Mára már csak egy kis havaseső jut, de legalább nem 15 fok és napsütés van. Ezen nevettünk a kozmetikusommal reggel, hogy az időjárás, az bizony téli. Meg azon, hogy jönnek az ünnepek és mit is vegyünk a családnak karácsonyra… Azonnal rengeteg ötletet zúdított rám, hogy milyen szuperek az élményajándékok, és a férfiaknak is mennyi mindent lehet venni – a drifteléstől a szabadesésig. Vagy a szokásos pulcsi, ing, zokni hármas…

És persze ott vannak a klasszikus női ajándékok, mint az ékszer, a táska… A gyerekeknek meg baba, Lego, mesekönyv és mindenkinek karácsonyi csúnya pulcsi. Ahogy ömlöttek belőle az ötletek, úgy lettem egyre inkább frusztrált és tanácstalan. 

Miért kell, hogy az ünnep erről szóljon?

Hogy már decemberben gyomorgörccsel megyek a plázába, mert karácsonyi ajándékot KELL vennem. Miért nem lehet csak egy aprósággal meglepni a másikat? Miért kell óriás tévé, drága ékszer és játékok kartonszámra?

Miért nem elég az idő? 

Hiszen az a legnagyobb ajándék, hogy együtt vagyunk. A nagy ajándékvásárlásban, rohanásban elveszik a lényeg. Csak bontjuk egymás után a csomagokat, minden évben egyre többet és többet. Az idő pedig egyre kevesebb, amit együtt töltünk.

Forrás: Unsplash

Ahogy körbeüljük az asztalt, hangoskodunk, a gyerekek rohangálnak, és valahol a távolban karácsonyi zene szól. Aztán a leégett csillagszórók füstjének kiszellőztetése után megfagyunk, mert muszáj kinyitni az ablakot. Dehát a csillagszóró úgy az igazi, ha a fán gyújtjuk meg a lakásban és legalább ötöt egyszerre.

A töltött káposzta illata mellett eltörpül az olajban sült hekk illata, amit annyira beszív a kabátunk, hogy még napok múlva is a karácsonyi vacsora jut eszünkbe róla. Az asztal roskadozik a finomabbnál finomabb süteményektől, és már látjuk magunkat január első hetében a konditeremben a futógépen izzadni. De nem baj, most éljünk a mának, a pillanatnak, és toljunk be még egy utolsó utáni szelet diós bejglit!

Aztán, amikor hazaérünk a csendes lakásba és elnyúlunk a kanapén, gyomrunk tele és a szívünk is szép pillanatokkal. Közben ott halmozódik a sok csomag az előszobában, a rengeteg – néha felesleges – ajándék. Egy újabb sál a másik nyolc mellé, vagy egy piperecsomag, aminek az illata borzasztó. És nyilván van pár üveg pia is a pasiknak. Nem baj, elfér a tavalyiak mellé.

Ahogy megyek az autóm felé a kozmetikából, azon agyalok, hogy nincs kedvem plázázni és még az élményajándékokon sincs kedvem gondolkodni. Miért az ajándékozásról szól ez az ünnep és miért nem arról, hogy együtt a család? 

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Karácsonyra szeretetteli pillantásokra vágyom ajándék helyett! appeared first on Igazinő.

A gyűrű mégis ott csillog az ujjamon. Életemben már másodszor. Bár tény, hogy az első alkalommal szinte nem is hordtam, mert a terhességtől felduzzadt, virsli ujjaim lettek, utána meg a folyamatos pelenkázás miatt zavart a gyűrű. De most se terhesség, se pelenkázás, csak a gyémánt csillogása a frissen manikűrözött kezemen.

40 év felett még a filmben is rácsodálkoztak arra, aki menyasszony, de nincs ez másképp a való világban sem. Bár abban szerencsém van, hogy mindenki azt hiszi, 32 év körüli vagyok. A közeli ismerősök meg pont nem foglalkoznak a korommal, hiszen ők ugyanolyan “öregek”, mint én.

De azért volt pár fura megjegyzés. 

Megkaptam a “ha már egyszer elváltál, minek házasodnál újra” reakciót. Mert persze, ha egyszer valami nem működött valakivel, akkor utána már el is temethetem magam, ugye? Húzzam le a rolót, ha elsőre nem sikerült. Ez van.

Forrás: Unsplash

Aztán a másik csodálatos kérdés az eljegyzés másnapján reggel: “Hova mentek nászútra?” (szemforgatás) Nyilván ez volt az első, amit megbeszéltünk, miután igent mondtam…Ja, nem!

Végül, a “Házassági szerződést mindenképpen kössetek!” hozzászólás volt még a kedvenc, amellett, hogy vajon mit szóltak az exek. (szemforgatás) Miért is fontos, hogy mit szóltak?

Szerencsére az elmúlt években tökéletesre fejlesztettem a “leszarok mindenkit hozzáállást”. Ha boldog vagyok, akkor ezek a kis tüskék úgy leperegnek rólam, hogy öröm nézni. Megvan a kedves mosoly a beszóló irányába, és a fejemben lévő vendéglistáról le is húzom a nevét.

Azért nagy előny 40 felett menyasszonynak lenni, mert már nincs bennem a megfelelési kényszer, és vagyok annyira felnőtt és önző, hogy az esküvőnk csak kettőnk napja lesz.

Ahogyan mi szeretnénk, ahol mi szeretnénk.

Lehet, hogy ez egy napsütéses keddi nap lesz délben valamelyik városházán, meghívottak nélkül. De az is lehet, hogy elutazunk jó messzire, ahol csak mi vagyunk, és le van tudva a gond a helyszínnel, a vendéglistával. Nem kell azzal foglalkoznunk, hogy miért ilyen a ruha, miért ez a helyszín, miért nincs húsleves, és miért nincs meghívva a negyedik unokatestvér harmadik feleségének mindkét gyereke. Egyszerűen csak mi leszünk, és ez tényleg a mi napunk lesz.

Nyitókép: Unsplash

Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába!

Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu

The post 40 felett sokkal jobb menyasszonynak lenni! appeared first on Igazinő.

Érdemes rögtön egy generációs elemzéssel kezdeni, ahogy a célcsoportot definiáljuk, óriási különbségek vannak a korosztályok között. Kezdjük is az elején:

VOLT fesztivál, Sopron 

Ez mindig is egy kis családias hangulatú fesztivál volt Sopronban, az erdő közepén. Megvolt a maga – főleg hazai – célközönsége, akik szeretnek összejönni és bulizni egyet. Idén egy kis vurstli feelinget is hozott a fesztivál, a nagy dodgem pályával a nagyszínpad mellett. Így még inkább egy nagy falunaphoz hasonlított az egész.

Közönség tekintetében alig voltak külföldiek, nem is rémlik, hogy hallottam volna akár csak egyetlen idegennyelvű megnyilvánulást. Ruházat tekintetében a legmenőbb a farmer short és egy kis top, szinte minden lány így volt felöltözve. A pasik nagy része tartotta a szokásos póló-rövidnadrág kombót. Egyetlen kirívó párost láttam csak, akik bugyizöld overálban nyomták végig a fesztivált.

FORRÁS: UNSPLASH

Meg egy punk fiút is kiszúrtam, meg is lepődtem, hogy ilyen még van, azt hittem, hogy kihaltak (értsd: normálisan fésülik azóta a hajukat) még a 2000-es évek elején. Életkort tekintve ez a rendezvény inkább egy családi fesztivál. Elég sok tizenéves lányt kerülgettünk a Majka koncerten, és voltak, akik babával érkeztek. Mondhatni, ez egy X-Y generációs esemény volt. A viselkedés kulturált, iszogatás mértéke átlagosnak mondható.

Aztán jött az élesváltás: Balaton Sound, Zamárdi. 

A helyszín eleve adott: vízpart, így mindenki bikiniben és fürdőgatyában verette, és a pólók azután sem kerültek fel az izmos férfi testekre, miután lement a nap. A lányok viszont miután pucsítva kipózolták magukat a Balatonparton, átvedlettek partimacskába: strasszos smink, fénylő kövekkel teleragasztott arc, az alapozós falakon kicsit megborult és annyi rúzs, amennyit egy átlagos lány kb. két hét alatt használ el.

Csupa huszonéves, ide már a 45+-os generáció nem nagyon merészkedik, a VIP-ben is tinik táncolnak. Ennek megfelelően az alkohol és minden más szer használat kevésbé felelősségteljes. A telefon mindenki kezéhez ragadva, és legalább huszonnyolc pózban száztizentöt szelfi készül, hogy a legmegfelelőbb kerüljön ki az Instára.

A póz ugyanaz, lábat előre kilógat – hogy hosszabbnak tűnjön -, has behúz – hogy laposnak tűnjön -, fenék kitol – hogy kereknek tűnjön -, és csücsörítés – hogy vastagabbnak tűnjön a száj is. Ja, és a hajdobálás, na az alap. De mindenkinek elkészült a tökéletes fotó, megy az Instára azonnal, és repesve várják a like-okat, hogy az összes ismerős irigykedve nézheti, mekkora buli volt és milyen szuperül néztek ki.

Ilyenkor azért nem bánom, hogy az én húszas éveim alatt még nem volt se Insta, se ez az őrület, hogy mindent is ki kell posztolni. Így megmaradtak az emlékek, hogy mekkora buli volt a Szigeten. A barátaimmal osztoztam az élményeken, nem több ezer idegen emberrel, és nem vártam virtuális visszaigazolást egy szétfilterezett pózolós fotóra. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Izmos férfi testek és strasszköves sminkek hódítanak a fesztiválokon appeared first on Igazinő.

Majd örömtáncot jár és csillogó szemekkel nézi az új észbontó emlékgömbök útját. Bánat is odasétál a képernyőkhöz: „Oh, leégett a válla.. fájni fog ez holnap…”  Szikrázó napsütés, olasz tengerpart, dolce vita meg pizza és pasta, és az örök Aperol Spritz, nem is kell más a tökéletes nyári boldogsághoz.

Sétálni a macskaköves óvárosban, majd beülni egy helyi étterembe, olaszul rendelni, hangosan nevetni és a pizza szélét is mind befalni. Utána a tengerparton lógatni a lábunkat és hallgatni a hullámok morajlását, mintha nem lenne holnap. Azt mondják, hogy ilyenkor érdemes egy mozdulatot tenni, például összeérinteni az ujjaidat és úgy elraktározni az emlékeket.

És amikor egy esős, hideg, őszi napon lehunyod a szemed, és ugyanúgy összeérinted az ujjaidat, akkor az agyad előidézi a szép emlékeket. Pont mint az animációs filmben, előkerül egy emlékgömb és újra át tudod élni a pillanatot. De sokszor van, hogy elég egy dal, és ugyanezt váltja ki.

Volt egy nyári sláger, pont egynyári volt. Az lett a közös dalunk. Bár lehet, te nem is tudtad soha. Pedig még csengőhangnak is beállítottam. Annak a nyárnak a slágere. Néha még játssza a rádió is. Olyankor mindig eszembe jutnak a közös nyári pillanatok… nyár volt, szerelem volt. Borgőzös fesztiválozás az erdőben, éjszakába nyúló Duna-parti fröccsözések.

FORRÁS: UNSPLASH

A felszálló füsttel elszállt minden bánatunk, gúnyosan kacagtunk az életen, hiszen miénk volt minden gondtalan pillanat. A virágmintás ruhámon – ami a kedvenced volt – mindig lecsúsztattam a pántot, hogy kéjesen kellessem magam neked. Hogy imádtad!

Csókoltál reggel, reggeli közben, délben, a parkban, a kietlen benzinkúton

Olaszországban, lecsókoltad a vörös rúzsomat is számtalanszor. S újra nyár van. Itt ülsz velem szemben a konyhában. Pezsegnek a buborékok a narancssárga italban. Ha nyár van, hát szerelem van!

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Pezsgőbuborékos, csókokkal és emlékekkel teli nyarat mindenkinek! appeared first on Igazinő.

Szuper lesz egész nap azon napozni és elevezni a naplementébe. Persze az idill előtt fel kell fújni ezt a csodát. Az okosabbak – mint a barátnőm is – vettek kompresszort. Bár kézzel hamarabb végzünk a felfújással – jöttünk erre rá az utolsó alkalommal, amikor SUP-ozni mentünk a Lupára. De lássuk csak az evolúciót, és hogy igazából miért is ragadtam tollat/billenytűzetet.

Okosak voltunk, a parkolóban felfújtuk a SUP-okat a kompresszorral, de miután becipeltük a strandra, rájöttünk, hogy igencsak laposak maradtak. Szerencsére kéznél volt a kézi pumpa, neki is álltunk. Tikkasztó hőség, süti a nap a fejünket, és már kínunkban röhögünk, hogy ez nem is olyan egyszerű. A strand tele, és a két 40-es (de csak 30-asnak kinéző) csaj szórakozik a SUP felfújásával.

Naiv voltam, azt gondoltam, hogy majdcsak meglátja egy kedves férfiember, hogy mit szenvedünk, és hősiesen kisegít minket. Bár, ha csak arra az esetre gondolok, amikor a Kerepesi úton kaptam defektet, és álltam az út szélén tanácstalanul… akkor is egy csaj segített kereket cserélni. Hiába is vártam a megmentő pasikat, nem jöttek.

Most is küzdöttünk a SUP-pal, és sehol egy hős férfi, aki jönne és megmentene. Így hát megoldottuk magunknak. Ugyanez még megismétlődött a nyáron jópárszor, és soha senki nem ajánlotta fel a segítségét. Sőt, a Balaton parton mellettem fújta egy másik nő is a kézi pumpával, a pasija meg ült és nézte.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem vagyok cukorból és mindent megoldok magam, az élet más területein is. Szóval nem hercegkisasszonyként várom a herceget fehér lovon, mert akkor még valószínű az első lekvár felbontásakor éhen haltam volna. Csak annyi helyen olvasni, hogy a nők elférfiasodtak és szegény férfiak így nem tudják képviselni az erősebb nemet. Hát kérdem én: ezeken a strandokon egy férfi sem volt? Vagy úgy voltak vele, hogy szenvedjünk?

Oké, nem vagyunk 20 éves műcicivel, műszájjal felszerelt picsogó kislányok. Lehet, hogy az ő segítségükre hamarabb sietnek. Vagy az effajta segítségnyújtás már egyáltalán nem divat? Nagyon szeretnék csak nő lenni, a férfiasabb feladatokat pedig meghagyni nekik, de úgy érzem, hogy már nincs befogadó fél. Ha senki nem érzi, hogy segítenie kell egy defektes autó mellett álló nőnek, és felajánlani a segítséget egy SUP felfújáshoz, akkor már tényleg úgy érzem, hogy nincsenek férfi és női szerepek és feladatok.

Annyira mindenki mindent is csinál, hogy nekem sem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha fel kell tenni egy képet a falra. Össze kell szerelni egy ikeás bútort, ki kell cserélni egy izzót az autó hátsó fényszórójában. És a pasik ugyanúgy elmosogatnak és főznek, ha kell.

De vajon melyik férfi feladat maradt meg férfi feladatnak? 

Tényleg jól van így, hogy mindenki mindent csinál? Elférfiasodnak a nők és elnőiesednek a férfiak. Vajon 50 év múlva hogy fognak kinézni a szerepek? Vagy már nem is kell olyan sokat várni?

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post A férfiasság ott kezdődik, hogy segítesz egy rászoruló nőnek! appeared first on Igazinő.

A kanapéról figyelsz, a szemem sarkából látom, hogy már letetted a telefont. Persze úgy teszek, mintha annyira elmerültem volna a romantikus olvasmányban, hogy fel sem tűnik: nézel. Kimész a konyhába, valamit matatsz a hűtőben, majd felszisszentesz egy sört. Nem is értem, hogy lehet télen hideg sört inni. Közben a borospoharam újra megtelik, amikor megállsz felettem az üveggel.

Felpillantok rád, lehajolsz, megcsókolsz. Hideg a szád, és sörízű. Szeretem. Magamhoz húzlak, a könyv pedig halkan koppan a padlón. Beletúrsz a hosszú hajamba és beleharapsz az ajkamba. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszaülsz a kanapéra. A másik végébe.

Elmosolyodva belekortyolok a borba, felveszem a leesett könyvet és folytatom az olvasást. A takaró alatt megcsikized a talpamat. Felnézek, szám sarkában ott a kacaj, de elfojtom. Te pedig csak folytatod. Mélybarna szemeidben elmerülök, és csak nézzük egymást. Te, a csikizős, én meg a nevetést visszafojtós.

Lassan megszabadítod a lábam a puha zokniktól, én meg eljátszom a mindjárt megfagyósat, amit nyilván nem veszel komolyan. Bebújsz a takaró alá, és hangosan felnevetek. A könyv újra a padlón koppan, amikor puha szád a számhoz ér.

FORRÁS: UNSPLASH

Belecsókolsz a nyakamba és szorosan megölelsz. Próbálok kiszabadulni, de nem engedsz, és közben csókolgatsz összevissza. Megszorítalak én is, majd mellém fekve rám nézel, elveszek tekinteted mosolyában.

A fülembe súgod, hogy „szeretlek te majom”, én meg az ölelésedbe fúrom magam nevetve.

Hát hogyne szeretnélek én is?! Mindennél jobban. A kandallóban halkan pattognak a fák, mintha örömtáncot járnának, narancssárga lángokban olvadnak egymásba.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Egy szerelem hétköznapi pillanatai appeared first on Igazinő.

Az ember társas lény – mármint a többsége -, és válás után is próbálkozik új kapcsolatot létesíteni. Így vagyok ezzel én is már kerek 10 éve, és azt kell mondjam, hogy sokkal egyszerűbb olyan párt választani, aki maga is szülő. Hiszen akkor valószínűleg átment ugyanazokon a problémákon a másik fél is, és megértőbb.

Most négyen vagyunk, ő és én, meg a fiam és a lánya. A gyerekek közötti korkülönbség is 10 év, tehát már nincs olyan program – az evésen kívül – ami mindkettőjüket lekötné. Mondjuk, amikor a nagy mesét olvas a kicsinek, még az az 5 perc ilyen. Aztán mindketten megunják. Végül is az első akadályt megugrotta a kapcsolat, ha a nő és a férfi vonzalma után a gyerekek is elvannak együtt.

Aztán jönnek az exek. Az enyémmel szerencsére nem szokott senkinek kontaktja lenni, direkt úgy intézem. Mindenki jobban jár. Az övé jó fej, vagány csaj, sokkal lazább nálam. Bár lehet, hogy az ő korában én is ilyen voltam. Nem, nem vagyok annyira öreg, csak pont az a pár év előnyöm és tapasztalatom van elvált szülőként. Szóval ez a pont is pipa, a kettejük ügyeibe nem szólok bele, a gyerkőc érdekei vannak szem előtt tartva.

A logisztika talán a legnehezebb. Hogy ki hol van, hova megy, melyik gyerek kinél van, mikor vagyunk mind együtt, és mikor vagyunk csak ketten. Egy normális családban is kihívás a munka mellett a gyerekek hurcolása: óvoda/iskola, aztán edzés is. Ez hatványozottan nehezebb, ha apa és anya is máshol laknak, és az exek is.

FORRÁS: PEXELS

Azt gondolom, hogy ehhez az együttéléshez, egy ilyen kapcsolathoz rengeteg rugalmasság kell.

És megértés meg elfogadás. És kellő lazaság. Anélkül csak ámokfutás lenne, az biztos. Szerencsém van. Eddig minden megvan. Egy vagány pasi, egy kamasz fiú (na ez a legnehezebb talán) és egy cuki kiscsaj. Innen már csak az a nehezebb, ha úgy alakul, hogy a te gyereked és az én gyerekem veri a mi gyerekünket…

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Mozaikcsalád: Több megértésre van szükség, mint máshol! appeared first on Igazinő.

Nem is kattintgattam tovább, mert nem láttam értelmét. Tudod, nagyon örültem, amikor visszajelöltél. Tényleg. Olyan őszintén. Meg kíváncsian. Vajon milyen lehetsz a való életben? Milyen lehet a hangod? Az ölelésed? Vajon milyen az illatod? És vajon csillog e majd a szemed, ha rám nézel?

Tudod, kicsit féltem, amikor Facetimeon hívtál. Kómás, smink nélküli, vasárnap reggeli fej, kócos hajjal – nem biztos, hogy a legszebb látvány. Nem riasztott el. Jó volt látni, ahogy a fotó megelevenedik. Jó volt látni a mosolyod. Tudod, jelnek vettem a kedvenc éttermet. Hogy ugyanaz a tiéd is, mint az enyém. Biztos dedósan hangzik, meg hókuszpókuszos, de annak éreztem.

Tudod, sokáig készülődtem a randira. Sütött a nap, és még ki akartam élvezni az utolsó őszi, kellemes időt. És olyannak látszani, amilyen belül vagyok. Mondjuk, sosem voltam jó színésznő. Tudod, amikor először megláttalak, és megöleltél, rózsaszín buborékba kerültem. Mint a buta kis szerelmes filmekben, meg az Insta-effektekben. Döbbenet.

Tudod, olyan volt, mintha ezer éve együtt lennénk. Amikor magadhoz húztál és megcsókoltál, teljesen magától értetődő volt, hogy visszacsókollak. Tudod, kicsit össze voltam törve akkor. Sosem mondtam. Sosem mutattam. És sosem tudhattad, hogy mennyire sokat jelentett akárcsak egy ölelésed is. Egy mosolyod. Egy üzeneted. Egy hívásod.

FORRÁS: PEXELS

Tudod, igazából megmentettél. Merek újra hinni és szeretni.

Nem volt könnyű, és nem volt egyszerű. Tudod, nagyon sokat jelentenek apróságok. Amikor együtt sétáltatjuk a mindenkikutyája mopszot. Amikor lefekvéskor magadhoz húzol. Amikor ébredéskor belecsókolsz a hajamba. Amikor közösen főzünk valamit. Amikor mind a két gyerkőc az asztalnál falatozik, a tiéd és az enyém is.

Amikor kirándulunk. Amikor vacogva kint dohányzunk a teraszon. Amikor csak bambuljuk a tv-t. És amikor reggelig beszélgetünk. Amikor hajnalban beosonok a lakásodba és várom, hogy hazaérj. Tudod, remélem, sokáig fog ez tartani. És remélem, tudod, hogy mennyire szeretlek.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Megmentett, hogy szerethetlek! appeared first on Igazinő.

Még érzem a hajamon az illatod, ahogy a szél az arcomba fújja. Mélyet szippantok belőle, még a szemem is becsukom, hogy csak az illat legyen a fejemben. Felidézem a csókodat,  mondanám, hogy gyengéd volt, de nem – beleharaptál az ajkamba, ahogyan erősen megöleltél és csak szorítottál. Még az unatkozó utcai lámpák is megirigyeltek, hogy mennyi sok apró puha csókkal borítod be az arcom.

Belebújtam az ölelésedbe, annyira, hogy soha, de soha ne engedj már el. Giccsesen boldog napjaink vannak. Ha valaki meséli nekem, biztosan kinevetem, hogy ugyan, ilyen nincs a valóságban! Ez csak az amerikai filmek vattacukor, ragacsos, szirupos édes álomvilága. Amire mindenki vágyik, de pontosan tudja, hogy csak film. Persze álmodozni jó, nem is ezt mondom, de épeszű ember nem hiszi el, amit lát.

Na és most itt vagyunk mi. Még egy hónap sem telt el az első találkozás óta. Pedig mintha mindig is együtt lettünk volna. Már az első randevú is olyan volt, hogy semmi feszengés, semmi kínos csend, csak a röhögés. Az első csók is annyira természetesen csattant el, hogy szinte rémisztő volt az egymásra kattanásunk.

Aztán olyan természetes, hogy kulcsot adsz a lakásodhoz, hogy napközben összefutunk egy csókra Budán, hogy egy nap legalább 14-szer felhívsz, csak hogy elújságold a napod, megkérdezd, mi van velem és szerelmet vallj. Ahogy csak fekszünk a kanapédon, és zörög a tv a háttérben, de mi csak egymásra figyelünk. Ahogy cigarettázunk a teraszon, és csak mesélsz, én meg hallgatnálak hajnalig.

FORRÁS: UNSPLASH

Ahogy beesünk az ágyba és ölelkezve alszunk el, és reggel is az első mozdulatod, hogy magadhoz húzol. Ahogy vadul csókolsz szeretkezés közben, és olyan szenvedélyes az együttlét, amilyen szintén csak a romantikusan szirupos filmekben szokott lenni. Nincs helye játszmának, nincs felesleges taktika sem. Úristen, mennyire jó, hogy semmi taktika nincs benne!

Nem kell agyalni, hogy most miért nem hívsz – mert hívsz.

Nem kell agyalni, hogy vajon mit gondolsz – mert elmondod. Nem kell paráznom, hogy vajon mit vegyek fel. Mert nem a ruha számít, kapucnis pulcsiban is ugyanúgy én vagyok, nem kell az a fránya piros magassarkú, amiben menni sem tudok. Nincs agyalás, nincs para, csak mi vagyunk. Most csak ülök a lépcsőn a ház előtt, te dolgozol, és magamba szívom az illatod. Annyira jó.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Miből tudod, hogy ez igazán szerelem? appeared first on Igazinő.

A sötét utcán elindulok a másik irányba. Ahhoz képest, hogy péntek este van, nem sokan haladnak a bulinegyed felé. De nem bánom, így legalább nem kell kerülgetnem őket. A sarkon az utcai lámpa fényében még megírok egy gyors üzenetet a csajoknak, hogy hol vannak már. Nyilván én vagyok az első, pedig nem kis para volt a parkolás, de a kis helyre is sikerült párhuzamos parkolással beállnom. És ez nagy szó. Nem rajongok a belvárosi parkolásért. Tipikus női hülyeség.

Mindenki késik. Beszaladok, hogy mindjárt itt vagyunk, és mosolyogva mondod, hogy rendben van. Nem tudom, hogy a munkád kötelező előírása miatt-e, de olyan kedvesség árad belőled, hogy tudom, jó helyre foglaltunk asztalt. Így belefér még egy cigaretta az étterem előtt.

FORRÁS: UNSPLASH

Úgy vannak ezek a dalok, hogy annyira hangulathoz kötődnek… Ez most ehhez az estéhez. Az este meg hozzád. Ahogy a külföldi turisták és a fiatal kis csajszik ellepték a belvárost, és ott folytatódott az este, a fények, a zajok és ez a dal. A karaoke bár, meg hamisan éneklő, félig vagy teljesen ittas társaságok. Mintha véletlen lenne, hogy pont ez a dal szól. Gyönyörű, szerelmes. Olyan hidegrázós, egymáshoz bújós az énekes mély hangja és a zongorajáték, a pont jól eltalált szöveg.

Karod átölel, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.

Mintha sose lett volna másképp. Belecsókolsz a hajamba. Megosztjuk az utolsó szál cigarettákat, az utolsó előtti italokat, és hangosan nevetünk bele az éjszakába. Ahogy a forgatag elhalad mellettünk, egyszerűen kizárjuk a világot, csak mi vagyunk és az ölelésed, ahogy a hajamba túrsz és megcsókolsz. Az az édes csók, amit soha nem akarunk abbahagyni.

Lassan elszívom a cigarettát, és visszazökkenek a valóságba. A lányok sziluettje megjelenik az utca végén, így végre elfoglaljuk az asztalunkat, és ahogy átnyújtod az étlapot, összenézünk egy mosolyra. Hazafelé az autóban újra felcsendül a dal. Ahogy felkanyarodok a körútra, már lemosta arcomról a sminket a könny.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Egy éjjel, ami életem legcsodásabb élménye lehetett volna… appeared first on Igazinő.