Ne add olcsón magad, még egy jó pasinak sem!

Dávid kezdetben visszafogottan indított, amikor betalált a neten. Ahogy haladt előre a beszélgetés, a játékosan pimasz flörtölgetést alpári kérdések tömkelege váltotta fel. Nem mondta ki épp kerek perec, hogy „anyukám, dobd le a textilt”, de kevés választotta el ettől a színvonaltól. 

Óvatosan megjegyeztem, hogy ez az egész elég kellemetlen nekem. Az arrogáns, csúfondáros válasz nem maradt el:

„Azt hittem, nem vagy  fap*na… tévedtem.”

Megmutattam az egyik barátnőmnek, Esztinek a srác profilját, miután röviden beszámoltam neki, kivel hozott össze újfent a balsors. A csajszi elég kalandvágyó típus, így Dávid képei sem hagyták hidegen. Az egész szitut lereagálta egy kaján megjegyzéssel: „Hát, semmiképp nem hagynám ki, bár ezek alapján megkérném, hogy addig inkább ne szólaljon meg…”

Jót nevetgélt a dolgon, nem hagyva szó nélkül a fényképeit sem a srácnak, aki amolyan hobbi testépítő volt, és a profilja alapján mélyen csodálta saját magát. Oké, el lehet intézni a dolgot annyival, hogy mindenütt vannak ilyen típusú emberek, nemtől függetlenül. De Eszti hozzáállása erősen meglepett.

Komolyan gondolta, hogy az ilyen srácokat nem beszélgetésre találták ki. És hogy amíg ilyen a külső, addig a „nesze semmi, fogd meg jól” belső fölött elnézően szemet lehet hunyni.

Nem Dávid volt az egyetlen, akit hasonlóan határtalan önbizalommal áldott meg a sors. Akadt, akit többször egymás után visszautasítottam, mégis mindezt egyszerűen elengedte a füle mellett. Mintha csak egy szokásos játszma lenne, amiben az én szerepem éppen az, hogy kéretem magam.

Forrás: Unsplash

De amikor rá kellett jönnie, hogy nincs az a duma, ami meggyőzne, kicsúszott a lába alól a talaj. Ahogy a hangja egyre bizonytalanabbá vált, mint aki nem akarja elhinni, hogy ez tényleg a valóság, rákérdeztem: „Még sosem utasított vissza nő?” „Hát… nem nagyon” – válaszolta.

Újra meg újra beugrott Eszti hozzáállása, és már értettem Dávid magabiztosságát. Meggyőződése volt, hogy a privátban, meglepetészszerűen küldözgetett félmeztelen fotók mindenfajta udvarlást feleslegessé tesznek. Helyettük beszéljen a mellizmok látványa. Egyértelmű volt, hogy ezek a pasik nem először élnek ezzel a taktikával. A hirtelen támadt bizonytalanságuk alapján pedig már csont nélkül elhittem, hogy igenis, a csajok többségénél bejön ez a módszer.

Miközben felháborodunk azon, hogy egyes férfiak milyen útszéli módon próbálnak csajozni, van egy elég tekintélyes réteg, akik megerősítik őket abban, hogy ez a nyerő. És ez egész egyszerűen nem fér a fejembe. Ott van egy olyan szép pasi, mint Dávid. Minden szabad percében szénné gyúrja magát. Bár nem két nap alatt lett belőle görög szobor, az eredményére mégsem képes büszke lenni. Méltóság helyett úgy kérkedik a formás cickóival, mint aki már maga is elhitte, ő a Jóisten.

A csajok pedig bedőlnek ennek a bazári cirkusznak.

Rosszabb esetben úgy állnak hozzá, mint Eszti: tudják, hogy a srác személyisége nem épp egy Rubik-kocka, de kit érdekel, ha ilyen a test?

Miért kellene ilyen olcsón adni magunkat?

Ha engem kérdezel, egy hely van, ahol belefér, hogy odaadd a lelked is egy szép darab húsért – az év végi leárazásnál a Tescóban. Minden más esetben érdemesebb lenne magasabbra tenni azt a bizonyos lécet.

Nyitókép: Unsplash