Egyedülálló apaként nehéz bevállalni egy új szerelmet!
Annak idején, amikor elváltam és nálam maradtak a gyerekek, sejtettem, hogy nem lesz egyszerű társat találni. Olyat, aki elfogad és megszeret mindhármunkat, mégpedig annyira, hogy akár velünk is szeretne élni.
Azt viszont nem gondoltam volna, hogy nem a nők részéről lesz nehéz az alkalmazkodás, hanem nekem okoz majd gondot egy új társ elfogadása. Eleinte, amikor még friss volt a válás fájdalma, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy valakit annyira közel engedjek magamhoz, hogy a gyerekeimmel is találkozzon. Azt hittem, hogy nem kell összehozni a családomat az új jövevénnyel.
Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy mindig jóképű férfi voltam, ráadásul kedvesen, tisztelettel, udvariasan közelítettem a hölgyek felé, ezért nem volt problémám az ismerkedéssel. Az pedig, hogy válás után én neveltem a gyerekeimet, csak növelte a vonzerőmet. Ennek köszönhető, hogy szép számmal akadtak barátnőim.
Talán hihetetlen, de mégsem voltam trófea gyűjtögető, ennek ellenére a többséggel már az első randin az ágyban kötöttünk ki. Én soha senkit nem csaptam be, nem hazudtam azért, hogy elérjem náluk a sz3xet. Mind különbözőek voltak, mégis mindegyiküket szerettem valamilyen formában. Volt, akinek csak a testét – volt, aki után kútba is ugrottam volna…
Mindezek ellenére mégis egyedül maradtam, mégis egyedül élek…
Ha olyan nagy volt a vonzerőm, akkor miért? Mert képtelen voltam megtartani a barátnőimet. A tiszteletet, szeretetet, vad szenvedélyt megadtam, ők pedig legtöbbször viszonozták is. Csak egyvalamit nem tudtam megadni senkinek: hogy teljes mértékben az életem részévé tegyem. Aki komoly jövőt tervezett velem, hamar kiábrándult, amikor megismert és rájött, hogy a gyermekeim többet jelentenek nekem, mint bárki más.
Forrás: Unsplash
Elkövettem azt a hibát, hogy nem boronáltam össze a két világot, mindig éles határvonalat húztam a kettő közé. Most már persze tudom, hogy nem elég hagyni, hogy maguktól alakuljanak a dolgok. Kevés elkezdeni egy kapcsolatot, nem fog magától működni. Azt hiszem, arról volt szó, hogy féltem egy újabb csalódástól. Nem tudtam belevonni az életünkbe egy nőt sem annyira, amennyire egy idő után a kapcsolatunk indokolta volna.
Végül egy soha vissza nem térő szerelmet áldoztam fel azért, mert képtelen voltam bevállalni a sebezhetőségem. Mentségemre szolgáljon, hogy aki elváltként gyermeket nevel, tudja, ez milyen nehéz feladat. Mint egy kötéltáncos, keményen kell egyensúlyoznod két világ határán.
A gyerekeidet is óvod, ugyanakkor társat is szeretnél az életedbe.
Most az egyik szemem sír, a másik nevet. Siratom az elveszett szerelmet, de eközben boldog is vagyok, mert a gyerekeim soha nem szenvedtek hiányt a rájuk fordított időben, figyelemben, szeretetben. A sorstársaimnak azt tanácsolom: ne félj beengedni az igazit az életedbe, akkor se, ha apa vagy anya vagy! Mert enélkül a legcsodásabb kötelék is elszakad egy idő után…
Áron gondolatait Molnár Csanád jegyezte le.
Nyitókép: Unsplash
Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába!
Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu
