„Nem bírom a gyermektelen nőket, mert semmit nem tudnak felmutatni!”

Üzeneted érkezett, csipogta a telefon, így Szilvi már nyitotta is meg a társkeresőn „András 48” üzenetét. A férfi nem oly rég vette fel vele a kapcsolatot, mondván, gyönyörűnek találja őt.

A kezdeti udvariassági körökön hamar túllendültek, mert a “hogy telik a napod és a mivel foglalkozol” témák után a férfi rögtön komolyabb vizekre evezett. „Hogyhogy nincs gyereked?” – kérdezte. Szilvi túl korainak érezte a faggatózást, hiszen egy vadidegennek nem szerette volna kiteregetni az egész életét. Emellett tapintatlanságnak gondolta, hogy András egy ennyire intim témát csak úgy felvet. Így aztán csak ennyit írt: így alakult. Azaz finoman éreztette, hogy erről nem kíván beszélni.

Megdöbbenve olvasta a férfi reakcióját.  

„Nekem vannak gyerekeim, mert ez az élet rendje. Nem csípem a „vénlányokat”, akik semmit sem tudnak felmutatni, csak hasonló beállítottságú barátnőket, de azokból jó sokat. Te is ilyen vagy?”

Hm, hogy ez egy milyen „kedves” ember, gondolta Szilvi, és nem értette, minek ír neki a férfi, ha semmibe nézi azokat a nőket, akiknek nincsen gyerekük. Hiszen ő ezt még az adatlapján is feltüntette! Mi, gyermektelenek, valóban nem tudnánk felmutatni semmit? Csak akkor válunk értékes nőkké, ha szültünk? – morfondírozott magában. Csak ez lehet egy nő életének az értelme?

Pedig lehet, hogy kiválóak vagyunk a munkánkban, kedves emberek vagyunk, esetleg jótékonykodunk. Vagy olyan tevékenységekkel gazdagítjuk a társadalmat, amelyekből az sokat profitál. Vagy valamilyen módon jobbá tesszük a világot. Mégis, mit kellene felmutatnunk? Úgy látszik, egy-két-három, netalántán több gyermeket, vonta le a konklúziót. Legalábbis András szerint, merthogy ez az élet rendje.

Forrás: Unsplash

Na, de András! – osztotta ki a másikat gondolatban, mert a gyakorlatban már arra sem méltatta, hogy egy sorral is válaszoljon neki. – Akkor te miért nem vagy együtt gyermekeid anyjával? Hiszen az élet rendje az is, hogy az ideális családmodell szerint anya és apa házasságban, együtt nevelik fel az utódokat! Egyébként is, kicsit frissíthetnél a szoftvereden, mivel ma már divatjamúlt a vénlány kifejezés – ma úgy mondjuk, szingli. Ne legyél őskövület!

Te talán különb vagy egy szinglinél csak azért, mert már elváltál?

Mitől jobb egy elvált? Az, hogy férjnél voltam-e valaha, nincs is feltüntetve az adatlapomon. De te abból, hogy nincs gyerekem, rögtön a vénlány és nem az elvált kategóriába soroltál. És ha már a barátaimat emlegeted, akik szerinted szintén szinglik és nincs gyerekük, elárulok egy „titkot”. Mivel a gyermekes szülőknek sok esetben kevesebb az idejük a barátságok ápolására, ezért lehet, hogy valóban vannak olyan barátnőim, akik hasonló cipőben járnak, mint én. Ettől még nem csak velük lógok, de ha ezt tenném, az sem bűn, hiszen valóban sok a közös bennünk.

Igaz, nem az, amire te gondolsz, hogy mindannyian önző, egoista, gyerekgyűlölő szipirtyók vagyunk. Tudod, nem mindenki akar úgy gyereket szülni, hogy egyáltalán nincs, vagy nem stabil a párkapcsolata. De lehet esetleg betegség vagy egészségügyi probléma is, ami megakadályozta a gyermekvállalást. Mindenkinek más és más az életútja, de egy biztos: tapintatlan és érzéketlen vagy, amikor a gyermektelenségét az orra alá dörgölöd bárkinek is. Ne légy tahó András, mert amire te azt mondod, „ami a szíveden, az a szádon”, az nem egyenesség, hanem szimplán bunkóság.

Szilvi egy pillanatra még elcsábult, hogy mindezt leírja a férfinak, de aztán rájött: jobban teszi, ha az ilyen ostobákkal egyáltalán nem foglalkozik.

Nyitókép: Unsplash

 

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok