Én új feleséget szeretnék, a gyerekeim pedig a pénzemet

Nehéz közömbösnek maradni, amikor egy 80 éves férfi szemében könnyeket látsz. Mert a reszkető kéz és a meg-megcsukló hang ellenére is árad belőle az az erővel teli férfi büszkeség, ami hosszú évtizedekig segítette, hogy megküzdjön az élet viszontagságaival – magáért és a családjáért.

Gyuri bácsi és a felesége négy gyereket neveltek fel tisztességben, az ötödik  csecsemő korában meghalt. A házasok 42 évet töltöttek együtt, végül Aranka nénit egy tragikus baleset vitte el. Az özvegy férj sokáig és mélyen gyászolt, a felnőtt gyerekek pedig igyekeztek támogatni, amiben tudták, gyakorlati dolgokban azonban nem igazán szorult segítségre.

A mai napig ellátja magát, a házat és a viszonylag nagy portát. Az egyetlen, ami sokáig megkeserítette az életét, a magány volt. A gyerekek ugyanis távolabb laknak, és amúgy is ritkán érnek rá látogatni őt.  „Arankámmal megvoltak a magunk szokásai, amik széppé tettek minden napot – meséli. Az arcán futó barázdákra szeretetteli mosolyt varázsol az emlékezés. – Jól megvoltunk, nem martuk egymást öregkorunkra sem.

Nem is volt soha az a veszekedős fajta, legfeljebb némán duzzogtunk néha mindketten. Aztán valamelyikünk megunta és elnevette magát: na, most akkor mi legyen? Aztán megbeszéltük, és úgy lett. Szegényen kerültünk össze, a lelkünket is kigürcöltük, mire lett ez a nagy ház. Egész életünkben azon voltunk, hogy  a gyerekeknek könnyebb legyen.

Sokszor három helyen dolgoztam, hétközben két állásban, hétvégén maszekon, hogy megadhassunk nekik mindent és továbbtanuljanak. Megérte, a négyből három diplomás lett. Jó állásuk van, szép családjuk, minden évben a tengernél nyaralnak. A nyugdíjból meg a gazdaságból a mai napig gyűjtögetek nekik, hol az egyik, hol a másik kapja a félretett pénzt. Legutóbb Lacikának jutott, ki akarták cserélni szebbre az autójukat.”

És most jön a történetnek az a része, ahol a kéken fénylő szemek elhomályosodnak a könnyektől. Gyuri bácsi ugyanis évekig tartó magány után megismerkedett valakivel. Egy nyugdíjasoknak alapított túracsoportban találkoztak. A 10 évvel fiatalabb Marika szintén jó egészségnek örvend, és legalább olyan hosszú ideje egyedül van.

A két idős nem siette el az ismerkedést, ám végül a barátság szerelemmé mélyült. Ez pedig – alapos megfontolás után – ahhoz a döntéshez vezetett, hogy összeházasodnak. 

„Mi még egy régi értékrend szerint működünk. Ha szeretek egy asszonyt, ahhoz hozzákötöm szívem, lelkem, mindenem. Pár hónapja ide költözött, de mindketten akkor leszünk nyugodtak, ha az anyakönyvvezető előtt is kimondjuk az igent. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam a gyerekeim válaszát.

FORRÁS: UNSPLASH

Először kinevettek, aztán próbáltak lebeszélni, végül felháborodtak. A vagyont féltették, amit magam után hagyok. Miért szálljon egy része idegenre, érveltek – először szépen, aztán egyre csúnyábban.  Mostanra addig fajult a dolog, hogy már “bolond öreg” lettem: a lányom megpróbált gyámság alá helyeztetni. Persze, nem járt sikerrel, az orvosok megmondták, hogy semmi baj velem. De az én szívem akkor félig megszakadt…”

Gyuri bácsi szava elakad. Ismerem rég, tudom, hogy szellemileg teljesen ép – a lelkét azonban láthatóan sárba tiporták. Pont azok, akikért egy életen át mindent megtett, akikért annyi áldozatokat hozott. Most kapott egy esélyt az élettől, hogy az utolsó éveire boldog legyen, hogy végre magával is törődhessen kicsit – erre szembesülnie kellett vele, hogy a felnőtt gyerekei szemében már csak egy fejőstehén. Nem a boldogsága számít, csak a pénze és a hagyatéka. Persze, nem enged a 48-ból – mondja. Házasodik. De a történtek fényében már soha nem lesz maradéktalanul boldog.

Miért gondolja bárki, hogy joga van beleszólni az idős szülei életébe? Teszem fel magamnak a kérdést, miközben megölelem búcsúzáskor. Miért hiszi, hogy az utolsó percig joga van kiváltságokat, áldozatokat követelni? Hiszen nem a szüleink tartoznak nekünk, hanem épp fordítva: mi nekik. Sokkal. Ezt mindenkinek alaposan az eszébe kellene vésnie…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr