Átengednéd másoknak is a párod, csak hogy megtarthasd?

Egy nyáron 3 hetet egy eldugott üdülőhelyen töltöttünk a férjemmel. Bár az álomszép környezet garantálhatta volna a jó hangulatot, valójában feszült légkörben teltek napjaink.

Válás előtt álltunk, és a gyerekeket hátrahagyva utolsó kísérletként szöktünk meg, hogy a kapcsolatunkat helyrehozzuk. A napok előrehaladtával azonban egyértelművé vált, hogy még itt sem tudunk egymással mit kezdeni. Így meglehetősen lehangoltan ténferegtünk napközben egyik programról a másikra – és hogy minél kevesebb időt kelljen kettesben töltenünk, még buzgóbban barátkoztunk ismeretlen nyaralótársainkkal, mint egyébként.

A társaságból leginkább egy különös pár ragadta meg figyelmem. Valószínűleg azért találtam őket érdekesnek, mert harmóniájuk sóvárgó fájdalommal töltött el… Egyre nagyobb érdeklődéssel vizslattam a bájos, törékeny kis nőt és a nagydarab, mogorvának tetsző férfit, akiről a későbbiekben kiderült, hogy csupán arckifejezése komor: valójában szerette a tréfát, és kissé esetlen viccelődéseivel hamar a társaság középpontja lett.

Mégsem ez, hanem a nő iránti teljes odaadása volt, amely elvarázsolt. Végtelen gyengédséggel rajongta körbe feleségét az esti vacsorák alatt. Nem fogyott ki a spontán ölelésekből és csókokból, óvó féltéssel takargatta az asszony vállát, ha a levegő hűvösödni kezdett, és minden mozdulatából szerelem áradt. Ezen pedig senki nem csodálkozott…

Az asszony ugyanis már első nap elbűvölt mindenkit. A férfiak csüggtek a szaván, a többi nő pedig irigykedéssel vegyes elismeréssel szemlélte, és – mivel túl veszélyes ellenségnek bizonyult volna – rögvest barátnőjüknek fogadták. Ő pedig valami édes bájjal reagált minderre, mint egy királynő, akinek természetes, hogy imádják.

Modorában időnként megvillant némi fensőbbségtudat, olykor egy kis gúnyos lekezelés. Férje rajongását is finom iróniával, ugyanakkor végtelen simulékonysággal viszonozta. Minden gesztust meghálált, minden csókba szenvedélyesen belement, mégis egyértelműen látszott, hogy kettejük közül ő képviseli az erőt. Uralkodónő, aki értékeli a hódolatot.

– A nő talán kicsit öntelt, mégis jól csinálja. A lényeg, hogy működik a házasságuk – elmélkedtem a különös párosról elalvás előtt, és elismerést éreztem, amiért 14 éve ilyen magas hőfokon őrzik szerelmük lángját.

Valószínűleg örökre megmaradok abban a hitben, hogy egy ideális párkapcsolat csodájának vagyok tanúja, ha egy reggel nem találom a feleséget idegen férfi társaságában. Együtt mártóztak meg a napsütéses tóban, és a partra lépve olyan forró csók csattant el köztük, ami egyértelművé tette kapcsolatuk jellegét. A döbbenettől meghűlt bennem a vér.

FORRÁS: UNSPLASH

„A nagydarab férj sehol, az asszony egész nap a jóképű idegennel tölti az idejét, mi történik itt?!” – beszéltük kíváncsian a férjemmel. Nem csak mi, valamennyi fürdővendég szerette volna megfejteni a látottak miértjét. Este aztán egy véletlen találkozásnak köszönhetően megtudtam az igazat. A sötét tó mellett bolyongtam éppen, a házasságom végén búslakodva, amikor a nagydarab férfi szembejött velem.

– Maga sem tud aludni? – kérdezte résztvevően, majd leültünk egy padra.

– Nem. Ne haragudjon, ha tolakodó vagyok, de teljes értetlenséggel tölt el, amit ma láttam…

– A feleségem és a fiatalember? Régi történet – kezdte mesélni, hangjában különös belenyugvással. – Már diákként szerelmes lettem Mariannba. Lenyűgözött, megőrjített, bármit megadtam volna neki. De tudja… ő túl különleges. Szenvedélyesen szeret, ám a hűség nem kenyere. Miért is akarna ellenállni annak, hogy mindenki imádja?

Mivel képtelen voltam elveszíteni, kötöttünk egy egyezséget. Az év nagy részében szabadon élhet, nyáron azonban két hétig csak és kizárólag az enyém. Ma reggel letelt a két hét. Visszakapja hát a szabadságát, én pedig egy újabb évet várok, hogy ölelhessem. Tudom, ez sokak számára érthetetlen lehet…

Bármilyen segélykérően nézett rám megerősítésért esengve, képtelen voltam úgy tenni, mintha mindezt normálisnak találnám. Belém fagyott a szó a döbbenettől, és egy gyors, formális búcsúzás után otthagytam a padon, magába roskadva. Aznap este már másik apartmanban aludt, és hajnalban elutazott – a feleség a szeretőjével maradt. Én azonban sosem feledem a férfi arcát. Mintha egy kábítószerfüggő vagy egy édességért sóvárgó gyermek kétségbeesését láttam volna rajta…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.