Miért baj, hogy ma már a lányok kezdeményeznek?

– Gyönyörű haja van, és ragyogó, zöld szeme – mesél félszeg mosollyal a 16 éves Bálint a lányról, aki tetszik neki. – Már háromszor összenéztünk a suli folyosóján. Szerintem bejövök neki.

– Ez nagyszerű – válaszolom szívem összes melegével, mert feltámad bennem az iskolai szerelmek emléke. – És mit fogsz most csinálni? Megszólítod?

– Semmit – vonja meg a vállát meglepetten. – Majd bejelöl Instán, ha akar valamit, és rám ír. Aztán randizunk.

Még mindig meglepődöm ezeken a fordulatokon, pedig már rutinom van a kamaszokkal való beszélgetésben. Többektől hallottam, hogy a fiúk  nem igazán aktivizálják magukat, ha megtetszik nekik valaki. Inkább megvárják a másik reakcióját, ami általában nem is késik… Az én tizenéves koromban viszont természetes volt, hogy a srácok indítottak – ügyes vagy kissé esetlen – hadműveletet a lányok „megszerzésére”.

Úgy tűnik azonban, a „gyengébbik nem” mostanában szerelemre érő generációja már ebben sem szeretné gyengének érezni magát. Nem titkolja az érzéseit, és az ismerkedés terén is bátran megmutatja az erejét, simán bevállalva a kezdeményezés kockázatát. Persze minden változást nehéz elfogadni, ezért az én fejemben is megfordult: vajon mennyire jó ez?

FORRÁS: PEXELS

Mennyire jó, hogy a srácok kezéből kikerül az eddig férfiasnak tartott udvarlás lehetősége? Hogy már csak oda kell ülniük a gép elé, és a helyes csaj, aki olyan kedvesen nézett  az udvaron, küldi is az üzenetet: „Szia! Van kedved beszélgetni?” 15 perc csetelés után pedig szintén a lány kérdez rá, hogy mikor találkoznak.

Sok fejcsóválást láttam és vészjósló véleményt hallottam a témával kapcsolatban a korosztályom tagjaitól is. Többen gondolják, hogy a fenti jelenség a srácok elkényelmesedéséhez, drasztikusabb vélemények szerint „elnőiesedésükhöz” vezet. Tény azonban, hogy a változások mindig is megállíthatatlanok voltak. 100 éve még megbotránkoztató számba ment, ha egy nő egyedül jelent meg egy táncos mulatságon – ma semmi rosszat nem látunk ugyanebben.

Az ismerkedés szabályainak újabb átalakulása most is csak néhány évig lesz megdöbbentő. A nők szerepe folyamatosan változik, a határok egyre inkább átrendeződnek, mindez azonban a mostani generáció számára már természetes. A mai tizenéves lányok többsége már játszmának érezné, ha nem mutatná ki a vonzódását, és nem is érti, miért lenne ez szégyellni való.

Egyszóval a párkapcsolati szokások egy újabb jelentős átrendeződése zajlik. Mielőtt azonban farkast kiáltanánk, gondoljunk bele: nagyanyáink mennyire elszörnyedtek, amikor az ő szokásrendszerük borult fel. Akkoriban is rendkívülinek számított az új generáció viselkedése, a változások azonban mégsem hoztak Szodomát és Gomorát.

Szóval szögezzük le, hogy a mai tizenéves lányok sem „romlottabbak”, mint mi voltunk.

Csak épp 30 éve a társadalmi elvárások szerint nekünk pirulva titkolni kellett, hogy melyik fiú tetszik – közben persze epedve vártuk a kézzel írt szerelmes levelet vagy a szóbeli vallomást… Utódainknak pedig már eszükben sincs várni erre.

Azért felvetődhet a kérdés, hogy ez a fiúk vadászösztönére milyen hatással lesz – mennyire maradt meg bennük a „nekem kell elcsábítanom” izgalmának kívánsága. Bízzunk azonban abban, hogy a megszerzésre fordított energia mostantól inkább a megtartásra összpontosul a részükről – ami, ha belegondolunk, nem is lenne olyan rossz csere.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂