Mártír feleségként a barátaidnak is az agyára mész!

„Mindjárt jövök, csak beteszem a szennyes ruhát a mosógépbe” – mondja Klári Szandrának, akit vendégségbe hívott magához. „Rendben – reagál Szandra. – Addig én itt elleszek a nappaliban.” Öt perc múlva vissza is tér Klári egy felmosóvödörrel. 

“Bocs, de muszáj vagyok felmosni, tegnap nem volt rá időm.” Szandra engedelmesen húzza fel a lábait, hogy mindenhová elérhessen a felmosófejjel a barátnője, és kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát. Mert aztán a nő a morzsákat kezdi összesepregetni a konyhapulton. Vajon leül még valaha, hogy tudjanak normálisan beszélgetni?

Még végére sem ér a gondolatnak, amikor meg egy halom ruhát szed le a szárítóról és vasalni kezd. “Na itt vagyok” – mondja aztán, miközben szorgalmasan hajtogat. Szandra belekezdene a beszélgetésbe, hát nem csipog a szárítógép odakint, hogy megszáradt a ruha? „Bocsi, figyelek, csak gyorsan kiszedem a holmikat” – közli a másik.

Szandra belekóstol az ételbe, hátha nem hűl ki teljesen, mire ketten hozzáláthatnak. Meg ugye, úgysincs kivel beszélgetni, mert már megint magára hagyták. Aztán végre visszatér Klári, belekanalaz a tányérjába, majd valami ismét felkelti a figyelmét. Egy üres mosatlan tányér árválkodik a mosogatóban. Erre felpattan és már engedi is a mosogatóvizet… Szandra ekkor már kezd mérges lenni.

Minek hívta meg beszélgetni a barátnője, ha úgysem ér rá?! Megszokta már, hogy vannak olyan családos ismerősei, akik máris képesek sápítozni, ha csak egy porszem leszáll az asztalra. Egyetlen percre sem bírnak megállni és egyfolytában panaszkodnak, hogy itt csak ők dolgoznak. Pedig senki nem kéri rajtuk számon azt az egy szem port.

FORRÁS: UNSPLASH

Mégis úgy érzik, ha nincs minden percben minden a helyén és nincs teljes tisztaság, akkor káosz az életük. Így aztán már egy jót beszélgetni sem lehet, mert állandóan lefoglalja őket valamilyen házi teendő. Pedig a legtöbb házimunka ráért volna azután is, hogy nincs már vendég a házban. Klárinak is egyfolytában sürögni-forogni kell közben is, de nem parancsolna rá a gyerekre, hogy porszívózzon fel.

Inkább panaszkodik, milyen sanyarú a sorsa, hogy mindent neki kell elvégeznie. Pedig ő az, aki így alakítja az életét – úgy érzi, csak ekkor fontos, és minden csak úgy lehet tökéletesen elvégezve, ha a saját kezei által történik. Nincs türelme másokhoz.

„Inkább menj ki a konyhából, jobb, ha te nem nyúlsz semmihez, mert abból sok jó nem sül ki.”

Ezzel a magyarázattal küldi ki a gyereket vagy a férjét. Így aztán már egy minőségi beszélgetést sem lehet vele folytatni, mert nem szán rád időt. A gondolatai most is csak a házimunkák körül forognak. A poharad még szinte ki sem ürült, már a mosogatógépben landol, mert annak ugye ott a helye. Szandrát frusztrálta ez a helyzet és próbálta jelezni Klárinak, hogy amikor vendégségbe hívják, ő a házigazdával szeretne lenni.

Hiszen nem a „Hogyan tartsuk rendben a házat?” című filmre fizetett be, amikor elfogadta a meghívást. Sajnálta is Klárit, hogy az nem tud lazítani egy percre sem. Ugyanakkor mérges volt, mert bár próbálta finoman jelezni a barátnőjének, hogy nem érzi jól magát ebben a helyzetben, az nem vette a jelzéseket. Megértette ő, hogy sok a feladata egy családanyának, de azt nem, hogy mártírként viseli ezt a szerepkört, amikor változtathatna is rajta.

Azt hiszi, hogy ezzel tesz jót a családjának, pedig így csak egy kimerült és ingerült feleséget és anyát kapnak. Ráadásul még a barátaitól is eltávolodik, hiszen képtelen a felszabadult együttlétre. Egy barát pedig nem szívesen jár olyan helyre, ahol a felmosás fontosabb, mint az, hogy megértő fülekre találjon…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok