Elítéled a háztartásbeli nőket? Miért?

2021-06-24 Esszencia

Mostanában egyre nagyobb divat emlegetni az „aranyásókat”, akik – a férfi pénzére hajtva – semmi mást nem várnak egy kapcsolattól, mint kényelmes, munka nélkül eltöltött luxuséletet.

A nárcisztikus, gyakran bántalmazó pasikról is sűrűn szó esik, akik előszeretettel biztatják a nőt a háztartásbeli életformára, hiszen ezzel a társuk anyagilag kiszolgáltatott lesz, és könnyebb felette uralkodni. Természetesen a két fenti jelenségről is fontos beszélni.

Emellett viszont erősen háttérbe szorult annak a felállásnak az említése, amikor mindkét fél teljes örömére – és bármelyikük alattomos hátsószándéka nélkül – marad otthon a nő. Azért, mert számára az önmegvalósítás a családról való gondoskodást jelenti, amit 24 órában szeretne végezni. A férje pedig támogatja ebben, hiszen a klasszikus, régi értékrend szerint szeretné megteremteni szerettei számára az anyagi biztonságot.

– Ha szóba kerül, hogy otthon vagyok, lehangolóak a reakciók – meséli Hanna, aki már 12 éve él háztartásbeliként. – Főleg, hogy külsőre nem azt a klasszikus „ősanya” típust hozom, amivel az otthon maradó nőket azonosítják. Az emberek felületes sablonok szerint ítélkeznek. Mivel karcsú vagyok, sminkelek, körmöshöz járok, mindenki azt hiszi, hogy a házasságunk csak a pénzről szól.

Hogy kitartottként terpeszkedem otthon, míg a férjem halálra dolgozza magát.

Sokszor megkapom más nőktől, hogy így könnyű szépnek lenni, hiszen nincs más dolgom, és a férjem fizeti minden kiadásomat. Mi viszont felháborítónak tartjuk ezt a megközelítést. Egy család vagyunk, így természetes, hogy a pénz mindannyiunké, bármelyikünk is keresi meg. Dávid a fizetését teszi bele a kapcsolatunkba, én pedig a rájuk fordított maximális figyelmet és gondoskodást.

FORRÁS: UNSPLASH

A férjem reggel elmegy dolgozni, én reggeliztetek, uzsonnát készítek, majd elviszem a két gyerkőcöt az iskolába. Ezután van egy napi rutinom, amit rendszeresen végigcsinálok. Igen, mindig ragyog a lakás, hiszen tényleg van időm rendben tartani. Takarítás után/közben főzök – esténként mindig együtt találjuk ki, mit enne másnap a család.

A teendőimmel a legrosszabb esetben is dél körül végzek, aztán egy ideig enyém a pálya: barátnőzök, edzek, szépítkezek. Így mire hazahozom a srácokat a suliból és a különórákról, egy kipihent, gondtalan anyukát kapnak. A férjem számára ez sokkal fontosabb, mint az, hogy én is pénzt hozzak a házhoz. Azt szokta mondani, hogy én az otthoni munkámmal teszek a családért, és ez egy kicsit sem értéktelenebb, mint a máshol végzett meló.

Sokan meglepődnek, ha meghallják, hogy a végzettségem alapján jól fizető pozícióban is el tudnék helyezkedni. Ilyenkor fájnak a ki nem mondott ítéletek, rosszalló pillantások, Dávid pedig egyenesen dühbe jön tőlük. Eredetileg ugyanis az ő ötlete volt, hogy otthon maradjak. Mióta csak ismerem, régi vágású típus, aki fontosnak tartja a hagyományos értékeket.

Nála saját maga felé elvárás, hogy az anyagi hátteret ő biztosítsa. Sokat győzködött, mire rábeszélt, hogy próbáljuk meg így, mert alapvetően ambiciózus természet voltam. Attól féltem, pusztán a család körüli teendők nem fognak kielégíteni. Először csak egy év „próbaidőben” egyeztünk meg, de saját meglepetésemre egyáltalán nem volt hiányérzetem. Boldog voltam így, és azóta is az vagyok.

Ettől függetlenül nem állítom, hogy mindenkinek ezt kell választania. Tudom, hogy sok család meg sem engedhetné magának, hogy egy keresetből éljen. Azt sem tartom elítélendőnek, ha egy nő nemcsak a család körüli teendőkben teljesedik ki, hanem mellette önmegvalósít. Én csak azt szeretném, ha elfogadnák, hogy nekünk így a jó. Nem értem, miért akarja mindenki rákényszeríteni a másikra a saját elképzelését…

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok