Ha valaki műanyag szeretőt választ hús-vér ember helyett, az – ha ismereteim nem csalnak – nem sorolandó az objektofil kategóriába. (Objektofília – olyan szexuális irányultság, amikor valaki élettelen tárgyak iránt érez testi vonzalmat és szerelmet.

Ez lehet egy épület, egy autó, vagy akár egy szék is. Az objektofil ember nem tárgynak tekinti a szerelmét, és a nemi aktus is ugyanígy része az ilyen kapcsolatoknak.)

A műanyag szeretők vásárlói ugyanis alapvetően képesek szexuális vonzalmat érezni élő emberek iránt, sőt, nagyon is vágynak egy társra. A guminők pár évtizeddel ezelőtt maximum gyermekded viccek tárgyai voltak, sokaknak a perverzió jut róluk az eszükbe a mai napig is. Pedig a legénybúcsúkról és filmekből jól ismert, idétlen úszómatracokra hajazó, felfújható játékszereket már régen túlnőtte a sz*xipar.

Gyártási titkok 

A műanyag társak a megszólalásig hasonlítanak egy igazi nőre. A megrendelő maga választja ki a külsejüket: arcvonásokat, testalkatot, sőt, az életkort is meghatározhatja. A gyártó elmondása szerint az egyik legextrémebb kérés az volt, amikor a megrendelő azt szerette volna, hogy plasztik szeretője 80 év körülinek tűnjön. A legkülönösebb számomra mégis az, ahogy az intim szőrzet előállítása zajlik. A mindent a vevőért alapelv következtében bármit megtesznek, hogy ezek a szeretők a lehető legélethűebbek legyenek – ezért az a bizonyos szőrzet valóban igazi fanszőrből készül…

A magány mint motiváló tényező 

Amikor bepillantást nyertem egy-egy férfi kuncsaft életébe, nem a perverzió jutott eszembe. Hanem a magány és az önbecsülés teljes hiánya. Átlagos, konszolidált emberek, hétköznapi élettel, akik egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy elég jók lennének egy valódi nő számára. Amikor azt látom, milyen tisztelettel beszélnek a gyengébbik nemről, még szomorúbbá válik a történetük a szememben. Ahogy pedig elnézem, milyen óvatosan bánnak műanyag társaikkal, akaratlanul is eszembe jut a bizarr gondolat: valószínűleg sok szeretetet tudnának adni egy hús-vér partnernek. 

Forrás: Unsplash

A legtöbben arra hivatkoznak, hogy a külsejük miatt úgysem állna velük szóba senki. Míg egy műanyag társ nem ítélkezik, nem bánt meg és „feltétel nélkül szeret”. Legalábbis az ő világukban… Bár a hideg műanyag nem érez, nem képes gondoskodni róluk, ha betegek és nem tud vigasztaló érintést adni, mégis úgy vélik: viszontszereti őket.

„Azt csinálok vele, amit akarok!”

A vevők másik típusán világosan látszik, hogy az irányítás és hatalom rendkívül fontos a számukra. Végtelenül morbidnak érzem a jelenetet, ahogy a riasztóan valósághű, női bábot az egyik kuncsaft az ágyra dobja, széthajtva a combjait és karjait. Mintha csak egy tehetetlenül fekvő, meztelen nőt figyelne. A magányos, valódi társra vágyó férfiakkal ellentétben az érintései durvák. Bár ez a típus is szereti gondozni és csinosítani a „barátnőjét”, más vevőkkel szemben nem vezérlik gyengéd érzelmek. Ha vendége érkezik, a vastagon kisminkelt, közönséges ruhákba öltöztetett nőutánzatot a matrac alá tuszkolja.

Miközben sokan sokféle formában hajszoljuk a tökéletességről szőtt ábrándjainkat az életben, két fontos dologról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ahhoz, hogy méltó párja lehessünk valakinek, elsősorban saját magunkon kell dolgoznunk. A tökély pedig azt hiszem, egész mást kellene, hogy jelentsen a szemünkben. Ahogy egy kedves ismerősöm összefoglalta egyszer: „Az igazi tökéletesség az apró hibák összességében rejlik.”

 Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂