Nálatok igazságosan osztják el az év végi jutalmat?

Itt az év vége, és mindenki azon morfondíroz, vajon hoz-e jutalmat számára a munkaadó részéről. Eszteréknél ez már kiderült, így zaklatottan meséli Juditnak, mi történt. 

– Képzeld, egy forintot se kaptam! Bezzeg a kolléganőm igen, pedig semmivel nem dolgozott jobban vagy többet, mint én. Ráadásul mindig én helyettesítem a főnökömet is, amiért egy fillért nem kapok, és még most, év végén sem honorálják. Nagyon feldúl, hogy bár szóban elismerik a munkámat, ilyenkor mégsem érzem azt, hogy megbecsülnének. Le vagyok törve…

A másik nő megértően bólogat.

– Nálunk sincs ez másként – biztosítja Esztert. – Az a kolléga, aki mindössze pár hónapja érkezett hozzánk, már viszi haza a vastag borítékot, mert elismeri a munkáját a közvetlen vezetője. Én meg, aki több éve lelkiismeretesen végzem a dolgom, egy fillért sem kapok. Mert az én főnököm csak a saját szekerét tolja.

A jelenség sajnos elég gyakori.

Bármennyire is ügyelnek a cégek, hogy ne legyen nyilvános, ki mennyit vihet haza, a legtöbb esetben kitudódik. És nem szül semmi jót, amikor valaki azt tapasztalja, hogy ő nem kapott semmit, de a kollégája – aki egyáltalán nem tett le többet az asztalra az év folyamán – igen.

Sok esetben igazságtalan a jutalmazási rendszer. Gyakran sajnos nem a valós munka után jár. Nem is mérhető pontosan, mennyivel dolgozott valaki többet vagy jobban, így a döntés teljesen szubjektív. Sok esetben szimpátia alapján dől el, hogy ki és mennyit visz haza. Néha pedig a felettesek jóindulatán, illetve azon, mennyire állnak ki a dolgozóik mellett.

Forrás: Unsplash

Érdekes módon az is előfordul több helyen, hogy a főnökök magukkal szemben mindig nagy szimpátiát tanúsítanak, a saját részükre megszavazzák a jutalmat… Biztos, hogy ők mindig megérdemlik, mások pedig egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán? Annak ellenére, hogy már alapból sokkal több a fizetésük, és mindenféle extra kedvezmény jár nekik?

Ugyanilyen igazságtalan az is, amikor az egyik dolgozó semmivel nem teljesít jobban a másiknál, sőt, van, hogy rosszabbul vagy kevesebbet, mégis ő kap jutalmat. Természetesen így sokakban tüske marad, ami rontja a kollégák egymás közötti viszonyát.

Szerintem egyszerűbb lenne, ha senki nem kapna jutalmat, hanem év közben fizetnék meg normálisan a dolgozókat – a teljesítményük alapján. Ha valaki azért dolgozott egy órával többet, mert szükség volt rá, akkor kapjon rögtön túlórapénzt! Azaz reálisan, mérhető módon vegyék górcső alá a munkát! Mert jó az a jutalom, de sok esetben inkább ellentéteket szül. Hiszen az soha nem lehet igazságos, ami szubjektív.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂