanatban összeomlott, másikban a saját fájdalmába kapaszkodva kapott új erőre. Két hatalmas pofont kevert le magának, amiért ennyire hülye. Az sem segített. Csak hagyta magát sodródni, cikáztak a gondolatai a valóság és a képzelt boldogsága között. Hagyta, hogy pár másodpercre még átélje, milyen volt együtt.

Nem akart azzal törődni, hogy minden csak színjáték volt. Egy kicsit hinni akart még abban, hogy neki is volt egy saját tündérmeséje, ami valóra vált… A kolléganője, Kata kopogtatott az ajtón, majd választ nem várva rányitott Zsuzsára. Ő megtörölte a szemeit és bocsánatot kért, hogy várakoztatja a többieket. Erős, kínzó migrénre hivatkozott.

Nem is értette, mi történt, ő nem az a fejfájós típus, de egész éjjel nem aludt, és már csak sírni tud a kialvatlanságtól – mondta.  Senki nem sejtett semmi mást a háttérben. Mire egy kicsit sikerült megnyugodnia és lehuppannia a hatalmas étkezőben ácsorgó székre, Zoli lépett hozzá kacsintva, valami flörtölős megjegyzést is odaszúrva. A többiek nevettek, és Zsuzsa is nevetett.

Mert már pontosan tudta, hogy valójában ezzel a szakítással nem ő veszített.

A történtek óta hónapok teltek el. A nagy elánnal kezdődő, képzelt szerelmi viszonyt bizalmas barátság váltotta fel. Na nem az a végletekig őszinte, de Zsuzsa kíváncsi természet, és meg akarta fejteni, ki ez az ember, aki kis híján pokollá tette az életét. Zoli továbbra is csak a pénzt hajszolja, és mióta Zsuzsa életébe betoppant egy igazi férfi, rájött, hogy a valódi vesztes ő. Hiszen hagyott egy igazi nőt kicsúszni a kezei közül…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂