Az élet kiszúr veled, ha túl erősnek hiszed magad!

Nézem Enikőt, ahogy velem szemben ül a kanapén. A tekintetéből derű, egész lényéből energia árad, de a vonásain tagadhatatlanul látszik: nehéz időszakon ment keresztül.

– Meg akarom előzni, hogy más is így járjon – szögezi le tárgyilagosan. – Talán azért tartom ezt annyira fontosnak, mert szégyellem, amiért annyi ideig szkeptikus voltam a lelki betegségeket illetően. Nyilván tudtam, hogy van ilyen, de valahol legbelül meg voltam róla győződve, hogy csak a gyengék esnek az áldozatául a depressziónak, pánikrohamoknak.

Ami engem illet, egész életemben realista voltam, számtalan nehéz helyzeten mentem már keresztül, mindig gyors és hatékony döntésekkel vágva ki magam. Mégis észrevétlenül belecsúsztam egy olyan lelkiállapotba, amit nemhogy a környezetemben, de sokáig még saját magamban sem tudatosult. Mióta az eszemet tudom, sokat dolgozok, egy kis boltot üzemeltetek vállalkozóként, mellette egyedül nevelem a két egyetemista fiamat.

Túlhajszolt voltam, de bírtam. Az öcsém halála volt a fordulópont. Elvesztettem a családból az utolsó olyan személyt, akit közel érezhettem magamhoz, és akivel fenntartás nélkül meg mertem osztani a gondjaimat. Laci elvált volt, így mindent én intéztem, valamennyi gyakorlati dolog a nyakamba szakadt. Úgy tűnt, jól kezelem a gyászt.

Alig sírtam, és hogy pótoljam Laci hiányát, kétszer olyan erővel vetettem magam a munkába és a társasági életbe. Azt vettem észre magamon, hogy hiába forgok egész nap emberek között, miután holtfáradtan hazaesem, még mindig szükségem van társaságra. A régi barátok mellé újakat szereztem, már futó ismerősöket is meghívtam, csak ne maradjak egyedül.

Mert amint magam lettem a házban, valami fura szorongás kerített hatalmába. Ilyenkor a halálra gondoltam, és hirtelen értelmetlennek éreztem mindent, amit csinálok. Nem akartam tudomásul venni ennek a jelentőségét, buta, szégyellni való elgyengülésnek fogtam fel, és még inkább azon voltam, hogy lefoglaljam magam.

Én lettem a partiarc, aki folyton pörög, mindig mosolyog, mindenki életéből perfekt, és halmozza a programokat. Közben a kimerültségtől nem tudtam aludni, és az altatók sem segítettek. A másik figyelmeztető jel az evészavar volt. Napközben és társaságban szinte semmit nem ettem. Este azonban beteges izgalommal pakoltam ki az asztalra egy csomó élelmiszert, és egyszerre tömtem magamba mindent: kenyeret, sonkát, szalonnát, felvágottakat, édességeket.

Elhallgat. Arca fáradt lesz, látom, ahogy a combján nyugvó keze önkéntelenül megrándul az emlékektől. Szemmel láthatóan visszarepült az időben, és újraéli minden zaklatott gyötrelmét a nyomasztó időszaknak.

– Mikor jött a felismerés, hogy baj van?

– A gyomrommal kezdődött. Az éjjelre bevett altatók, nyugtatók és a napi egyszeri mértéktelen zabálás megtették a hatásukat. Egy nap olyan görcsök fogtak el, hogy ki kellett hívnom a mentőt. Az, hogy kórházba kerültem, és egy szál hálóingben, kiszolgáltatottan fekszem idegenek között, teljesen felkavart.

Már nem volt lehetőségem, hogy külső ingerekhez meneküljek önmagam elől, a túlspanolt idegrendszerem egyszerűen feladta. Sírógörcsöt kaptam, mindenem remegett, képtelen voltam kommunikálni, csak az öngyilkosságot emlegettem.

– Mi segített?

– A pihenés, a saját magammal való szembenézés, őszinte beszélgetések a barátaimmal, és persze a pszichoterápia. Végre megértettem: attól, hogy bizonyos helyzetekben aggódom, félek, vagy szomorú vagyok, még lehetek erős. Pont azért, mert nem éltem meg a negatív érzéseimet, egyszer csak túlságosan felgyűltek és átvették az irányítást felettem.

Sokáig mesél még. Szavaiból kiderül, hogy mára tökéletesen rendbejött, de sokat változott. Tudatosan figyel, hogy ne essen újra abba a hitbe: emberfeletti ereje van. A barátaihoz és a többi emberhez is másképp viszonyul. Nem rejti mosoly mögé a problémáit, képes megnyílni. Azokat pedig, akik valamilyen lelki problémával küzdenek, már nem tartja gyengének – inkább igyekszik nekik segíteni.

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Nyitókép: Unsplash