Egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszik, hisz lassan 14 éves, ami emberi viszonylatban ki sem tudom számolni igazán, hogy mennyi. A tekintetével minden mozdulatomat követi, majd, amikor az üres macskaeledeles tasakot a kukába ejtem, megrohanja az „étkezőjét” – igen, a macskának nálunk saját étkezője van, ami a konyha egyik sarkában lett kialakítva.

És ezzel ő tisztában van, tudja, hogy mikor van reggeli vagy vacsora, és hová kell néma tüntetéssel fordulnia, ha úgy érzi, hogy az éhenhalás fenyegeti. Nem az első macskám, de ő az első, aki egy sikertelen párkapcsolat eredménye. Hiszen én is, azaz mi is belestünk anno abba a csapdába, hogy túl korán vállaltunk közös állatot. Esetünkben szerencsére nem volt kérdés, hogy kihez kerül az akkor nagyjából kétéves macska.

Az exem szó nélkül lemondott róla, mondván, hogy nem viheti magával a következő lakásába. De azóta már tucatnyi hasonló helyzet szemtanúja voltam, és mindannyiszor konfliktusforrás volt, hogy hová kerüljön a közösen vállalt állat. Vagy azért, mert mindkét fél akarta, vagy éppen egyik sem. Bár hálistennek az utóbbira kevesebb példa jött velem szembe.

Mi legyen a kutyával, macskával, ha a gazdik már nem bírják együtt? Megfelezni mégsem lehet szegény állatot… Így nincs mese, dönteni kell. Sokszor az viszi magával, aki hangosabb, és kevés esetben láttam eddig azt, hogy bárkit is érdekelt volna, hogy a kisállat mit akar – hiszen az csak egy állat. Szóval mi legyen a kisállattal válás esetén?

FORRÁS: PEXELS

A spanyolok rövidre zárták a kérdést, és január elején elfogadták a törvényt, miszerint az állatok is érző lények, és ugyanúgy foglalkozni kell az elhelyezésükkel és a jólétükkel, ahogy bármely családtagéval. Azaz adott helyzetben bíróság dönt a közös állat elhelyezéséről. Nem lehet önkényesen kisajátítani, lefoglalni, engedély nélkül elvinni, netán egyedül hagyni. Mert sajnos ilyet is látni.

Ha vége a kapcsolatnak, már senkinek sem kell az addig babusgatott szőrgombóc. És ezen a ponton jobb bele sem gondolni, hogy hány állat marad ilyen módon árván, és kerül az utcára vagy menhelyre. Persze felmerül kérdésként, hogy az állat mégis hogyan mondja el, kivel szeretne a továbbiakban élni. De azt gondolom, hogy az a gazdi, aki figyel a kutyájára, macskájára, és nem eszközként kezeli, az tisztában van vele,  mi a jó neki, és bíróságot sem kell bevonni az elhelyezésbe.

Kissé abszurd eset, de igaz: a szűk környezetemben találkoztam olyan példával, ahol a két fél közös felügyeletet vállal, azaz időről időre másnál él a kutyus. Ebben az esetben ők nem tudtak és nem is akartak dönteni, és bármennyire is szeretnék kifürkészni a kutya tekintetéből, hogy kit szeret jobban, nem megy. Mert náluk az állat mindkét félhez ragaszkodik, ami igen ritka eset. De látszólag működik.

Persze ehhez fontos, hogy a gazdik is jóban legyenek, ellenkező esetben nehéz kivitelezni.

Talán szerencsés helyen nőttem fel, mert nálunk mindig helye volt a kisállatnak a családban. Így születtünk, ezért számunkra nem kell törvény,  hogy emberségesek legyünk azzal, akit magunkhoz vettünk, vagy épp – a Kis herceg szavával élve – megszelídítettünk.

De máshol sem szabadna kérdés legyen, hogy hol a helye az állatnak. Bár azok az idők már elmúltak, amikor láncra verve ugattak a kutyák az udvarban, még mindig lehetne továbbfejlődni a témában. Talán szükség lenne rá itthon is, hogy egy jobb világot teremtsünk az állatainknak.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Kié legyen a kiskedvenc, ha válunk?! appeared first on Igazinő.

Csak állt és hallgatta, közben pedig arra a gondosan hajtogatott origami madárra gondolt, amit közel egy évtizede kapott az első szerelmétől. Már azt sem tudta, hogy hol az a madár, mégis oly sokszor eszébe jutott. Talán a szülei házában hagyta, vagy talán elszállt a fiúval együtt, és csak benne él már tovább? Ahogy az első csók is, amit félve adtak egymásnak a buszra várva.

Olyan fiatalok voltak – repült vissza Zoé az időben -, azt sem tudták igazán, mit csinálnak. Mégis élénken élt benne gyermeki ajkaik puhasága és a fiú érintése. Pedig reszketett, mint a nyárfalevél, mégis az egyik legszebb emlék, amit őriz. Az emlékek nem haboztak, sorra jöttek a cinke énekét hallva. Pajkos gondolatai mosolyt csaltak az arcára, hiszen annak idején senki sem tudta, hogy mit csinálnak ők ketten a tanórák után, mi dolguk együtt, vagy épp külön-külön.

Mások nem értették, csak ők tudták, hogy hová tart az útjuk és hol töltik az izgalmakkal átszőtt délutánokat. A titkos találkák egyikén még egy apró növény is előkerült. A két fiatal zavartan állt egymás előtt. Ákos a kis kaktuszával a kezében, amiről Zoé azóta sem tudja, hová rejtette, hogy se az otthoniak, se az iskolatársak ne lássák, hogy barátja van.

A fiúnak pedig fogalma sem volt arról, hogy kaktuszt adni nem szerencsés egy lánynak. Az nem a szeretet szimbóluma, hiszen tiszta tüske az egész. Pedig ő egy percig sem akart szúrós lenni, csak kedveskedni szeretett volna. Akkor az sem fogalmazódott meg bennük, hogy ők abban a rövid időben “jártak”. Egyszerűen csak voltak, gyermeki őszinteséggel csak együtt akartak lenni.

FORRÁS: PEXELS

A világnak ciki lett volna megmutatni, de valami titkos erő vonzotta őket egymás felé. Az első szerelem mindenkinek emlékezetes, ha senki nem tud róla, akkor pedig még édesebb. Egy titok, ami már örökre csak az övék marad. Zoé őszintén őrizte ennek az időszaknak minden percét, amit hol közelebb és hol távolabb tölthettek egymástól.

Tucatnyi zenekari próbát ellógott, hogy együtt lehessenek, a fiú pedig legalább ennyi edzést hagyott ki ugyanezért. Hazudtak a barátoknak, mert túl mély és ijesztő volt, ami köztük  zajlott, és nem akarták a rosszalló véleményeket hallgatni. Eleinte csak maguknak akarták egymást, később pedig már kínos lett volna bevallani, hogy nem haza kellett rohanniuk, hanem egymáshoz.

A legjobb barátnő mégis rájött, de nem haragudott. Egyszerűen csak nem értette meg. Nem volt benne düh, féltette barátnőjét és próbálta óvni az iskola fenegyerekétől. Ő nem tudta, hogy nem az a srác, akinek mutatja magát a többiek előtt. Hiszen mindig játszotta a kemény fiút, ő volt a tanárok és a padtársak rémálma. Az osztálytalálkozókon a mai napig téma, ahogy elkeseredetten szajkózzák Ákosnak a tanárok, hogy nem ezt várták tőle, hogy többre képes…

Szívszorító,  mennyire igazuk volt. Zoé már tizenévesen látta a törékeny művészlelket a srácban. Érezte, hogy sokra viheti, ha végre maga is belátja, hogy nem az a suhanc, akinek mutatja magát. De ő nem bízott magában és nem bízott másokban. Így inkább játszotta az iskola fenegyerekét, hiszen kellett az álca. El kellett az érző szívet és a művészlelket takarni valahogy. Ha mások meglátják a valódi énjét, sebezhető lett volna.

Tizenévesen pedig ezt nem teheti meg senki – szerinte legalábbis. Az aprócska cinke közben befejezte az énekét, és elröppent egy távolabbi fára. Még látni lehetett az ablakból, és énekének emléke ott maradt, ahogy a fiatalok kapcsolatának képei is. A nyári szellő meghozta tíz éve az utolsó titkos találkozót. Búcsút intettek egymásnak, majd elváltak útjaik, de ahogy az együttlétet, úgy ezt sem fogalmazták meg igazán.

Volt egy halvány ígéret, hogy még találkoznak, de néhány üzenetváltás után már csak a remény maradt. Más város, iskola és új barátok várták őket, ami izgalommal töltötte meg a napokat, így nem érezték a fájdalmat. Mintha semmi sem történt volna. Egy kaland volt az az időszak, amiből egy halvány vissza-visszatérő, egyre halványuló hiányérzet maradt.

De az emlékek ma egy furcsa hálát hoztak Zoé szívébe. Hálát azért, hogy átélhették együtt mindezt, hogy megismerhette az iskola legvadabb srácának érzékeny valóját, hogy láthatta azt, amit csak kevesen. Mindez elmúlt, és csak néhány érzelemmel teli vadóc emlék maradt utána.

Végleg elsodorta őket az élet, és ez a most már örökké szól!

Többé, ha akarná, sem kereshetné egykori szerelmét. Nem írhat neki sms-t, nem jelölheti be egyik közösségi oldalon sem, hiszen úgysem jönne válasz. Nem azért, mert harag lenne köztük. Egyszerűen onnan, ahol Ákos van, már nem lehet válaszolni…

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Első szerelem: Az emléked egyszerre fájdalmas és szép… appeared first on Igazinő.

Jól csináltuk, talán túl jól is. Családtag lettem, és nekem is új családom lett. Csodálatos volt, és talán már csak ez a csoda tartott minket össze az utolsó két évben. Már jóval előtte tudtuk, hogy nem egy az utunk, de jól elvoltunk. A hiányzó szikrát pótolta a körülöttünk lévő elégedettség. Imádtam a vasárnapi ebédeket, még úgy is, hogy nem a saját vér szerinti családom vett körül.

És imádtak ők is engem, mert a lányuknak vallottak. Nekünk megkönnyebbülés, nekik hidegzuhany volt a szakításunk. Ahelyett, hogy gyászoltuk volna a kapcsolatunkat, a szülőket és a nagyit nyugtattuk. Szentül hittük, attól, hogy mi már nem vagyunk együtt, nem kell a családtól is eltávolodnom.

Beosztottuk az időt, megvolt a tervünk arra, hogy ne akadályozzuk egymást, amikor meglátogatom a nagyit, vagy hogy nem fussunk össze, amikor kávézom az édesanyjával. Működött is. Aztán jött ez a lány. Édes volt, mosolygós, tökéletesen értettem, hogy mi tetszik benne Áronnak. Csak bízni tudtam benne, hogy jó irányt vesz a kapcsolatuk, és náluk meglesz a szikra, ami nálunk hiányzott.

Csillogó szemekkel kérdeztem a következő családi találkozón, hogy mi újság, hogy tetszik az új lány. De nem kaptam túl lelkes választ. Egyszer találkoztak még csak vele a szülők, az sem volt túl kellemes. A lány bezárkózott előttük, alig szólt bármit is. Hiába faggatta a nagyi, hogy mit dolgozik, vagy mi a kedvenc étele, alig válaszolt. Érthető, hiszen első találkozó.

Nem mindenki beszél lyukat a másik hasába rögtön, sok embernek kell idő ahhoz, hogy megnyíljon. Ezért kértem őket, hogy adjanak időt neki, hiszen nem véletlen, hogy a fiukkal jár – ő nem választ ki, és pláne nem visz haza bárkit. Engem könnyű volt megszeretniük, hiszen azonnal az életükbe csöppentem, megvolt elsőre a szimpátia, és valami fura módon rögtön otthon éreztem magam köztük – de lássuk be, hogy ez nem várható el mindenkitől.

FORRÁS: UNSPLASH

Áron anyukájával mindketten rajongásig szerettük a mozit, és ezt ki is használtuk. Mentünk, amikor csak tudtunk, mellette pedig minden hülyeségre kapható voltam. Ági fiatalos anyuka, aki mindig is szeretett volna egy lány gyereket, akit sosem szülhetett meg. Mi viszont valami rejtélyes módon egyből egy húron pendültünk – talán, mert ugyanazon a napon születtünk laza 30 év eltéréssel.

Szerettem őket, de arra vágytam, hogy ne engem akarjanak a fiuk mellé, mert tudtam, hogy nem vagyok odavaló. Ellenben ez a lány a szótlansága ellenére tökéletes párja volt az exemnek. Ám a szavak nem segítettek. A nagyi haláláig hitt abban, hogy én vagyok az unokájának való, más lányok szóba sem jöhettek.

El kellett távolodnom, ami milliószor jobban megviselt, mint a szakítás.

De nem tehettem mást. Eleve az lett volna a normális, ha azonnal kilépek az életükből. Talán hamarabb tudtak volna az új barátnő felé nyitni, ha én nem maradok a képben. Egyre kevesebbet mentem, egyre kevesebbet telefonáltam. A nagyi temetésén pedig csak a háttérből tettem a tiszteletem, már nem volt ott a helyem és ezt el kellett fogadnia mindenkinek.

Imádott évek voltak ezek, bónuszként a nagymama extra húslevesével, ami egy olyan összetevő miatt volt isteni, amit sajnos nem árulhatok el. De szerintem életem végéig használni fogom én is ezt a titkos fűszert, amiről mindig ő jut majd eszembe. Csak bízni tudok benne, hogy végül az új barátnő is megismerhette ezt a levest és a nagyi minden titkos receptjét. Hiszen a sejtésem jó volt: ő lett az igazi, aki azóta már nem az új barátnő, hanem az újdonsült feleség.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post A pasimat könnyű volt elhagyni, de a családja ma is hiányzik! appeared first on Igazinő.

Nem kell magyarázkodnunk, az igazsággal szembesítenünk, vagy éppen valamiféle fals szöveggel ámítanunk. A statisztikák szerint minden negyedik embert hagyták már el mindenféle magyarázat nélkül, és minden ötödik ember vallotta be, hogy lépett már ki valakinek így az életből. A jelenségről ugyan csak néhány éve beszélünk, viszont egyáltalán nem új keletű a dolog, csak ma sokkal egyszerűbb élni a lehetőséggel a digitalizációnak köszönhetően.

Az offline világban a közvetlen társas közegeinkben ismerkedtünk (első szerelem az iskolapadból, majd flört a kollégával, esetleg a barátnőnk bátyjával hozott össze a sors), így sokkal megfontoltabban léptünk ki vagy be egy kapcsolatba. Hiszen nem kerülhettük el a másikat, kevésbé volt opció a felszívódás. Míg ma a Tinderen a jobbra húzás után jön néhány randi, olykor azt sem tudjuk, merre lakik a másik, és még talán telefonszámot sem cserélünk. Így sokkal egyszerűbb eltűnni.

Persze néhány találkozó után talán még nem okoz akkora sebet az elkövető. Az igazi gond ott van, amikor hosszú kapcsolatok érnek így véget. Illetve épp ez az, hogy nem érnek véget, hiszen a legnagyobb traumát a lezáratlanság okozza. Nincs kimondva a szakítás, nincs egy fél szóval sem megmagyarázva, hogy miért döntött így a másik. Ez a bizonytalanság hosszú évekre, de akár örökre is törést okozhat az emberben.

Nem elég, hogy szakítottak vele, még arra sem méltó, hogy magyarázatot kapjon. És ha valaki gyakran elszenvedője a ghostingnak, akkor hosszú távon teljesen átalakulhat az énképe. Magában keresi a hibát, ami kihat a későbbi kapcsolatok minőségére is. De mi újság a másik oldallal? Vajon miért dönt úgy valaki, hogy szó nélkül távozik egy kapcsolatból?

Tucatnyi oka lehet – de a legfontosabb, hogy a ghosting általában az elkövetőről szól, és semmi másról.

Így tilos önhibáztatásba kezdeni. Tudományos alapokra helyezve az embereket két csoportra lehet osztani: az egyik hisz abban, hogy egy jól működő párkapcsolatba energiát kell tenni. A másik pedig abban hisz, hogy a sors azt az embert fogja mellé rendelni, akivel majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. Talán mondani sem kell, de az utóbbi csoport hajlamos szó nélkül kilépni egy kapcsolatból, ha az már nem úgy működik, ahogy ő elképzelte. Ahelyett, hogy tenne érte, inkább meglép minden magyarázat nélkül.

FORRÁS: UNSPLASH

De nem ritka eset az sem, hogy a saját érzéseitől riad meg az illető. Túl komollyá válik az ügy, amire ő még nem áll készen. Viszont az sem ritka, hogy több vasat tart a tűzbe, és amikor az egyik vonal jobban beindul, a másikat szó nélkül lepattintja. Vagy megtartja tartalékba, hiszen amíg nincs kimondva, addig vége sincsen.

A ghosting ma virágkorát éli, és a számokat nézve jó eséllyel álltunk már valamelyik oldalon, de a tiszta kommunikáció sokkal célravezetőbb. Lehet, hogy pillanatnyilag sebeket okozunk vele, vagy mi magunk sérülünk, de ez hosszú távon könnyebben feldolgozható, mint egy soha le nem zárt kapcsolat.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Ghosting: Önmaga elől menekül, aki szó nélkül eltűnik a kapcsolatból… appeared first on Igazinő.

A férje jól tudta, ahogy azt is, hogy ilyenkor mi a teendője. Lehalkította a tévét, és fél fülével a gyerekek szuszogását hallgatta a résnyire hagyott ajtón keresztül – ha valamelyik anyáért sírna, azonnal ott lehessen. Az asszony közben megérkezett. A szomszéd már az ütött-kopott panelház hatodik emeleti ablakából integetett neki, jelezve, hogy ott van.

Nagyon várta Gittát, hiszen nem tudta, mitévő legyen. A mentők csak húsz perc múlva érkeznek, az idős nő pedig olyan fájdalmasan szuszogott, hogy bármelyik lélegzete lehetett volna az utolsó. Gitta megnyomta a lift gombját, majd mikor felvillant a tízes szám, inkább egy szuszra megmászta a végeláthatatlannak tűnő lépcsőket. Minden perc számított.

Volt már rutinja az ilyen hirtelen hívásokban, mégis megállás nélkül rohant felfelé, a kanyarokat is ugyanolyan sebességgel bevéve. Talán ez most más, mint az eddigiek… Lehet, hogy ezúttal tényleg utoljára látja az anyját. Azt, aki olyan sok órán át vajúdott vele, aki minden sérülését ellátta, és a legszűkebb időkben is képes volt terülj-terülj asztalkámat teremteni a család ebédlőjében.

Aki ölelte és biztatta annyi éven keresztül. Még nem állt készen arra, hogy elveszítse – bár tudta, hogy talán soha nem is fog. Csak most kezdte megérteni, milyen hálás lehet ennek a nőnek, aki most tehetetlenül feküdt előtte, és az első néhány percben még csak fel sem ismerte a lányát.

Tehetetlen volt. Az idős nőt a komód és az ágy melletti sarokban pillantotta meg, olyan fehér volt az arca, mint a legtisztább hóesés. A feje egy apró foltban mintha vérzett volna. De az ajtóból nem tudta kivenni, hogy egy ér duzzadt meg csupán, vagy valóban a vére eredt el.

„Anya! Mi történt?” – igyekezett nyugodtságot színlelni, nem akarta megrémiszteni a magatehetetlen nőt, akinek válaszolni sem volt ereje. A szomszéd Erzsike kezdett bele a feltételezések sorolásába. Nem tudta ő sem, mi történt valójában, már csak a hangra jött át. Ezer éve szomszédok voltak, így tudta: ha egy koppanást hall, szaladnia kell, mindegy, hogy hány óra van.

„Leeshetett az ágyról, így találtam rá” – felelte hüppögve az aggódó szomszéd. – Rögtön hívtam a mentőket, nem mertem mozdítani. Olyan törékeny.” Ekkor a lány végignézett az anyján, és látta: tényleg az. Állt és nézte a szinte szó szerint összetört édesanyját, a nőt, aki valaha a legerősebb volt a világon. Most kéken, zölden, magatehetetlenül hevert.

Még mindig nem merték megmozdítani, ki tudja, mije sérült vagy zúzódott. Majd szinte percre pontosan, ahogy a diszpécser hölgy ígérte, megszólalt a csengő, és két mentős sietett fel a hatodikra. Nem voltak meglepve, ismerték már a földön heverő nőt. Nem először szállították – de valószínűleg utoljára…

FORRÁS: PEXELS

Gitta szíve a megszakadás határán volt, de látva, hogy az anyja egy pohár vízért sem bír már kimenni egyedül, meg kellett hoznia egy döntést. Azt a döntést, amit mindig halogatott. Sosem gondolta, hogy ennyire fájdalmas lesz az édesanyját a kórházi lábadozás után egy idősek otthonába vinni a meghitt családi otthon helyett.

De hiába játszott a gondolattal, hogy magukhoz veszi, a gyerekeit is figyelembe kellett vennie.

Kinézte az édesanyjának a legjobb helyet, ami elérhető volt számukra. Ügyelt rá, hogy közel legyen, de így is a világ legnehezebb dolga volt a döntés. A valaha volt legerősebb nő ma már egy percre sem maradhat egyedül. Tudta, bármennyire is fáj a szíve, csak úgy adhatja vissza mindazt a gondoskodást, amit ő kapott, hogy értő kezekbe adja megtört édesanyját.

Nyitókép: Pexels

The post Anya, idősek otthonába kell adjalak! appeared first on Igazinő.

De egyszerűen tehetetlennek érezte magát. A megszokott, kellemes biztos, vagy az izgalmakkal teli új? Nem tudta. Se előre, se hátra, már ki tudja, mióta. Ákos mindent megtett a lányért, amit csak tudott, de lehetetlenül sok munkája mellett nem tudta megadni azt a pezsgő életet, amit Balázs ígért. Pedig jól keresett a fiú, és dolgozott a jövőért. Hatalmas tervekkel állt a világ előtt fiatal kora ellenére.

Még csak a húszas évei elejét taposta, de negyveneseket meghazudtoló komolysággal tervezte az életét, aminek álmai szerint a lány is szerves része volt. Bár még nem tette fel a nagy kérdést, de a lehető leggyakrabban biztosította szándékairól Zoét. Hosszasan tudott mesélni a jövőbeni kertesházukról, ahol a gyerekek és a kutyák egyenlő arányban szaladgálnak majd.

Arról, hogy néhány éven belül vezető pozícióba kerül, és sokkal rugalmasabb lesz az időbeosztása. Csak bírja ki a kapcsolatuk ezt a néhány évet, és ígéri, sokkal többet megad maguknak, mint amit Zoé el tud képzelni. Érthető volt, hogy miért akar ennyire előretörni. Három testvérével egy apró panelban nőttek fel. Városi gyereknek született ugyan, de rengeteg akadállyal szembesült, annak ellenére, hogy szülei sokat próbáltak tenni érte és a testvéreiért.

Ám gyári munkásként kevés volt a bevételük ahhoz, hogy valóban mindent megadhassanak a gyerekeknek. Innen a fiú nagy álma. Semmi mást nem akar, csak hogy tehetős legyen, aztán az övékéhez hasonló szeretetben élő családot alapítson. Zoét azonban a hideg is rázta a „Született feleségek” elképzeléstől. Szerette kedvesét, de tőle nagyon messze állt a megálmodott kép.

Sokáig azt gondolta, hogy fiatal kora miatt érzi soknak Ákos családalapítási tervét, de idővel rá kellett jönnie, hogy nem. Ő egyszerűen nem ez a típus. Szeretne nagy házat, kertet, kutyákat meg gyerekeket. Talán. Ez még olyan távoli, hogy nem is tervezi. Majd eldönti, ha odajut. Sokkal inkább élni akart, mint a “majd”-ért gürizni. Ez egyre nagyobb szakadékot generált köztük és egyre mélyebb veszekedésekbe hajszolta őket abban a kevés időben, amit együtt tudtak tölteni.

Egyre nehezebben viselte a lány, hogy sehova nem tudnak együtt menni. Nagyon rájuk fért volna egy színház, egy koncert, vagy csak egy romantikus séta. De mindenre volt kifogás: a munka. Közben pedig megjelent Balázs. A srác, aki széles mosolyával és lazaságával olyan érzéseket hívott elő Zoéból, amiknek létezését sem ismerte. Szerette a párját, de az a fiú… Teljes elolvadt tőle.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem volt benne biztos, hogy a jövőjét is el tudja képzelni vele, de annyit kellett az elmúlt években a tervekkel foglalkoznia, hogy nem is akart ezen agyalni. Sodródni akart az árral, és élni. Mégsem lépett. Inkább közölte Balázzsal, hogy kapcsolatban van, így ne is próbálkozzon nála, a fiú pedig tiszteletben tartotta a kérését. Ennek ellenére a szikra nem aludt ki köztük.

Minden találkozásnál megrebbentek a pillangók a gyomrukban – és mivel ugyanarra a pszichológia órára jártak az egyetemen, így heti egyszer akarva-akaratlanul is összefutottak. Esténként pedig Zoé csak ült az ágya szélén, és nem tudta eldönteni, hogy merre tovább.

A biztos és túltervezett jövőt válassza, vagy az izgalmakkal teli jelent?

Nem sikerült döntenie, így – sajnos vagy szerencsére – ösztönből cselekedett. Egyik este nem bírta tovább, és vacsora közben kibukott belőle: „Én ezt nem akarom…” Ákos nem értett semmit, hiszen sosem hallotta meg igazán, amit lány a mondott neki. Most viszont nem volt más választása, és egy nagy beszélgetés után szétváltak útjaik.

Zoé tett egy próbát Balázzsal, de kiderült, hogy az ő könnyedsége, lazasága is túl sok neki. Így tovább kereste, aki mellett jól érezné magát – ugyanígy keresgél azóta is. Ákosnál viszont ma már két kutya és két kissrác szaladgál a hatalmas udvaron, ahogy azt egykor eltervezte…

Nyitókép: Unsplash

The post Unalmas az a férfi, aki családra és gyerekre vágyik?! appeared first on Igazinő.

– Boldog születésnapot!

– Köszi, mikor kávézunk?

Ivett a kérdésre csak mosolyogva félredobta a telefont, nem vette komolyan a fiú kérdését. Miért is vette volna? Igazi nőcsábásznak ismerte. Mégis mi változott volna? Meg amúgy sem ért rá most ilyesmire, éppen az előző kapcsolatát siratta, semmi kedve nem volt egy újabb pasit a nyakába venni.

Nem tudni, hogy a sors keze vagy a technika ördöge szólt közbe, de ez az sms ismét megjelent a telefonon, újból olvasatlanként. Ekkor már a lány nem gondolkodott: „Oké, szerda este ráérek. Gyere hatra a Király utcába a Deák felől!” Lazán vette a találkozó gondolatát, és nem címkézte randiként. Szerdánként amúgy a Király utcában volt, hiszen ott volt a spanyol tanfolyam abban az ósdi bérházban legfelül, ahol a körfolyosón mindig vár a többiekkel egy tíz percet indulás előtt.

Ez amolyan csapatépítés. Vége az órának, a társai cigiznek egyet, ő pedig csak a hangulat miatt szívja magába passzívan a füstöt. Majd együtt indulnak a Deák téri metróhoz, onnan pedig ki-ki merre lakik, vagy van dolga. Ezen a szerdán is így volt, annyi különbséggel, hogy Ivett izgatottan toporogta végig az óra utáni perceket. Nem volt hozzáfűznivalója a tanultakhoz vagy az eszméletlen sok házihoz, amit kaptak, csak a találkozóra tudott gondolni.

Még az is átfutott az agyán, hogy nem is lesz semmi, régi ismerőse már el is felejtette az üzenetváltást, vagy csak simán nem jön el. Felkészült minden eshetőségre – kivéve arra, hogy a srác egy szál tulipánnal közeledik majd felé, ahogy a többiekkel siet a metróhoz. „Már értem, miért voltál olyan dekoncentrált!” – szólalt meg az egyik srác a spanyolos csoportból, mire ő csak egy félmosollyal válaszolt. Majd intett, és a következő pillanatban már Ákos mellett volt.

„Merre tovább?” – jött a kérdés. A válasz nem volt határozott, a lány nem tervezett, hiszen el sem hitte, hogy tíz év után tényleg találkoznak. Elindultak a belváros szívébe, ahol leültek az első teraszos kávézó szélső asztalánál. Ákos a szokásos presszóját szürcsölgette, a lány a hőségre való tekintettel egy limonádét kért. Meg egy pohár friss vizet annak a szegény tulipánnak, hogy ne kókadozzon az asztalon, hanem még legalább két napig gyönyörködhessen benne.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem beszéltek a múltról, pedig lett volna miről. Hatalmas bulikban és nyaralásokban volt közösen részük. Valaha egy társaságba jártak, igaz, mindenki az akkori párján keresztül került a bandába. Talán a közös élmények miatt tudtak úgy beszélgetni a jelenről és a jövőről, mintha az elmulasztott tíz év meg sem történt volna. Folytatták, ahol abbahagyták.

Vagyis nem egészen – hiszen akkor mindketten más szemében néztek ilyen mélyen, ahogy most egymáséba.

Más kezét fogták, mást csókoltak, és mással tervezték a jövőt. Most pedig mindezt együtt… Hihetetlen, hogy ennyi idő után mi minden változhat. Az a Király utcai találka egészen hajnalig, a kapcsolatuk közel öt évig tartott. Mi lett volna, ha az első találkozáskor is szinglik? Mi lett volna, ha tíz éve jönnek össze, vagy még korábban?

Azt gondolom, hogy semmi. Az idő sok mindent kihozott belőlük, sokat tapasztaltak a külön töltött idő alatt. Lezárták, amit le kellett, és megértek egymásnak. Az, hogy ennek ellenére mégsem tartott örökkön-örökké a a szerelmük, az már egy más kérdés. Hiszen nem minden kapcsolat tarthat örökké. Az életüket azonban visszavonhatatlanul megváltoztatta ez az öt év, és olyan sokat adtak egymásnak, amit sosem voltak képesek elfeledni.

Nyitókép: Unsplash

The post 5 évnyi szerelem, ami az egész életünket megváltoztatta… appeared first on Igazinő.

Mégis mindenki tökéletesre tervezi az esküvőjét – mi is ezen vagyunk. Hála az univerzumnak, van hátszelem, ugyanis egy rendezvényszervező vőlegénnyel áldott meg a sors, akinek a tapasztalata sok olyan dologra világít rá, amire az én naiv lelkem nem gondolna.

Kezdd el időben!

Mit jelent ez? Egy „bulit” megszervezni nem nagy cucc. Hányszor csináltuk tini korunkban, vagy akár később! Akár 60 főt is lazán összerántottunk két nap alatt. Elsőre én is ezt gondoltam. Míg nem lettem menyasszony és nem kezdtem el gondolkodni a szervezésen, én sem értettem, hogy mit pattognak a gyűrűvel az ujjukon a csajok?!Fél év, egy év, kinek mennyi van még hátra, és már a szalvéta színén agyal. Most már tudom, kell az idő! A legtöbb lagzi helyszín naptára például egy-két évre előre telítve van…

Kaja?

Az emberek szeretnek enni. Főleg a magyarok. Ezzel nem mondtam újdonságot, de jobb, ha tudatosítod is magadban. Ha rossz vagy kevés vacsorát adsz nekik, biztos, hogy úgy fognak visszaemlékezni a nagy napra, hogy „Jó volt, jó volt, DE a kaja…!” Ééés a torta! Lehet bármilyen szép, ha vaj íze van az egésznek.

Viszont a ló másik oldalára sem javasolt átesni. Erre a cukrászunk hívta fel a figyelmemet, amikor előálltam neki az ötletemmel: nyolc-tíz kisebb tortát csináltatunk, mind külön ízesítéssel, hogy mindenki találjon kedvére valót. Ez azért rizikós, mert biztos, hogy lesz egy, ami sokkal finomabb, és mindenki abból akar enni. Viszont mivel kicsik a torták, nem fog mindenkinek jutni belőle, és aki a kevésbé jóból kap, annak megint csak az marad meg, hogy rossz volt a torta…

FORRÁS: UNSPLASH

A cukrászunk nagy bölcsen azt javasolta, hogy ne akarjunk mindenkinek eleget tenni. Legyen egy, maximum két olyan, amit általánosságban szeretnek az emberek. Nos, ez igaz a többi kajára is. Ne akarjuk ezerféle menüt, kettőből is nehéz választani! És persze gondoljunk a vegákra és az ételallergiásokra is!

Apróságok…

Varázslatos a szabadtéri esküvő, DE mindig legyen B terv! Akkor is leszakadhat az ég, ha a legszebb időt jósolják aznapra. Javasolt olyan helyszínt találni, ahol van lehetőség bentre is ültetni a vendégeket, vagy béreljetek sátrakat!

Foglaljátok le időben az anyakönyvvezetőt, kérjétek fel a papot, gondoljatok a meghívó készítésére, kiküldésére. És ne feledkezzetek el arról, hogy hol töltitek a nászéjszakát!  A zene az ételek mellett a második legfontosabb. Egyeztessétek le időben, hogy miket szeretnétek hallani, a zenekar mit tud játszani, és mennyi pénzért milyen időintervallumot vállal!

Amit előszeretettel elfelejt, vagy utolsó pillanatra hagy minden pár, az az érkezés. A stílusos belépő pedig fontos. Autót/lovat/biciklit kell bérelni vagy venni, esetleg kipofozni, hogy tényleg úgy érkezzetek a helyszínre, ahogy azt megálmodtátok.

Szerződés!

Tipikusan az az ember vagyok, akit elvarázsol a ledsorok és a színes lampionok ígérete, így simán átsiklok az apróbetűs rész fölött. Pedig az is fontos. Vis maior esetén például minden helyszín visszatéríti a költségeket – de mi számít vis maiornak? Ez nem mindig egyértelmű, így inkább tisztázzátok le a hellyel, és akár foglaljátok írásba! Nehogy ezen bukjatok százezreket. Regényt lehetne írni az esküvőszervezésről, de bízom benne, hogy ez a néhány sor is sokak segítségére lesz.

Nyitókép: Unsplash

The post Ha tökéletes esküvőt akarsz, ezeket a bakikat kerüld! appeared first on Igazinő.

Nem marasztalta a férfit egy percig sem. Miért is tette volna? Valószínűleg ennyi volt a közös idejük, nincs mit szépíteni. Nem közösek a céljaik, így nem közös az útjuk sem. Az eszével tudta, hogy mindkettőjüknek az a legjobb, ha magára hagyja a fiú a kietlen lakásban. Mégis görcsben volt a gyomra, és remegett.

Összegumizta a haját, vett egy nagy levegőt és beült az egyetlen fotelbe. Ült, és bámult maga elé. Minden összekuszálódott. Alig néhány hónapja laktak itt. Egy budai lakásra vágytak, mióta csak szóba került a közös otthon. Zoé körbenézett, és elmosolyodott: se egy kanapé, se egy ruhásszekrény.

Még szinte semmit nem szereztek be, a ruhái dobozokból lógtak ki, meg azon az egy állványon nyomorogtak, amit az albérletéből hozott. Minden pénzük elment a lakásra, így a bútorokat lassan, sorjában akarták beszerezni. Nem akartak kompromisszumot kötni az olcsóbb kanapéval.

A mosoly pedig annak az emléknek szólt, amikor úgy három hónapja, az első itt töltött éjszaka során összebújva azon elmélkedtek, vajon mivel kezdjék a bútorozást. Mi a fontosabb, a tévé vagy az ebédlőasztal beszerzése? Végül is enni a dohányzóasztalnál is lehet… Gondolatait egy apró zaj törte meg, amitől visszatért a jelenbe.

FORRÁS: UNSPLASH

Még mindig egyedül volt. Most már mind a hatvan négyzetméter csak az övé. Sosem volt ilyen. Saját szobája sem volt soha, nemhogy egy teljes lakás. Megint görcsbe rándult a gyomra, mert latolgatni kezdte, hogy mi legyen. Ákos nem jön vissza, ezt soha nem is kérné tőle. Költöztessen ide valakit, akivel megosztja a költségeket? Mégis kit? Teljesen kilátástalan volt a jövő, csak a magány keringett a feje fölött.

Lassan besötétedett. Egy komoly, határidős munka várt rá, amit másnap le kellene adnia – jó lett volna, ha legalább néhány órát alszik előtte. De nem ment. Az egyedüllét soha nem ment neki, gyerekként közös szobája volt a húgával, később a kollégiumban három másik lánnyal osztozott.

A felnőtt élet küszöbén is szerencséje volt, mert Borival, a legjobb barátnőjével bérelt közösen egy lakást. Aztán jött Ákos, aki most itt hagyta. A régi lakásba nem tud visszamenni, Bori már talált új bérlőt. Nem teheti ki csak azért, mert ő visszaköltözne. Egész éjjel forgolódott, és a zajok eredetén gondolkodott. Sosem voltak ilyen erősek korábban.

Jó alvó, sosem ébredt fel a hajnali ajtócsapódásray vagy a lenti baba sírására. Most viszont mindent hallott, talán még a legfelső szomszéd horkolását is. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor meglátta az első napsugarakat. Az órára nézett, hajnali fél öt. Életében nem kelt ilyen korán – feküdni már feküdt, de az más helyzet volt.

Kikelt az ágyból, és csak remélni tudta, hogy a nap végére kitalál valamit a rémes egyedüllét ellen. Nem így történt. Talán a harmadik éjjelen lehetett túl, amikor üzenet jött Ákostól: „Cseréljünk helyet! Én ezt nem bírom.” Alig olvasta el, már kapta is a telefont.

– Mégis mit jelent ez az üzenet? – kérdezte a férfitól.

Ákos hadarva magyarázta, mennyire nem bírja a családját. A húga és az anyja az agyára megy, a nagyszülőkről nem is beszélve… Jobb lenne, ha helyet cserélnének, mert tudja, hogy Zoé nem bír egyedül lenni, ő viszont nem bír mással élni. Szinte már könyörgött a lánynak a telefonban.

Zoé nem mondott rögtön igen, mert elég lehetetlennek tűnt az ötlet. Mégis miért lakna az exe családjával? Ez olyan fura. A szíve viszont nagyon is menni akart. Ez a megoldás a problémájára, még ha csak ideiglenes is. Úgy érezte, nem tud még egy éjszakát egyedül lenni.

Az igent viszont csak akkor merte kimondani, amikor már Ákos nagyija invitálta.

A 80 éves, hagyományszerető asszony cseppet sem tartotta furcsának, hogy az unokája volt barátnője lesz a sarki kisszoba új lakója. A lány két és fél hónapig élt új “családjával”, és ez élete egyik legbizarrabb, mégis legjobb döntése volt. Ha a szerelmet nem is, legalább szerető barátokat talált magának.

Nyitókép: Unsplash

The post Az exem családja jobban szeret, mint a sajátom! appeared first on Igazinő.

Ami viszont még ennél is sokkal izgalmasabb, hogy honnan is jön ez az egész mizéria. Egyáltalán miért ragaszkodunk a fehér ruhához, vagy miért ne lehetne a vendégsereg pirosban? Korábban ezek sosem érdekeltek. De miután nekiláttunk a szervezésnek, leültem, hogy utánanézzek az eddig csak hallomásból ismert szabályoknak.

Mi a szösz az a felkontyolás?

Ez ma már nem használatos, de elég érdekes ahhoz, hogy ne maradjon ki. Ám mielőtt megnézzük a felkontyolást, tisztázzuk, hogy mi az a menyasszonyfektetés! Bevallom, egyiket sem hallottam korábban, csak amikor elkezdtem utánanézni a többi kérdésemnek.

Kissé bizarr, de a menyasszonyfektetés szinte azt jelenti, amire elsőként gondolnak a szabadabb fantáziával megáldottak. Még nagyanyáink korában is szűzen illett férjhez menni – sőt, egyes kultúrákban a mai napig -, az esküvő részeként viszont el kellett hálni a házasságot, amit a násznép ellenőrzött is.

FORRÁS: UNSPLASH

Ha a nem éppen diszkrét légyott után véres volt a lepedő, akkor elhitték, hogy szűz volt a lány. És ha ezen a teszten átment, akkor másnap a rituálé részeként kontyba fésülték a haját, azaz felkontyolták – innentől az első gyerekig megnyerte a menyecske címkét.

Éjfél előtt fehér, utána piros… Miért?

A válasz igazából nagyon egyszerű, és vizuális típusoknak némileg undorító is lehet. Legalábbis amikor először olvastam és láttam magam előtt a színek jelentését, elfogott a hányinger – de hát mindenki más. Valójában egy természetes dologról van szó: a fehér szín a tisztaságot, a szüzességet hivatott szimbolizálni. A piros pedig az asszonnyá válást, a szüzesség elvesztésével járó vér színét mutatja – tartja a hagyomány.

Sokan egyébként egyszerű marketing fogásnak vélik az egészet, tekintve, hogy az 1900-as évek közepéig nagyjából senkit nem érdekelt, hogy ki milyen színben házasodik. Maximum a nemesség foglalkozott vele, de a hétköznapi embernek nem volt arra pénze, hogy egyszeri viseletre vegyen ruhát. Ezért a legszebb ruhájukat húzták magukra, és mindenki maga döntötte el, hogy szimbolizálni kíván vele valamit, vagy sem.

A színek jelentése miatt viszont ma már a násznép keze is meg van kötve. Ezeket a színeket ne viseld vendégként: piros, fehér, fekete, arany. A piros és a fehér a menyasszony színei, a fekete a gyászt szimbolizálja. Az arany pedig szimplán csillog, és semmi olyat nem illik felvenni, amivel akár képletesen, akár valóban túlragyogható az újdonsült ara szépsége.

Mit szimbolizál a régi, az új, a kölcsön és a kék?

Ez a hagyomány eredetileg angolszász gyökerekkel rendelkezik, és szinte minden amcsi romcsi filmben találkozunk vele. Azt hiszem, én is valamelyik filmben láttam először. Na de mi micsoda?

A régi szimbolizálja a menyasszony régi életét. Általában ékszer: a nagyi vagy az édesanya régi medálja, fülbevalója. Bármi jó, ami beleillik a szettbe és képes a családi hagyományokat, gyökereket jelképezni.

A valami új jelenti az új életet, a házassággal járó közös jövőt, a családalapítást. Ez a feladat elég könnyű, hiszen a menyasszonyi ruha is megteszi újnak, de lehet új a cipő, a harisnyakötő, vagy bármi, amit teljesen újonnan vásárolunk erre a napra.

A kék a tisztaságot és a hűséget jelképezi. Ez lehet egy szalag a harisnyakötőn, vagy a fehérnemű, de egy gyönyörű, víztiszta kékes árnyalatú kővel díszített karkötő vagy hajdísz is. Merészebbek persze feltűnőbben is használhatják a színt, de mivel a tisztaság jelképe, így szerintem inkább a visszafogott verzió illik bele a napba.

A kölcsön jelentése a legfondorlatosabb. A leírások szerint a jó szerencsét szimbolizálja, de szerintem ennél sokkal több: bizalom és tisztelet afelé, akitől kölcsönkérsz. Sokan ódzkodunk kérni – én is -, de nem kell. Ez egy szép hagyomány része, és akitől kölcsönözzük azt a valamit, megtisztelve fogja érezni magát. A jó szerencsét pedig azzal magyarázzák, hogy ugyanúgy kell vigyáznod és figyelned a kölcsönadott tárgyra, mint a házassággal induló közös életre.

Érdekesség:

A koszorúslányok azon túl, hogy mindenben segítik a menyasszonyt a nagy napon – és nagyon szépen mutat a sok lány az egyforma vagy hasonló ruhában -, igen nemes célt szolgáltak a régi világban. Azért kellettek, hogy megtévesszék a rossz szellemeket, akik a menyasszonyra és a házasság tönkretételére pályáztak.

Nyitókép: Unsplash

The post Esküvő: Mi volt az a menyasszonyfektetés? appeared first on Igazinő.