Apám verte anyámat – mindenki tudta, de senki nem segített…

Apu megverte anyut. Megint. A tegnapi a durvább alkalmak közé tartozott – állapítottam meg, miközben szemügyre vettem anyám arcát. Eddig csak a kezén és a lábán voltak lila foltok, most az arcán, a szeme alatt is éktelenkedett egy.

És igen, az én anyám azon a reggelen is szó és kozmetikumok nélkül elindult dolgozni. Kis falu lévén apámat mindenki ismerte. „Nagyon dolgos ember, csak ne inna annyit” – tartották róla. Mégis mindenkinek az első dolga volt, hogy alkohollal kínálja. Ez pedig nem csak az álmoskönyvekben nem jelentett semmi jót. Ilyenkor anyámnak és nekünk, gyerekeknek, mindig álmatlan éjszakák következtek.

A ház, az udvar, az utca, az egész környék zengett. „Ne lökdöss! Ne bántsd anyut!” – hangzottak a kiáltások, amiből valamennyi szomszéd pontosan tudhatta, hogy mi zajlik a falak között. Bár az is lehet, hogy a fakerítés megállította a hangokat, mert bizony segítség sosem érkezett. Persze a rokon, koma is a falu közösségéhez tartozott, de hozzállásban mit sem különbözött a szomszédtól és a többi falubelitől.

Dolgoztatta, kínálta, majd ha nagyon részeg volt, akkor hazaküldte apámat. „Mert hát hogy néz az ki, hogy egy kőművest nem kínálnak meg legalább egy pohár borral?” Ha engem kérdeznek, biztosítottam volna őket, hogy a vízben, szódában sincs szégyellni való. De hát nem kérdeztek, cserébe károgva sajnáltak, hogy mi mindent ki kell állnia egy 8-10 éves gyereknek. No meg az anyjuknak.

Persze a kialakult helyzetben ők sem segítettek. „Mert hát hogy néz az ki, hogy én beleszólok a másik családi életébe?” Szóval ezen érthető okokból maradt a sajnálkozással egybekötött néma ítélkezés. A közvetlen testvéri jóakarat mind anyai, mind apai oldalon már kicsit eltérő képet mutatott a néma cinkosokétól.

FORRÁS: PEXELS

Voltak próbálkozások, de a „Nem szabad így viselkedni, gondoljatok a gyerekekre” mint érv nem igazán vezetett érdemi eredményre. Ennél mélyebben pedig senki életébe nem illik belefolyni, csakis kizárólag a háta mögött. Szülők hiányában pedig a segítő kör itt be is zárult.  A látható lila foltok nélkül is mindenki tudott az éveken át zajló családon belüli erőszakról, hangját azonban senki nem hallatta igazán.

A segítségnyújtás addig váratott magára, amíg késő nem lett.

De javukra legyen írva, hogy anyám temetésére sokan eljöttek, szinte az egész falu ott volt. Lehet, hogy némi megbocsátást reményében voltak ott. Lehet, mert így illik. Nem tudom. Lényeg, hogy mindenki számára látható módon sajnáltak minket. Pedig nekünk – ahogy korábban anyámnak is – csak valódi segítségre lett volna szükségünk.

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂