Kopaszra borotválást érdemel a lány, aki rákos társát gúnyolta?
Nemrégiben körbejárt a neten egy történet, amivel rengeteg platform foglalkozott. Egy apuka úgy döntött, sajátosan neveli a tinédzser lányát empátiára.
A kislány kigúnyolta egy rákkal küzdő társát, ráadásul nyilvánosan lerántotta róla a parókáját, hogy még inkább megalázza. Amikor a zaklató lány apja tudomást szerzett a dologról, választás elé állította. Vagy visszaveszi az okostelefonját és minden olyan eszközt, amivel kapcsolódhat a közösségi médiához, vagy kopaszra borotváltatja a fejét.
A kislány nem tudott lemondani a közösségi jelenlétről, és ha hihetünk a neten megjelenteknek, inkább a borotválást választotta. A férfi módszere pedig nem csak a hír olvasóit osztotta meg, hanem a család közvetlen ismerőseit is. Beleértve az exfeleséget, akinek tudta vagy hozzájárulása nélkül hozta meg az apa ezt a döntést.
A férfi elmondása szerint úgy érezte, jogában áll egyedül kézbe vennie az ügyet, mivel a kislány nála került elhelyezésre. És olyan súlyosnak találta a viselkedését, hogy úgy vélte, ez a legjobb megoldás a helyzetre. Megértem azokat, akik helyeslik mindezt. Nem tudhatom, min mehet keresztül egy rákban szenvedő ember, főleg, ha egy gimnazista kislányról beszélünk.
A tinédzserek gyakran alapvetően is kemény érzelmi válságot élnek át a középiskolás évek alatt. Ráadásul mindannyian tudjuk, hogy az ilyesfajta iskolai zaklatás legrosszabb esetben depresszióhoz, önbüntető viselkedéshez vezethet. Sőt, akár öngyilkosságig is fajulhat. Én mégis azon vélemények olvasásakor kezdtem el akaratlanul is helyeslően bólogatni a monitor előtt, amik úgy fogalmaznak: a kislányod iskolai zaklatására hasonló zaklatással válaszolsz.
FORRÁS: UNSPLASH
Nem tudhatom, milyen a szóban forgó férfi kapcsolata a gyerekével. Mégsem hiszem, hogy ez a legjobb nevelési módszer. Nem értek egyet azzal, amikor az oldalvonalról okosabbnál okosabb tanácsokat osztogatunk pedagógiai kérdésekben. Csak azért, mert valaki nem a pszichológiai szakkönyvek kőbe vésett igazságait követi.
A nevelés piszok nehéz folyamat és az ember sosem lehet biztos benne, jól csinálta-e.
Csak megpróbálja a lehető legjobb döntéseket hozni. Mégis, vannak olyan alapelvek, amiket, azt hiszem, egyikünk sem kérdőjelezne meg. Például, a gyereked nem fog tisztelni pusztán azért, mert fél tőled. Ami a fent említett esetet illeti: milyen tanulságot tud egy tinédzser levonni mindebből?
Az apa kihangsúlyozta, hogy azért döntött így, mert a kislánya nem mutatott megbánást és továbbra is azt gondolja, a beteg iskolatársa megérdemli, amit kapott. Tételezzük fel, hogy így van. Így viszont fennáll a veszélye, hogy a lánya szimplán csak azért fog felhagyni az ilyen viselkedéssel, mert nem akarja, hogy apja ismét kopaszra borotváltassa a fejét.
Az eset legfontosabb mozzanata, amivel, azt hiszem, igazán foglalkoznia kellett volna a szülőknek, a kiváltó ok a háttérben. A két kislánynak ugyanaz a fiú tetszett. Folyamatosan hadakoztak egymással, hogy kiüssék a másikat a nyeregből és elnyerjék az illető srác kizárólagos figyelmét. Ezekből a lányokból nemsokára fiatal nő lesz. Talán a szülőknek arról kellett volna elbeszélgetnie velük, hogy valóban ér-e ennyit a másik nem figyelme.
Érdemes lenne megtanítani ezeknek a lányoknak, hogy nem kell a végsőkig elmenni, hogy felkeltsék a kiszemelt srác érdeklődését. Azzal, hogy nyilvánosan megfosztják a másikat az emberi méltóságától, saját magukat is lealacsonyítják.
Egy tinédzser lánynak általában nincs annyi önbizalma, hogy átlássa: elég érdekes, izgalmas személyiség ahhoz, hogy harc nélkül is kelljen valakinek. Ha pedig mindez mégis kevés, akkor küzdeni egyszerűen méltatlan. Nem tudom, vajon elhangzott-e az apa-lánya beszélgetések során: te jobb vagy ennél, aki többet érdemel.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
