Aki szerelmes, az nem retteg a házasságtól!
Nemrégiben kijött egy cikkünk arról, hogy el kell-e hagynunk a szerelmünket, ha nem akar feleségül venni. Bevallom, engem is elgondolkodtatott a dolog, mivel ezt volt szerencsém a saját bőrömön megtapasztalni – mármint azt a részét, hogy nem akartak feleségül venni.
A cikkre szép számmal érkeztek a kommentek, de főleg arról szóltak, hogy kinek mi a preferenciája. Kell-e a papír, vagy nem, jó-e házasságban élni, vagy nem. Szóval arra, ami engem érdekelt, nem sok reakció érkezett: mi állhat annak hátterében, amikor valaki nem akar házasodni?
Múltja mindenkinek van…
Először nekem is a legkézenfekvőbb válasz jutott eszembe: az előző házassága(i)/kapcsolata(i) miatt annyit csalódott, hogy fél. Fél, hogy újra megégeti magát, ezért nem akar olyan mértékű elköteleződést, amit nehéz visszacsinálni. Mert azért valljuk be, hogy egy házasságot felbontani jóval keményebb menet, mint egy sima együttélést.
Vagy csak simán fél, így nem enged magához igazán közel, és ezért nem akar elvenni. De ezen szerintem túl kell lépni. Nehéz, de nem lehetetlen. Előző kapcsolatai – ha házassága nem is – mindenkinek voltak, ennyi erővel ne házasodjon össze senki senkivel???
Én dolgoztam érte, most felezzünk?!
Egy másik elég nyomós indok, mikor valaki az anyagi és/vagy tárgyi javait félti. Hiszen ő dolgozott érte, ő kereste meg, az mind az övé, és most ossza meg valakivel? Hát barátom, igen. A szeretet az ilyen, nem sajnálja, amije van. Ha meg annyira nagy a vagyon, akkor kössetek házassági szerződést, problem solved! 😉
FORRÁS: PEXELS
A végső elkeseredés
Amikor már sokadjára kérdeztem a párom – és akkor sem kaptam rá választ -, hogy miért ne házasodjunk össze, na akkor jöttek a vadabbnál vadabb teóriák. Hiszen ha az ember nem kap épkézláb indokot, akkor hajmeresztő tévképzetek kerítik hatalmába. Bevallom, nekem az is eszembe jutott, hogy talán házas, és még nem vált el az előző partnerétől, azért húzódozik annyira. Később kiderült, hogy ez a félelmem alaptalan, de már az is jelent valamit szerintem, hogy ilyesmi egyáltalán eszembe jutott…
Aki szeret, az nem tojik nagy ívben a vágyaidra…
Amikor valakit nem akar feleségül venni a párja, noha ezt a vágyát egyértelműen és többször kifejezte, önkéntelenül is felmerül a fejében: törődik egyáltalán velem ez az ember? Ha nincsen semmi konkrét oka arra, miért nem akar elvenni – hiszen velem semmi ilyesmit nem közölt -, akkor vajon miért nem foglalkozik azzal, amit én szeretnék?
Miért nem fontos neki az, ami számomra sokat jelent? Hát nyilván azért, mert saját maga számára ő a fontosabb, és nem én. És ezért merül fel a kérdés, hogy el kell-e hagyni – nem pedig azért, mert nem lesz lánykérés, chippendale fiú, hét határra szóló lagzi meg ilyenek…
Nyitókép: Pexels
