„Maga csak élvezze a babavárást” – mondta az orvos…

„Ezt nem hiszem el, hogy megint leettem magam!” „Megnéznéd, be van-e kötve a cipőm?” „Segíts már légyszíves kiszállni a kocsiból!” „Állj meg! Hánynom kell!” Mióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy anyuka legyek.

Három gyerek volt a cél, de már az első terhességem után megtorpantam. Tudom, van, akinek áldott állapot a 9 hónap – én terhes voltam. Kezdődött a stressz ott, mikor elhatároztuk, babát szeretnénk. Aztán csak vártunk. Teltek a hónapok. Most sem sikerült, most sem, megint megjött, minden hónap csalódás. Biztos nem is lehet gyerekem, nekem már sosem lesz, így fogok megöregedni, gyerek nélkül.

Aztán egy nap megjelent a két csík. Jaj, de jó! Hú, már nem is számítottam rá. Most hogy is lesz? Pont új munkahelyem van. A lakás is kicsi. Biztosan ezt akartam? Teljesen meg fog változni az életünk. Aztán izgultam a 12. hétig. Meg persze utána is, de menjünk csak szépen sorban. Izgultam a pecsételő vérzés miatt. Az első orvosi vizsgálat előtt.

És közben hánytam, rosszul voltam, semminek nem volt íze, mindent kívántam, aztán megint rosszul voltam. Pisilnem kell, pisilnem kell. Utáltam a szagokat, utáltam a reggeleket, utáltam mindenkit, kávét akartam inni, de nem tudtam, és az a rettentő álmosság… Jöttek sorban a vizsgálatok. Éhgyomorra vérvétel, nyaki redő, AFP, vércukor, mind rossz.

Toxoplazma vizsgálat. Az is rossz. Ultrahang. Nem fejlődik rendesen. Ja, de! Csak elmértük. De azért így is pici. Elveszik a gyereket. Nem akarom. Csak saját felelősségre megtartható! Megtartom. Izgulok. Fejlődik rendesen? Mozog? Jaj, mennyit mozog! Már fáj, ahogy rugdos. Nem tudok aludni. Nem tudok enni. Nem kapok levegőt. Mindenhol nyom.

FORRÁS: PEXELS

– Doktor úr! Azt olvastam…

– Kedves hölgyem! Maga csak ne olvasgasson! Élvezze az állapotát, és legyen nyugodt. Minden rendben lesz.

Oké! Nyugodt vagyok, csak még meg kéne venni a babakocsit. Ki kéne festeni a szobát. Be kéne rendezni. Bútor is kell, babaruha is kell. Nekem már a zsákruha is jó. A fejemre is. Hogy nézek ki? Dagadt vagyok, vizes vagyok, a fejem felpuffadt, a hajam is milyen?

Mindjárt szülök. Azt hogy kell? Levegőt kell venni! Nyomni kell! Nagyon tudományos ez. Vajon este szülök? Vagy reggel? Beérek a kórházba? Csak vegye már ki valaki! Biztos hamarabb szülök. Nem, nem szülök hamarabb. Rugdos még? Már egy héttel túlhordtam. Rendben lesz a szülés? Egészséges lesz? Áldott állapot. Igen.

Talán voltak áldott gondolataim, de leginkább paráztam, izgultam, féltem és rosszul voltam.

Aztán amikor megszületett, csak néztem. Mekkora CSODA! Apró gyöngyök a kis ujjai. Ráncos kis pofi, vörös kis fejecske, megvan mind a két lába, mind a két keze, a szeme helyén, és a füle meg az orra sem cserélt helyet. TÖKÉLETES! Már csak életben kell tartani!

Nyitókép:

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂