Mi kell a férfiaknak: öntudatos vagy odaadó nő?

Napjainkban egyre inkább leáldozik a szerény, önfeláldozásig gondoskodó nő képe, akinek egyetlen életcélja, hogy békés családi életet teremtsen. Aki esténként békésen kötöget a tévé előtt, és önmegvalósítás helyett minden gondolatát a másnapi ebéd tervezése tölti ki.

Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek háztartásbeli nők, és azt sem, hogy egy nem háztartásbeli feleség nem kötögethet esténként hobbiból, vagy hogy ő sosem főz. A hangsúly inkább azon van: ma már elfogadott, hogy egy családos nő az élet más területein is érvényesülni akar. Ezzel pedig valószínűleg teljesen átformálódott a férfiak azon elvárása, amit régen az „odaadás” szóval jelöltek, ha álmaik nőjének tulajdonságait kellett felsorolni.

Manapság ugyanis már úgyis lehetsz odaadó, hogy a gondolataid a nap 24 órájában nem a család körül forognak. Nem kell négyfogásos vacsorával előállnod, hogy ezzel bizonyítsd a szereteted, az is jó, ha rendelsz egy pizzát. Az évszázadokig oly mértékben fontos odaadást pedig simán feldobhatod a konyhai mérlegre, hogy a másik oldalára tedd az elvárásaidat. Majd az eredmény függvényében lehetsz odaadó: például konfliktuskezelésben, empátiában, gondoskodásban. Sőt, a párod iránti tiszteletben, ami nézetem szerint jár egy férfinak – már ha okot ad rá.

FORRÁS: UNSPLASH

Ezzel a mondattal akár le is lehetne zárni a témát, ám az egész mégsem ilyen egyszerű. Mert a klasszikus odaadás eltűnésével megjelent a női öntudat. Szerencsére. Hiszen így érhettünk el ezernyi dolgot, ami megváltoztatta az egykori alárendeltséget, és helyrebillentette a mérleg nyelvét, ami régen a család nadrágot viselő tagja felé húzott. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy – mint mindenben – ebben is át lehet esni a ló túloldalára. Ez sokaknak sikerül is, az ellenzők pedig azonnal belekapaszkodnak a példájukba, és elborzadva mutogatják, hová vezet az egyenjogúság.

Valahogy így alakulhatott ki az odaadó nőnek egy riasztó ellenpéldája, ez a kép pedig – akarva vagy akaratlanul – mindannyiunkra hatással van. A média is ludas a dologban, hiszen nézzük csak meg: az öntudatos, modern nőt a filmekben sokszor hidegségig racionális, a férfiakat lenéző határozottsággal kezelő fúriaként ábrázolják. Olyannak, aki munkája során győzedelmes mosollyal alázza le a vele versengő hímneműeket. Türelmetlen ujjcsettintéssel sürgeti férfi asszisztensétől a kávét, és az élet minden területén könnyed fölényességgel nyilvánul meg. Ezek után nem csoda, hogy a pasik egy részében kialakul a tudat: az öntudatos csajoktól félni kell. Mert olyanok, mint a gépek, és teljesen kiölték magukból a klasszikus női tulajdonságokat…

Én viszont – nemcsak nőként, hanem fiús anyaként is! – fontosnak tartom, hogy hangoztassuk: a skálának nem csak eleje és vége van. A szélsőségek mellett sokkal nagyobb számban vannak jelen azok a nők, akik már rég megtalálták az alárendeltség és túlzott öntudat végpontjait kitöltő egészséges középutat. Akik tudják, hogy a klasszikus női lágyság simán megfér a határozottsággal. Akiknél nem azt jelenti az odaadás, hogy egész énképüket, egyéniségüket feláldozzák a másik kívánságaiért, hanem karakterük színes árnyalataival teszik teljesebbé a párkapcsolatot. Akiknél az odaadás egészséges elvárásokkal teli szeretetet jelent, nem pedig parttalan megalázkodást. És hiszek abban, hogy egy okos, erős férfi tisztában van vele: egy nő akkor is lehet öntudatos, ha nem az uralkodás a célja…

Szóval akkor mi kell a férfinak? Azt hiszem, ugyanaz, ami a nőnek: szerelem, őszinteség, megbecsülés és tisztelet. Ha pedig ez kölcsönösen működik, teljesen mindegy, hogy az esti összebújás előtt kötögetsz-e az ágyban, vagy épp a másnapi előadásodat tervezed.

Nyitókép: Unslpash