Kiveszett a férfiakból a segítő szándék?

Az utóbbi időben egyre több nőtől hallom, hogy a férfiakból kihalt a segítő szándék. Azokat a lovagias gesztusokat hiányolják, amelyekkel régen ismeretlenül is megtisztelték az útjukba kerülő hölgyeket a teremtés koronái, ha éppen szükségét hozta az élet.

Mondjuk, segítettek a nehéz csomagokat bepakolni az autó csomagtartójába, felajánlották a karjukat a jeges járdán. Vagy épp felfújták a strandon az óriás matracot a nevetgélő bikinis csajoknak – utóbbi még ismerkedési taktikaként is működhetett. „Most viszont… – pattogja felindultan egy volt iskolatársnőm -, elképesztő ez a közöny!

Cipelem az újonnan vásárolt szárítót a kocsitól az ajtóig, huszonéves srácok beszélgetnek a közelben. A szemük majd kigúvad, nézik, ahogy bénázok, de oda nem lépnének, hogy elvegyék tőlem. És nehogy azt hidd, hogy a mi korosztályunk jobb! Negyvenes-ötvenes férfiak hagyják rád csapódni az ajtót, ha mögöttük mész be valahová.

Hiába kínlódsz lábujjhegyen a boltban, hogy elérd a felső polcot, a többség csak néz, rosszabb esetben még vigyorog is. Aztán eltolja a bevásárlókocsit. Hát férfi az ilyen?” A panaszáradattól szinte elkábulok, de aztán eszembe jut, hogy többektől hallottam ugyanezt. De akkor nekem miért nem tűnt fel a jelenség? – tűnődöm.

Bridget Jones-os létezésem velejárója, hogy meglehetősen gyakran produkálok olyan helyzeteket, amikor hirtelen jól jön egy – akár idegen – segítő kéz. És általában akadni is szokott. Persze olyan is volt már, amikor nem. Én is álltam úgy a buszon régen állapotosan, hogy vidám fiatal srácok üldögéltek az üléseken. Ám eszembe sem jutott azon bosszankodni, hogy maguktól miért nem ajánlják fel a helyet.

FORRÁS: PEXELS

Inkább kedvesen kérdeztem, megkérhetem-e rá valamelyiküket, és ekkor már legalább öten ugrottak fel. Való igaz, az emberek évről évre jobban távolodnak egymástól. Sokkal ritkábbak a közvetlen gesztusok az ismeretlenek között, a világ újonnan jött gondjai pedig csak fokozzák ezt. Elég, ha a vírusra gondolunk, hiszen a járványtól való félelem minden mozdulatot, minden másikhoz való közeledést átírt.

Már nem lehetsz benne biztos, hogy az idegen, akihez odahajolsz, hogy elvedd a szatyrát, örömmel vagy bosszúsággal fogadja a mozdulatod. De a vírusnál is korábban kezdődött a nemi szerepek átformálódása, ami szintén egyre kényesebb kérdéssé teszi, hogy a férfiak felajánlhatják-e bármilyen helyzetben a segítségüket.

Ismerek olyan nőt, aki simán megsértődik, ha a fizikai erejét vagy problémamegoldó képességét kétségbe vonják. És olyat is, aki ilyenkor felháborodva melegebb éghajlatra küldi az ajánlkozó férfiút. Ez azért nem lehet túl motiváló, ugye?  És akkor még nem beszéltünk a #metoo mozgalom kapcsán kibontakozó bizalmatlanságról, amely következtében a nők gyanakvásával egyenes arányban nőtt a férfiak óvatossága.

Jól példázza ezt egy jóbarát, István története: „Tavaly nyáron hosszú sorban várakoztunk a strand jegypénztáránál a haverommal. Várakozás közben feltűnt, hogy a közelünkben lévő 30-as nő egyre sápadtabb. Mivel csak egy kisgyerek volt vele, megkérdeztem, segíthetek-e, ő pedig abban a pillanatban szemmel láthatóan megszédült.

Elkaptam a karját, hogy megtámasszam, de eszébe sem jutott megköszönni, ehelyett mindenféle mocskos szatírnak lehordott, aztán kiállt a sorból és magával vonszolta a gyereket. Azóta kétszer is meggondolom, hogy hasonló helyzetben cselekedjek-e.”

Szóval, valóban „elromlottak” a férfiak? Az én válaszom, hogy nem. És igen.

Mert kicsit talán mindannyian elromlottunk az utóbbi években. A bajok, a rohanás, a félelmek, a stressz valamennyiünk lelkére rányomta a bélyegét, feszültségünkben pedig jobb híján egymást minősítjük, egymást címkézzük fel negatív jelzőkkel. Pedig legtöbbször, amikor gyanakodva méregetjük a másikat, elég lenne egy kedves mosoly, hogy mindent áthidaljon és a reakciókat emberivé tegye.

Szóval, ha férfi vagy, legközelebb bátran tedd fel a kérdést: segíthetek? Ha pedig nő, ne várd okvetlenül, hogy kitalálják, mire van szükséged! Talán bamba, talán óvatos, talán más oka van annak, aki magától nem segít, de cseppet sem ciki megkérni erre. Ne tetézzük egymás gyűlöletével a bajokat – marad még enélkül is elég…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂