Egy duci feleség lázadása…

Gabriella úgy érezte, rossz napja van. Későn kelt, kapkodnia kellett, hogy időben el tudjon indulni a munkába és előtte még a férjének is reggelit csináljon. Kávéfőzés közben meghallotta, hogy az eső is veri az ablakot. Már csak ez hiányzott.

Öltözködött, amikor Péter odébb tolta a tányérját, jelezve, hogy befejezte az evést. Felvette a friss reklámújságot és kávézás közben lapozgatta. A nő már indulásra kész volt, amikor csörömpölést hallott. Péter egy óvatlan mozdulattal fellökte a kávéscsészét, aminek tartalma most mélabúsan folydogált az asztalról, hogy sárszínű foltot hagyjon a szőnyegen is.

Gabit nem a kávéfolt zavarta: tudta, hogy ha most rögtön nekiáll kitakarítani, nyoma se marad. Azonban a nemtörődöm mozdulat, ahogy a férje félrelökte a felborult csészét, és lapozott még egyet az újságjában… Nem szokott vitázni, mert nem is volt értelme, most viszont nem volt jó kedvében, így szóvá tette.

– Igazán, olyan jólesne, ha néha nem várnád meg, hogy ugorjak! Nagyon sietek, segíts már ezt összeszedni, légy szíves.

Valószínűleg a férfi is morcosabban ébredt a szokottnál, mert mérgesen belecsapta az újságot a kávétócsába. Kioktatta a feleségét, hogy ha korábban kel, akkor nem kéne most kapkodni, és egyébként is, mostanában mindenen csak nyavalyogni tud.

– Hol az a bajod, hogy üres a ház, kirepültek a gyerekek, hol azon siránkozol, hogy sose megyünk sehova. Nem hagysz békén.

Gabi már látta, hogy elkésik, de a bosszankodás újfajta energiával töltötte fel. Tőle abszolút szokatlan módon nem próbálta békíteni a férjét, hanem beleállt a vitába. Az pedig, mivel egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy a felesége „visszabeszéljen”, teljesen kikelt magából, és a helyzet minden eddiginél jobban eldurvult. A vita hevében sok mindent vágott az asszony fejéhez. A végén – maga se tudta, hogy jutott el odáig – még a kinézetét is ócsárolni kezdje.

– Vedd tudomásul, hogy rossz rád nézni. Hiába kened magadra a vakolatot, hiába páváskodsz, a festék meg a csini rucijaid alatt akkor is csak egy hízott tehén maradsz.

Ezzel el is érte, amit akart. Gabi szemét elfutotta a könny, abbahagyta a „feleselést”, és a döbbenettől szinte révületben húzta magára a kabátot.

– Megyek. Szia. Majd… délután kitakarítom a szőnyeget.

Csak a lépcsőházban tört ki belőle a zokogás. Igaz, sose volt nádszálvékony, a gyerekek után is maradt rajta felesleg, de egyrészt mindig adott magára, másrészt Péter még 20 év házasság után is pajkosan dicsérte dús kebleit, formás domborulatait. Eszébe sem jutott, hogy a férje egyszer ezzel fogja bántani. Hízott tehén. Egész nap ezek a szavak visszhangoztak a fejében, és ha erre gondolt, sírhatnékja lett.

Hazaérve levetkőzött, de a tükörből most nem a vidáman kerek Gabi nézett vissza incselkedve, buján ringatva a csípőjét. Helyette egy savanyú, kövér asszonyságot látott, akinek minden hurkája külön domborodik. Minden apró hibáját felnagyítva látta. Megint sírt. Lefekvéskor nem tudta elviselni a tudatot, hogy ez az új Gabi feküdjön Péter mellé. Csendben kicuccolt a kanapéra.

A következő napokban a férje próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de az asszony már teljesen más szemmel nézett magára. Keserves idők jöttek. Gabi hagyta a fenébe a sminket, elővette a bő göncöket és kerülte a tükröt.

Egyik reggel azonban megint eleredt az eső. Péterrel már napok óta nem sokat szóltak egymáshoz, ami miatt a férfi egyre morcosabb lett. Most is hangosan csörgött az evőeszközökkel, de miután Gabi semmire nem reagált, meg sem itta a kávéját. Viszont mérgében úgy belevágta a teli csészét a mosogatóba, hogy az darabokra tört, a szilánkjai szerteszét repültek az étkezőben. A barna löttyből ismét jutott a szőnyegre is.

Gabi összerezzent, mintha álomból ébredt volna. Támadt egy ötlete. Előhúzta a porszívót, a felmosóvödröt, a tisztítószereket. Még a portörlőt is előkapta. Mindezt mosolyogva egy halomba rakta a konyha közepén, az ámuló Péter orra elé.

– Na, papuskám. Akkor ezekkel tudsz feltakarítani. A mosogatószer ott van a helyén. Az edényeket megismered, a kaja ott a hűtőben, ha éhes vagy, majd összeütsz magadnak valamit. A mosógép végez, mire hazaérsz, csak ki kell teregetned. Mától esténként edzésre megyek, reggel pedig kocogni. Mire én a hízott tehénhájtól megszabadulok, talán te is belejössz a házimunkába. Ne aggódj, nem nehéz, és ha marad időm, segítek is.

Felemelt fejjel, mosollyal az arcán, kecses léptekkel lendült ki az ajtón, miután cuppanós puszit nyomott férje arcára.

Nyitókép: Unsplash