A kezdetekkor senki se gondolta volna, hogy a kis James híres autóversenyző lesz. Konzervatív értékrendű, többgyermekes családba született. Orvosnak készült, míg 20 évesen részt nem vett egy versenyzői tanfolyamon, ami gyökeres fordulatot hozott életében. A benzingőz, a sebesség mámora rabul ejtette. Felhagyott tanulmányaival és egy telefonvállalat gyakornokaként kereste meg a versenyzésre való pénzt.

Maga szerelte Minijét, amivel a versenyeken indult.

Hamar kiderült, hogy szélvész gyors, de rengeteget ütközött másokkal és a versenygépeknek a lelkét is kitaposta. Az további színfolt volt, hogy angol hidegvér ide, viktoriánus neveltetése oda, sem a pályán, sem azon kívül nem tudott uralkodni heves temperamentumán.

Versenyző társaival nemcsak szóváltásokba keveredett, de tettlegeségig is fajultak nézeteltérítéseik. A futamokon bagózva, farmerben és pólóban jelent meg, fittyet hányva mások rosszallására. A versenyek között pedig két kanállal habzsolta az életet és a nőket. Ő maga állította, hogy több mint ötezer hölggyel került intim viszonyba. Versenyző overálján pedig ott díszelgett híres-hírhedt mottója: A szex a bajnokok reggelije. Fia se tudta megmondani, hogy hány testvére is van… valójában.

Életvitele miatt senki nem vette komolyan, míg a sors össze nem hozta a hasonló lázadó személyiséggel megáldott Lord Alexander Hesketht-szel. A zsák a foltját esete volt a barátságuk. Az ifjú arisztokrata otthagyta tanulmányait, és használtautó-kereskedésből teremtette elő a pénzt verseny csapatához. Együtt léptek a Forma-1-be, ahol nem jósoltak nekik nagy jövőt.  A lord szórta a pénzt, és több pezsgő fogyott a garázsban, mint üzemanyag a verseny hétvégeken. Ennek ellenére sikeres volt a csapat, míg szponzorok hiányában csődbe nem ment.

Forrás: Wikipedia

Ekkor futott zátonyra Hunt első házassága is. A modell Suzy Miller kezét pár hét ismeretség után kérte meg, de azonnal meg is bánta a dolgot, amit nem is rejtett véka alá. Végül mégis elvette. A szertartásra Hunt alaposan becsípve érkezett, a folytatás se bizonyult szebbnek, így útjaik szétváltak. Suzy Richard Burton párja lett, James Hunt pedig belevetette magát a versenyzésbe, ahol Niki Laudával csatázott a bajnoki címért. A ’76-os idény Lauda balesete mellett a végletekig kihegyezett rivalizálásáról maradt emlékezetes, amiből ő került ki győztesen.

Bár sokan ellenfélként gondolnak rájuk, valójában barátok voltak.

Karrierjük elején közösen béreltek lakást Londonban. Niki nagyra értékelte Hunt veleszületett gyorsaságát, míg James tisztelte Lauda tűpontos analitikus képességét és a pályán mutatott konokságát. Kettejük barátsága az angol haláláig tartott.

Hunt világbajnokként is folytatta playboy életvitelét. Legendás tivornyái voltak, ahol állandó vendég volt a pia, a cigaretta és a drogok. Nem csoda, hogy második házassága is gajra ment, hiába született Sarah Lomaxtól két fia. Kevesen tudták, de a válás és az azt követő pereskedés nagyon megviselte Huntot. Versenyzői karrierje is véget ért ’79-ben.

Ezt követően a BBC Forma-1-es kommentátora lett, ahol fékezhetetlen stílusával tovább borzolta kollégái és a nézők idegrendszerét, de talán pont ezért lett kedvelt és sikeres. Magánélete is rendeződni látszott, harmadjára is nősülni készült. A tőle 18 évvel fiatalabb Helen Dyson kezét többször is megkérte, mire a nő 5 évnyi együttélés után igent mondott.

A lánykérés után pár órával James Hunt váratlanul elhunyt szívrohamban. Soha nem élhette meg azt a boldogságot, aminek a kapujában állt és amit talán egész életében keresett. A Forma-1 fenegyereke, rock ’n’ roll életű, különc világbajnoka 45 éves volt.

Nyitókép: Wikipedia

The post Tényleg 5000 nőt vitt ágyba a Forma-1 fenegyereke? appeared first on Igazinő.

Még mit nem! Nem adja alább a tökéletesnél, még ha csak egy omladozó vakolattal borított, koros irodaépület ablaktábláiról is van szó. Aki őhozzá belép, az első pillanattól érezheti, hogy komolyan veszik az ügyét. Legyen az válóper, hagyatéki tárgyalás vagy csak egy szimpla adásvételi szerződés. Büszke volt magára, s volt is mire. A semmiből küzdötte fel magát, és bár nem lett önelégült, hamar megtanulta: a külvilág csak a tökéletest fogadja el tőle. Rajta ezt nem fog múlni…

A jogásznő elégedetten nézett végig íróasztalán, mindennel végzett erre a hétre és a jövő heti munkáit is előkészítette a folytatásra, de majd csak hétfőtől. Erre a hétre végzett. Bezárta irodáját és végigsétált a kihalt folyosókon. Egyedül volt a liftben, ahogy a parkolóházban is, ahogy kocsijához lépdelt. A héten először sietett haza. Érezte, hogy mennyire várja a párja. Az ő Ádámja. Hazafelé tartott, de nem akart üres kézzel beállítani. Semmi különös, csak egy újabb inget vett szerelmének. Rutinosan válogatott a ruhadarabok között, és valósággal felragyogott az arca, amikor megtalálta a tökéletes darabot.

Kép forrása: Midjourney

„Ez tökéletes lesz a páromnak! Imádja az ilyen ingeket!” – mondta, miközben elcsomagolta a meglepetésnek szánt ajándékot és elköszönt a már ismerőssé vált eladóktól, bár az új kislánnyal még nem találkozott. Az irigykedve nézte Évát. A lépései, megjelenése, stílusa, minden tökéletes volt. Őt biztos, nem teszik próbára a hétköznapok gondjai, és még várja is haza az a jóképű férfi, akiről annyit áradozott, miközben kifizette a neki szánt ruhát.

„Ne irigykedj rá!” – mondta szárazon idősebb munkatársa, aki már sokadszor szolgálta ki a városszerte ismert asszonyt. A fiatal kiscsaj elhűlve hallgatta Éva életének rövid történetét, és a végére szánalmat érzett az üzlet ajtaján kisétáló nő után tekintve, nem pedig csodálatot…

A lépcsőházba érve találkozott a szomszéd Magdikával. A nyugdíjas asszony mindig friss hírekkel látta el a társasház lakóiról és a környék történéseiről. Éva illedelmesen váltott pár szót az idős asszonnyal, de nem szeretett pletykálkodni, párjára hivatkozva kimentette magát és a második emeleti lakásukba indult. Magdika fejét csóválva nézte a lépcsőn felsiető Évát.

„Olyan okos nő, kár érte! Vajon miért nem tudja elfogadni azt, ami elmúlt?” – morfondírozott, miközben újabb beszélgetőpartner után nézett.

Éva hangos köszönéssel lépett be lakásukba. Ádám cipője a helyén, kabátja a fogason lógott, mégsem felelt senki, csak a központi fűtés halk zajai neszeltek a radiátorokban. A nő mégis oly természetesen kérdezgette párját hogyléte felől, minta bármelyik pillanatban választ kaphatna. Mosolyogva vette elő a meglepetésnek szánt inget, majd a gardróbhoz lépve beakasztotta a többi mellé. Keze finoman végigfutott a hibátlan rendben sorakozó darabokon, mintha csak férjét érintené. Néhányon még ott lógott a címke…

Éva újabb magányos hétvégére készült, társa csak egy üveg vörösbor volt. Ádám kedvenc évjáratából öntött egy-egy pohárral. A komódon lévő gyászszalaggal átkötött képhez lépett és mellé helyezte a félig töltött borospoharat. Megszokásból koccintotta össze a poharakat, majd a hintaszékébe ült és magára borította bolyhos takaróját. Lassú ritmusban ringatni kezdte magát, míg mélyre száműzte könnyeit.

„El se tudod képzelni Ádi, milyen hosszú és fárasztó hetem volt!” – mondta a képre nézve, majd belekezdett az elmúlt napok elmesélésébe. Olykor hallani vélte, ahogy Ádám helyeslően morog, vagy csak mély levegőt vesz nemtetszését ily szolid módon kifejezve, mint mindig. Éva hálás volt, hogy ott van vele, még akkor is, ha csak ő érezte elvesztett szerelme közelségét…

Nyitókép: Midjourney

The post A szerelmem nem tudja elfogadni az elvesztésedet appeared first on Igazinő.

A férjemet nem izgatja, tudja jól, hogy a rigolyái, a sajátos stílusa ellenére még mindig szeretem. Ahogy a férjek szokták, néha tényleg az idegeimre megy, de harminc évnyi házasság után is látom a szemében a csillogást, ami akkor ragyogott fel, amikor igent mondtam neki…

Különben is, tisztában van vele, hogy abban a pillanatban kinyírnám, mihelyt kiderülne, hogy más nővel szűrte össze a levet! Úgyis leköti őt és a fiainkat az aktuális meccs. Hihetetlen, de mindig találnak egyet, amit nézhetnek. Igazi pasik, némi rágcsa, innivaló, és szépen elvannak a képernyő előtt, akárcsak a nagyra nőtt gyerekek.

Mindig is vágytam egy lányra

Imádom őket, de mindig is vágytam egy kislányra, s bármennyire szerettem volna, nem adatott meg. Bezzeg a húgomnak! Külsőleg le se tagadhatjuk, hogy testvérek vagyunk, de ebben ki is merült a hasonlóságunk. Mindig is ő volt a család kedvence, szüleink szeme fénye. Era igazi vadóc volt, nemcsak gyerekként, hanem egész életében. Két végén égette azt a bizonyos gyertyát és emiatt soha nem volt bűntudata. Igaz volt ez a szerelmi életére is. Nem számított, hogy a pasi épp valakinek a vőlegénye, vagy többgyermekes apuka. Nem érdekelte, hogy kinek a szívét törte darabokra, egyszerűen csak megrántotta a vállát.

„Én sose kértem, hogy belém szeressenek” – tette hozzá flegmán, és már lépett is tovább mit sem törődve azzal, milyen romokat hagy maga után. Persze, hogy nem kérte. Csak mindent megtett, hogy elcsavarja a kiszemeltje fejét, s ha megunta, gondolkodás nélkül kiadta az útját.

Kép forrása: Midjourney

A csapodárok is megállapodnak néha

Abszurdnak tűnt, hogy megállapodik. Sokkoló volt, hogy egyszer csak beállított a férjével. Azt hittük, váratlanabb dolog nem is történhet, azonban Erika erre is rákontrázott. Hetekkel később újságolta az örömteli hírt: babát vár. Ő, aki egész életében vadul tiltakozott az anyaság ellen! A párja szinte repült a boldogságtól, de a húgom nem tudta előlem elrejteni, hogy valami nincs rendben. Mindig bennem volt a gyanú, de nem feszegettem a dolgot. Hinni akartam, hogy a testvérem végre komolyan veszi a házasságát és megbecsüli a kis Zoét, akit ajándékba kapott az élettől.

Azonban a sors még adósa volt a húgomnak. Semmi sem marad büntetlenül, a fiatalkori kicsapongása sem… Beteg lett, s túl későn ment orvoshoz, már nem lehetett megmenteni. Az ágya mellett mondta el, hogy a keresztlányom genetikailag közelebb áll hozzám, mint ahhoz a férfihoz, akit apának szólít. Sose verekedtünk, még gyerekkorunkban sem, de ha nem lógtak volna ki belőle csövek, esküszöm, megtéptem. Hogy tehetett ilyet azzal az emberrel, aki végül hajlandó volt elvenni? Nem hazudtolta meg magát, mikor kérdőre vontam.

„Én legalább éltem!” – válaszolta hűvösen, majd megkért, hogy viseljem gondját a lányának.

Mennyi titkot kell elrejtenie egy asszony szívének?

Ahogy megérkezem, elcsigázottan nyit ajtót a sógorom, alig veszi el tőlem a táskát, máris rohan hozzám a kicsi lány.

„Keresztmami, keresztmami!” – ugrik a nyakamba. Úgy szorít, mintha csak én lennék neki. Kézen fog és a babázni húz, ez a mi kis csajos időnk. Keserű örömmel ülök le játszani, míg a sógorom megmelegíti a vacsorát és elintéz egy telefont. Mostanában esténként mindig felhívja valaki… Jó kiállású férfi és rendes ember, nem várhatom tőle, hogy örökre özvegy maradjon.

A könnyeimet nyelem s mosolyt erőltetek az arcomra. Hiába, a kis huncutkát nem tudom becsapni. Megkérdezi, miért szomorkodom, hisz újra együtt játszhatunk, de csak a fáradtságra panaszkodom. Olyan gyorsan elszállnak az együtt töltött percek. A sógorom nem győz hálálkodni a segítségért, csak legyintek és elköszönök tőlük. Zoé nem ereszt, míg meg nem ígérem neki, hogy nemsokára újra eljövök.

Elsírom magam, mihelyt bezárul mögöttem az ajtó, szerencsére senki sincs a lépcsőházban. Tanácstalan vagyok. Fájó szívvel lépek ki a hideg utcára, haza indulok. Azon őrlődöm, mennyi titkot kell elrejtenie egy asszony szívének, főleg, hogy nem a sajátját kell őriznie…

Nyitókép: Midjourney

The post A hűtlenséged bizonyítéka a gyerek, akit rám hagytál… appeared first on Igazinő.

Alig hallom, amit beszélnek, olyan közel hajolnak egymáshoz, látom rajtuk, mennyire egy hullámhosszon vannak. Mosolyogva veszik fel kabátjukat és lépnek ki az utcára. Irigykedve bámulok utánuk, ahogy elfoglalom az asztalt. Annyira szeretném, ha velem is megtörténne, ami velük!

Randim lesz, nagyon régóta az első. Ugyanazzal a lánnyal… Lány? Már igazi felnőtt nő, akire fél életemben vártam. Évek óta tervezem, hogy mit mondok, ha eljön ez a pillanat, de most csak azon töprengek mi volt eddig. Egy faluban éltünk, de gimiben jöttünk össze. Rengeteget utaztunk az iskolába és közben beszélgettünk. Netti nem volt az a lány, akire minden fiú felfigyel, de én beleszerettem, csak bátortalan voltam elmondani. A nagy vallomások sosem mentek, bezzeg ő egy csapásra megoldotta!

– Tetszik valaki? – kérdezte félénken. Válaszul összekulcsoltam az ujjaimat az övével. Rá sem mertem nézni, annyira elpirultam. De neki ennyi elég volt. Nettinél leltem békére a vitákkal teli szülői házból kilépve. Együtt akartuk látni a világot és terveztük a jövőnket. De csak álom maradt, a sorsunk közbeszólt. Apám és a testvérem eldurvuló vitái apa agyvérzésével értek véget. Tizenhét évesen a nyakamba szakadt az élet: a bátyám lelépett, ápolnom kellett a beteg édesapámat, gondját viselni anyámnak és a húgomnak, plusz vezetnem a gazdaságot. Kórházról kórházra jártunk, de mindenütt ugyanazt a diagnózist kaptam: idővel javulhat apa állapota, de már sosem lesz a régi.

Felnőttem egyik napról a másikra. De az igazi kegyelemdöfés Netti elvesztése volt. Az örökké nyughatatlan anyja elköltözött az ország másik végébe, és a család is vele tartott. Egyetlen pici vigaszunk volt, hogy a nyár minden szabad percét együtt töltöttük, amíg lehetett. Aztán elment. Idővel egyre ritkábbak lettek a levelei és a telefonhívásai. Tudtam, hogy nem jön vissza, de nem tudtam elengedni, az évek pedig könyörtelenül teltek. A húgom felnőtt és családot alapított. Akárcsak Netti, várható volt, hogy nem marad szingli… Csak én voltam magányos. Pletykáltak rólam sokan sok mindent, egyedül a húgom látta és értette, miért nincs senkim.

– Nem leszel boldog, míg Anett vissza nem jön! – Igaza volt, de tisztában voltam vele, hogy tovább kell lépnem. Mindent elolvastam ezzel kapcsolatban, próbáltam a tinédzser kori hormon őrületnek, az első szerelem varázsának betudni ezt a vágyakozást. Odáig fajult a dolog, hogy pszichológust készültem keresni, hogy feldolgozzam, mikor Netti nagynénje megkeresett, hogy idén karácsonyra hazajön az unokahúga. Ő mindig is szurkolt nekünk, látta, mennyire összeillünk… Tőle tudtam meg, hogy Netti elvált és egyedül neveli a kisfiát. Arról bezzeg sejtelmesen hallgatott, hogy mindent bevetett, hogy újfent összeboronáljon bennünket…

Pontosan érkezik, mint mindig. Alig tudok megszólalni, mert gyönyörűbb, mint a közösségi oldalakra feltöltött fotókon. Természetes a két puszi és az édes molyosa, mintha csak tegnap ment volna el. Hallgatom, ahogy mesél az életről, a boldogságáról és a nehézségeiről. Neki van miről, én viszonylag hamar végzek. Észre se veszem, hogy a kezeink egyre többször pihennek meg egymáson. Az idő most sem a szövetségesem, mert nagyon gyorsan eltelnek az örömteli órák. Indulni készül, nem szeret sötétben vezetni. Nem húzhatom tovább, amiért találkoztam vele.

– Maradj velem, visszavárlak, mióta elmentél! – döbbenten néz rám, ahogy mérlegelni kezdi a szavaim. Ismerem, tudom, mire gondol, tucatnyi kérdésről dönt, a legjobbat keresi kettőnk számára.

– Nehéz lesz – feleli egy halovány mosollyal, majd hozzám lép és megfogja a kezem. Finom érintése biztat, hogy talán nem vártam hiába. Magamhoz ölelem, s annyi év után elhiszem, hogy lehet közös jövőnk. Az esélyt megadjuk egymásnak, meglátjuk, hogy élünk vele. Rajtam nem fog múlni…

Nyitókép: Midjourney

The post Te meddig várnád, míg beteljesül a szerelmed? appeared first on Igazinő.

A strandolók szép lassan elszivárognak vissza a szállásaikra és a víz is megnyugszik, csak a parti szél fodrozza olykor a tó felszínét, pajkos ráncokat rajzolva a vízre. Szeretem nézni az embereket a napszemüvegem mögül, hogyan simulnak ki ilyenkor a ráncaik. Ahogy leteszik a mindennapok terheit, még ha csak egy kis időre is, hogy békére leljenek. Én is ezért jöttem. Olyan megnyugtató érezni a megszelídült nap melegítő sugarait a bőrömön, végre nem perzsel, mint napközben.

Ilyenkor van időm gondolkodni, ha van értelme az „énidő” fogalmának, akkor az számomra, most van. Telefont sem szoktam hozni magammal. Belül akarom őrizni a képeket, amiket láthatok, nem egy memóriakártyán, amit csak unottan átpörgetek vagy talán többé elő sem veszek. Az enyém marad és velem jön az utamon, és senki nem veheti el, ahogy mást elvettek tőlem…

Üresen bámulok a semmibe a gondolataim tengerébe merülve, mikor meglátom őket, ahogy lassan közelítettek a part felé. A férfi lépésenként tolta előre a kerekesszékben ülő szerelmét, szinte csak araszoltak. Lopva nézem kettőjüket, ahogy a parthoz érnek. Hallottam már róluk, de még sosem találkoztam velük. Minden kisvárosnak megvannak a saját meséi és jellegzetes figurái. Igazi álompárnak számítottak, mindenki irigyelte őket, egészen addig a balesetig… Jó ideje nem adok már a pletykára, de el kell ismerni, mindegyiknek van némi valóságalapja, a többi már csak körítés, mások fantáziája.

Ahogy a parthoz érnek a férfi leveszi a pólóját. Izmos felsőteste fizikai munkáról és természetességről árulkodó, amit nem konditermekben hoz össze az ember. Hibátlannak tűnik, már-már irigylésre méltónak ám a lábán futó, hosszú műtéti csík beárnyékolja az összképet.

A nő finom mozdulattal emeli le széles karimájú szalmakalapját és napszemüvegét, majd a kerekesszéken lévő táskába pakolja. Mindennek tudja helyét anélkül hogy odanézne, biztos nem először rakja el így a holmikat. Ahogy végzett kisimítja arcából rakoncátlan, göndör tincset, majd mosolyogva néz a fölötte őrködő férfira. Incselkedve megráncolja a homlokát, jelezve: – Én kész vagyok! – párja finom csókot lehel az ajakaira.

– Mindjárt jövök! – mondja kedvesen, ahogy visszamosolyog a nőre.

Lassan a vízhez sántikál, s óvatosan bemerészkedik. Derékig gázol, elmerül, majd óvatosan lépdelve kisétál a partra. A nő végig rajta tartja a szemét, ő csak így tudja vigyázni párja biztonságát. Olyan mintha csak ketten lennének a parton, senkire se néz, számára csak a szerelme létezik és ezt nem zavarhatja meg semmi.

Kép forrása: Unsplash

– Nagyon kellemes a víz! – súgja a nőnek, aki egy széles mosollyal nyugtázta a jó hírt, majd a férfi nyakába kapaszkodik, aki finoman kiemeli a kerekesszékből és a tóba sétál vele. Egymásba olvadó alakjuk negédesnek tűnhet, mint valami elcsépelt esküvői fotó, de nem az. Az övék nem. Ahogy a mélyebb részbe érnek elengedik egymást, de közel maradnak a másikhoz. A nő élvezi a rövidke szabadságot, míg párja vigyázó távolságban marad mellette, hogy ha kell, segítsen neki.

A férfi lassan kedveséhez úszik és átölelik egymást. Kedélyesen beszélgetnek, csak ők tudják miről, olykor egy-egy csók is elcsattan köztük. Annyira tökéletesnek és boldognak tűnnek, senki se gondolná, hogy a parton hagyott kerekesszék rájuk vár. Alig vagyunk már a strandon, én is indulok lassan. Utoljára még meglesem őket. Olyan boldogság és harmónia árad belőlük, amit mindannyian keresünk, de oly kevesen találunk meg. Csak arra tudok gondolni, törötten is mennyire tökéletesek illenek egymáshoz.

Nyitókép: Unsplash

The post Akkor is szeretlek, ha az élet mindkettőnket megtört appeared first on Igazinő.

Eljött a változás ideje

A szegregáció ma már szégyenfolt az Államok történetében, de sajnos volt időszak, amikor mindennaposnak számított. A harmincas években komoly nyomás nehezedett az amerikai kormányra, hogy számolja fel a faji megkülönböztetést, a hadseregen belül is. Ez érzékeny téma volt, de Roosevelt elnök engedett az érdekvédelmi szervezetek nyomásának és elindították a Tuskegge programot, ahova főiskolás afroamerikai férfiak jelentkezhettek pilótának. A program sikerében sokan kételkedtek, de a first lady, Eleanor Roosevelt támogatása, és a japánok Pearl Harbor-i támadás mindent felülírt.

Az első győzelem jutalma: Egy Coca-cola

A jelentkezők kőkeményen hajtottak hisz mindannyian tisztában voltak vele, hogy soha vissza nem térő lehetőséget kaptak. Az első végzett hallgatók, azonban nem is gondolták, hogy nem csak az ellenség céltáblájává válnak majd. A fehér bőrű feletteseik ott tettek keresztbe nekik ahol csak tudtak. Anglia helyet Afrikába helyezték őket. Másodvonalbeli, leharcolt gépeket kaptak és mindent elkövettek, hogy ellehetetlenítsék őket. Mindenben volt részük: nem fogadott tisztelgés, leminősítés a jelentésekben, tudtuk nélkül előrehozott eligazítás. Mi sem szemlélteti jobban mennyire lenézték őket, hogy egyikük az első lelőtt német gépért „elismerésként” egy üveg Coca-colát kapott. Sokan úgy gondolták csak idő kérdése és felszámolják a „néger” alakulatot. Azonban egy valakivel nem számoltak…

Kép forrása: wikipédia

Pilóták kellenek… bőrszíntől függetlenül!

Ekkor került a képbe Benjamin Davis ezredes, aki minden afroamerikai vadászrepülő alakulatot egy egységbe vont össze az Olaszországi Ramitellibe egy szántóföldön kialakított repülőtérre. De előtte még egy Kongresszusi vizsgálóbizottság meghallgatáson is meg kellett védenie az embereit, hogy tovább harcolhassanak.

Ha valaki tudta, milyen is a negatív diszkrimináció, akkor az ő volt. A West Pointra járt a ’30-as években. A legendás katonai akadémián színesbőrű kadétként bőven jutott neki a kirekesztettségből. Az ott töltött négy éve alatt fehér társai közül senki sem szólt hozzá, egyedül étkezett és sosem volt szobatársa. Tisztában volt vele, hogy beosztottjainak a legjobbat kell nyújtani, mert sokan csak az első hibára várnak…

Kép forrása: wikipédia

Az amerikai bombázók borzalmas veszteségeket szenvedtek Németország felett a náci légi erővel folytatott élet-halál harcban. Az otthoni közvéleményt megrázta az, hogy milyen nagy számban estek el katonák, erre pedig reagálni kellett. Ekkor kerültek képbe a mellőzött fekete pilóták, akik égtek a bizonyítási vágytól. Leadták a leharcolt repülőket és megkapták a háború legjobb vadászgépeit, amit a szövetségesek használtak. Davistől pedig a legfontosabb parancsot: Védeni a bombázókat és legénységüket bármi áron!

Azt akartuk tudják, kivel harcolnak, és ki vigyáz rájuk

Az alakulat szerelői élénk vörös festéssel díszítették vadászokat, ami messziről tudatták hovatartozásukat. A bombázó pilóták eleinte nem fűztek sok bizalmat az új alakulathoz, de csalódniuk kellet. Főleg akkor lepődtek meg mikor kiderült, hogy afroamerikai férfiak repülik azokat a vadászokat, akiknek a kíséretéért nyaggatják a parancsnokokat. Az előítéletek ellenére, sokkal nagyobb biztonságban érezték magukat – és voltak is – mikor a „színes” fiúkkal repültek együtt. Az amerikai veszteségek drámaian csökkentek. A kiváló teljesítményért a Tuskegee pilóták háromszor is elnöki kitüntetésben részesültek.

De ami fontosabb, hogy olyan folyamatokat indítanak el, amik véget vetettek a hadseregben és a légierőben a szegregációnak. Bebizonyították, hogy a bátorság, és az elkötelezettség nem a bőrszíntől függ.

Nyitókép: Wikipédia

The post Az első fekete pilótáknak rasszizmussal is meg kellett küzdeniük nem csak az ellenséggel appeared first on Igazinő.

De mégis ki volt ez a magas, vékony a külvilág felé arrogánsnak tűnő, valójában depresszióval küzdő briliáns elme, aki örökre megváltoztatta a világot, amiben élünk?

A különc és kiközösített csodagyerek

Robert Oppenheimer 1904. április 22-én született New Yorkban. Apjának jól menő textilkereskedése volt, anyja pedig festő és műkincsgyűjtő volt. Szabadelvűen nevelték gyermeküket, aki azt és akkor tanulhatott, amihez épp kedve támadt. Minden adott volt, hogy bohém irodalmár vagy filozófus legyen. Messze túltejesített kortársain, akikkel nehezen találta meg a közös hangot.

A lányoknál nem aratott sikert a “Kérdezz valamit latinul és én görögül válaszolok.“- szövegével, pedig valóban folyékonyan beszélte a két nyelvet. A testileg visszamaradott Robertet a fiúk csúfolták és durván megalázták. Hamarabb fejezte be a középiskolát, és utána a Harvardnak lett szorgalmas hallgatója. A kémia, matematika, történelem mellett minden tudományággal foglalkozott.

Lángelme vagy összeomlani készülő skizofrén őrült?

Amerika után Angliában folytatta tanulmányait. A Cambridge-i Egyetemen annyira féltékeny volt mentorára, hogy mérgezett almával akart véget vetni annak életének. Az esetből óriási botrány kerekedett, és csak apja közbenjárásával maradhatott az egyetemen, ahol rendszeresen pszichológiai vizsgálaton kellett megjelennie. Érzelmileg teljesen labilis volt, de tudományos szempontból felfelé ívelt a karrierje. Göttingenben szerezte meg doktori disszertációját. Témavezetője alig várta, hogy befejezze a védését, mert félt, hogy megcáfolja elméletét, amiért Nobel-díjat kapott. Több egyetem is versengett, hogy nálunk tanítson, végül Kaliforniában a Berkeley-n állapodott meg.

Forrás: Oppenheimer Facebook page

Magánélete karrieréhez hasonlóan is viharos volt. Legkevésbé sem zavarta, ha a kiszemelt hölgy férjnél volt, így ismerte meg későbbi feleségét, Katherine Pruninget, aki akkor vált el a férjétől, amikor már lányukat várta Oppenheimertől. Igazi szerelme azonban korábbi pszichológusa, Jean Tatlock volt, akivel házassága alatt is találkoztak. A nő öngyilkosságakor teljesen összeomlott a férfi.

Oppie – ahogy barátai hívták – kiváló elméleti fizikus lett. Megosztó természete miatt egyesek géniusznak, mások pökhendi alaknak ismerték. Akit viszont megkedvelt, annak önzetlenül segített a kutatásában, legyen szó bármely tudományágról. Pályája csúcsa a négy éven át Los Alamosban működő Manhattan-program volt, ahol több ezer tudós munkáját irányította egyetlen célért: a nácikat megelőzve atomfegyvert építeni.

Én lettem a halál, a világok pusztítója 

Oppenheimer az erőforrásokkal nem takarékoskodó programot sikerre vitte, de szembesülnie kellett azzal, hogy a tudósok zsenialitása olyan fegyvert adott a világnak, amivel bármikor elpusztíthatja magát az emberiség. Eleinte osztozott a Japán felett aratott győzelmi ünneplésben, de mikor látta, mire is képes a fegyver, amit épített, mély önmarcangoló depresszióba esett. S minden lehetőséget megragadott, hogy korlátok közé szorítsa az atomfegyverkezést – de kudarcot vallott.

A korábbi kommunizmussal való szimpátiája és Truman elnök ellenszenve miatt gyorsan oldalvonalra került, majd az FBI célkeresztjébe mint lehetséges szovjet kém. Élete hátralévő részében politikailag teljesen mellőzték. Halála előtt kapta meg a tudóstársáról elnevezett Enrico Fermi-díjat, amit Teller Ede javaslatára ítéltek neki. Azonban ez sem vigasztalta a halálos beteg Oppenheimert, aki egész életében láncdohányos volt. Káros szokása és a Los Alamosi munka során elszenvedett sugárdózis is hozzájárult, hogy alig 63 éves korában itthagyja ezt a világot a XX. század egyik legmegosztóbb tudósa, akinek munkája után már sosem lett olyan a világunk, mint előtte…

Nyitókép: AP

The post Oppenheimer – Zseniális tudós vagy zavarodott elméjű tömeggyilkos? appeared first on Igazinő.

A kalandos gyermekkor – lázadónak született 

Amelia 1987-ben vagyonosabb családban látta meg a napvilágot a Kansasi Atchison városában. Már gyerekként is igazi lázadó volt, nem értette miért kell neki „lányos” ruhákat viselnie miközben fiúk nadrágja sokkal praktikusabb. Kislányként sem rettent meg, ha békákat és gyíkokat kellett puszta kézzel megfogni, vagy az apjától kapott puskával patkányokra vadászni a család fészerében. Azonban a gondtalan gyermekévek sem tarthattak örökké, apja alkoholizmusa és folytonos munkakeresése miatt rengeteget költöztek egyik városból a másikba.

Ezt még egy tábornok feleségének is lehetetlen – de nem Ameliának! 

A mindig is tettre kész, kalandvágyó fiatal nő érettségi után a Vöröskereszthez jelentkezett és a frontot megjárt sebesülteket ápolta. Ő is elkapta a spanyolnáthát, amiből ugyan felgyógyult, de élete végéig szenvedett az arcüreggyulladástól. Itt találkozott életében másodszor a repüléssel. A pilótákat lenyűgözte Earhart lovagló tudása, meghívták magukhoz és körbe vezették a reptéren. Az örökösen kíváncsi Amelia egyből a lényegre tért, mikor vezetheti az egyik masinát. A férfiak nevetve közölték, ezt még a tábornokok feleségei sem tehetik meg. Ez volt az a sorsfordító esemény, ami után már nem volt számára visszaút a repüléstől.

Kép forrása: Wikipédia

Két évvel később Long Beachen ült először gépbe. Otthagyta az egyetemet és mindenféle munkát elvállalt, csak fizetni tudja a repülő órák költségeit, mert ő csakazértis repülni akart! Elszántságát jól tükrözi, hogy az utolsó buszmegállótól hat kilométert kellett gyalogolni a reptérig! Saját pénzen vásárolt gépével női magassági rekordot döntött, de családja anyagi helyzete miatt kénytelen volt megválni szeretett „Canaryától”.

Így is megragadott minden lehetőséget, hogy repüljön, érthető volt, hogy igent mondott, mikor felkérték, hogy vegyen részt egy transzatlanti repülésen. Bár ő lett az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt egy percig sem vezette a gépet. Földet érés után keserűen jegyezte meg: „egy csomag voltam, akárcsak egy zsák krumpli.” Azonban az úttal járó hírverést ügyesen használta ki. Reklámarc lett, igazi híresség, vagány lovagló nadrágos és bőrdzsekis megjelenésével ezt ki is hangsúlyozta. 1928-ben ténylegesen ő lett az első nő, aki egyedül repült oda-vissza Amerikából Európába. Ugyan George Putnam feleségül vette, de sosem lett Mrs Putnam, liberális gondolkodóként lánykori nevét használta élete végéig.

A világra szóló kaland –ami az életébe került 

Néhány rekord repülést követően új célt tűzött ki magának: első nőként körberepülni a Földet. Meg volt a tapasztalata, ismert volt, így könnyen talált támogatókat a vállalkozáshoz. Az első próbálkozása nem járt sikerrel. Azonban ez édes kevés volt, hogy Amelia kedvét szegje! 1937. május 20-án kelet felé repülve újra nekivágott a Föld körberepülésének.

Kép forrása: Wikipédia

Az úton vele tartott Fred Noonan, aki navigátorként segítette. Hihetetlen tempót diktáltak, amire korábban még senki sem volt képes. Earhartot az Indonéziában elkapott vérhas sem hátráltatta. Azonban az út legveszélyesebb szakasza – a Csendes-óceánon történő átkelés – még hátra volt. Az utolsó felszállása viszont végzetesnek bizonyult…

Hatalmas erőket mozgattak meg, hogy megtalálják, de a mai napig rejtély, hogy mi történt vele és társával. Közel egy évszázaddal később, a Titanic roncsát felfedező Bob Ballard is üres kézzel tért haza expedíciójáról. Számtalan elmélet született a sorsáról, de egyiket sem tudták bizonyítani. Egy valami azonban biztos, Amelia Earhart elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a repülés ne csak a férfiak kiváltsága legyen.

Nyitókép: Wikipédia

The post Amelia Earhartnak az égbolt volt a szerelme, és ez az életébe került appeared first on Igazinő.

A fájdalommal telt gyermekévek

A „rock nagyasszonya” 1939-ben látta meg a napvilágot az Amerikai Tennessee államban, Anna Mae Bullock néven. Édesanyja el akarta hagyni erőszakos férjét, aki intézőként dolgozott a közeli gyapotföldeken, ahol gyerekként a leendő énekesnő is sokat dolgozott. A kis Anna már korán megérezte, hogy sem apja, sem anyja nem akarta őt. Anyja figyelmeztetés nélkül elhagyta a családját, amikor Tina tizenegy éves volt, apja szintén hátat fordított neki, így nagymamája nevelte fel. Nehéz keresztet kapott a „családjától”, amit sajnos egész életében cipelnie kellett. Örvényként szippantotta be őt a gyermekkori traumák sokasága, amik kihatottak életére.

Kísért a múlt, de valami elkezdődik

A tragédiák tinédzserként sem kímélték. Féltestvérét és unokatestvéreit autóbalesetben vesztette el, nagymamája halála után pedig anyjához költözött, aki sosem titkolta előtte, hogy nem akarta megszülni. Fiatal lányként cselédként dolgozott, érettségi után pedig ápolónőként. Ekkor kezdett el St. Louis különböző klubjaiban énekelni. Nem a férfi rá, hanem ő figyelt fel későbbi férjére, Ike Turnerre, akinek zenei játéka – Tina szavaival élve – valósággal transzba ejtették. Meg is kérte Ike-ot, hadd énekelhessen, aki ekkor még visszautasította. Az együttes dobosa azonban egy este mikrofont adott a fiatal lány kezébe, s ezzel kezdetét vette a XX. század egyik legnagyobb énekesének pályafutása.

Ike is felfigyelt rá és bevette az együttesbe, ahol hamarosan szóló énekes és a férfi felesége lett, annak ellenére, hogy volt már egy házassága. Ő adta a Tina művésznevet is Annának. Zenei karrierjük meseszerűen alakult, és a két bántalmazott lélek egymásra találása igazi tündérmese lehetett volna – ha a férfi nem szokik rá drogokra és erőszakos természete nem tör felszínre. Tina egyre többször jelent meg zúzódásokkal a testén s volt, hogy csak erős fájdalomcsillapítókkal tudott színpadra állni. Az erőszaktól az sem riasztotta vissza a férfit, hogy felesége gyermekeivel volt várandós. Ike gyermekként maga is számtalan bántalmazást élt át, de ez nem szolgálhatott mentségként tetteire…

Ike és Tina Turner -Forrás: Wikipedia

Gyötrelmes újrakezdés a világhírnévig  

A bántalmazás miatt csaknem teljesen elvesztette önbecsülését, de csak majdnem. Utolsó reményeként mindössze 36 centtel és egy benzinkártyával a zsebében megszökött akárcsak az anyja, és új életet kezdett. Szó szerint a semmiből alkotta újra magát. Tehetsége, utánozhatatlan hangja és akarata révén négy évvel később Private Dancer album óriási sikert hozott számára és világszerte ismertté tette. Színésznőként is megállta a helyét Mel Gibson oldalán a Mad Max 3-ban. A sikerek ellenére, a múlt mindig visszatért kísérteni őt. Anyja élete végéig csak „kedves” volt vele, holott Tina gondoskodott róla. Fiai közül ketten is idejekorán távoztak, sajnos anyaként ezzel a fájdalommal is szembe kellett néznie.

Késve, de megérkezett a boldogság

Igazi társát Erwin Bach zenei producer személyében találta meg, akivel 2013-ban házasodtak össze. Svájcban telepedtek le, ott, ahol Tina meglelte azt a békét, amire egész életében vágyott. Igazi kősziklaként állta a megpróbáltatásokat, de a betegségekkel vívott csatát a múlt héten elvesztette. Egy élő legendával lettünk kevesebbek, de egy halhatatlan példaképpel gazdagabbak, akit nemcsak zenei karrierje, de hihetetlen élni akarása is híressé tett.

Nyitókép: facebook.com/TinaTurner

The post Tina Turner: Hányatott gyermekkor, bántalmazás és újrakezdés, majd a későn megtalált béke appeared first on Igazinő.

Rommel – az ifjú szerelmes

Nem katona családba született, bár gyerekkora óta annak készült. Apja és nagyapja is iskolaigazgató volt. E családi örökségnek hasznát vette, mikor a két világháború között katonai akadémiákon oktatott. Atyai tanácsára a gyalogsághoz jelentkezett. Szolgálatának egy részét a ma Lengyelországhoz tartozó Gdanskban végezte. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lucy Mollinnal. Kapcsolatuk az ellentétek vonzása volt, de Erwin szándékai komolyak voltak, és hosszú levelezésbe kezdtek. Ennek ellenére Rommelt is utolérte a „fiatal hadnagyok végzete”, futó kapcsolatba keveredett egy másik nővel, amiből lánya született.

Hogy későbbi feleségével, Lucyval, hogyan jutottak túl Erwin botlásán már sosem tudjuk meg…  Ennek ellenére harmonikus és boldog házasságuk volt. Talán csak véletlen egybeesés, hogy fiuk, Manfred születése után lányának édesanyja öngyilkos lett. Rommel nem hagyta magára az elárvult lányt, magához vette és a botrányok elkerülése végett, az unokahúgaként mutatta be. Napjainkban ez talán megrökönyödést váltana ki, de az akkori erősen kasztosodott német társadalomban ez elfogadott volt.

Rommel – a hős, a példakép

Bátorságával és merészségével már az I. világháborúban kitűnt, de az igazi ismertséget a második világégés hozta el számára. Lengyelország lerohanásakor Hitler mellé került, személyesen tőle kért és kapott lehetőséget egy páncéloshadosztály vezetésére. A nyugati hadjárat alapozta meg hírnevét. Szédületes tempót diktált alakulatának, amit csak „Szellemhadosztályként” emlegettek. Katonái számára úgy tűnt, Rommel mindenütt ott van és tökéletesen átlátja a helyzetet. Ez a gyors határozottság még az I. világháborúban alakult ki nála és most szabadon kibontakozhatott. Sikere nem maradt elismerés nélkül, de ez csak újabb nehezebb feladatokat vetített előre. Így került Észak-Afrikába, ahol megszületett a „sivatagi róka” legendája. Winston Churchill is elismerő szavakkal illette Rommelt. Azonban a hadiszerencse forgandó…

Erwin Rommel – Forrás: Wikipedia

Rommel – az áruló, a mártír

Afrika elvesztése előtt hazarendelték, és a legnehezebb feladattal bízták meg: szervezze meg az Atlanti-fal védelmét. Jó katonaként tette a dolgát, bár látta: a háború már elveszett, s ha nem kötnek békét nyugaton, csak a pusztulás vár rájuk.

Ahogy szeretett hazája, úgy ő sem kerülhette el a sorsát. Rommel neve is felmerült a Hitler elleni sikertelen merényletet követő hajtóvadászat során. Fia visszaemlékezéseiből tudjuk, a Führer megölésével nem, de annak félreállításával egyetértett, de ez már semmin nem változtatott, hogy a hanyatló Harmadik Birodalom vezére mélységesen csalódott egykor kedvenc tábornokában.

„Kegyelemből” válaszút elé állította az egykori „bajtársat”. Öngyilkos lesz, vagy Berlinbe rendeli, ahol vallomást kell tennie. Ha bűnös, még a Rommel nevet is eltörlik az egész Birodalomban, ahogy a családját is. A tábornagy tisztában volt vele, hogy csak egy út maradt számára, hogy megmentse szeretteit: az öngyilkosság.

Állami díszpompával temették el. A színjáték – amin Hitler nem vett részt – tökéletesre sikeredett. Von Rundstedt képviselte, aki a hosszú gyászbeszéd után a család elé járult. Kinyújtotta kezét, de Rommel özvegye, Lucy nem fogadta el. Erwin Rommel még életében legendává vált, kiért rajongtak a katonái, s halála után is tiszteltek ellenfelei. Bár egy embertelen diktatúra katonája volt, a történelem megőrizte a nevét, amit nem sikerült sem kitörölni, sem bemocskolni a Harmadik Birodalom zsarnokainak. 

Nyitókép: Wikipedia

The post Hitler kedvenc tábornokának sem volt makulátlan a magánélete appeared first on Igazinő.