Nem passzióból küldöm a gyerekem nyári ügyeletbe!

„Szerencsétlen gyerekek, ügyeletbe kell menniük, pedig úgyis otthon vagy.” – Ezt a mondatot nem én kaptam meg, hanem egy anyatársam, méghozzá egy óvodában dolgozó felnőttől. De akár nekem is szólhatott volna, mert én is vállalkozó vagyok. 

Sokan hiszik, hogy mi egész nap a lábunkat lóbázzuk otthon, és öt hét kiesés a munkából meg sem látszik a bankszámlánkon. Mivel gyakran látom, hogy a nyári ügyelet nemcsak egyes pedagógusok, de a szülők többsége szemében is vörös posztó, szeretném egy picit a helyére tenni ezt a dolgot.

 1. Van, akinek muszáj 

Akinek van egy rahedli rokona, ismerőse, boldog őse, annak nyilván nemhogy az 5 hetes óvodai, de a 11 hetes iskolai szünet sem jelent gondot. Aki viszont egyedül neveli a csemetéjét, másik szülő nélkül, az még osztozkodni sem tud. Megold, amennyit tud, aztán marad az ügyelet.

Sok alkalmazottat nem engednek el hetekre (elvégre ez borzasztó kiszúrás a kollégákkal, akikre a helyettesítés hárul). A vállalkozónak pedig nincs fizetett szabadsága vagy táppénze, ezért aztán korlátozott a mozgástere.

 2. A vállalkozók is dolgoznak! 

Sokan hiszik, hogy aki saját bizniszét viszi otthonról, annak az élete csupa játék és mese, hiszen nincs főnök, nem kell ingázni napi két órát a munkahelyre és vissza. A valóságban azonban a zord és rideg “aki nem dolgozik, nem is eszik” elv érvényesül. Nem kapsz egy fillért se, ha nem dolgozol.

Sőt, többhetes kiesés után a megrendelő inkább felfogad mást, aki a munkát időben elvégzi, a vásárló pedig rendel máshonnan, ahol a rendelése hamarabb elkészül. Lehet, hogy a bruttónk és a nettónk között nincs nagy különbség, ami remekül hangzik, de a havi vállalkozói díjat, a kamarai tagságot és az iparűzési adót persze ilyen esetekben is fizetnünk kell.

 3. Az ügyeletes ovitól a gyerek nem lesz lelki sérült

Az ügyeletet az intézmény mindig körültekintően választja ki a nyitva lévő ovik közül. Kérésre olyan helyre küldi a gyereket, ahová több csoporttársa is megy, vagy ahonnan ismer valakit angolról, tornáról, dzsúdóról. A gyerekekre kompetens felnőttek vigyáznak, és rengeteg szabad játék van az udvaron.

Ez nagyságrendekkel jobb opció, mintha a szülő munkaideje alatt végig otthon törne-zúzna, esetleg a képernyő előtt ülne vagy a telefonon játszana a csemete. Egy gyereknek egy gyerekcsapat a társasága, és tapasztalataim szerint kimondottan jót tesz szinte mindegyiküknek, hogy megtanulnak alkalmazkodni egy új helyen is.

FORRÁS: UNSPLASH

 4. Az ügyeletbe küldött gyereknek is „van nyara” 

Az ovis-sulis bandázás mellett a szülő igyekszik legalább egy-két hetet, vagy hét közben egy-egy napot megoldani. Sokan délre mennek a gyerekért, mások délután három utánra szerveznek programot, vagy épp hosszú hétvégéket tartanak. Ezek a gyerekek is eljutnak tehát a strandra, a vízpartra, a vidámparkba, a játszóházba. Ők is élvezik a szülők osztatlan figyelmét.

Sok esetben talán még jobban is, mint amikor egy túlterhelt többgyerekes szülő a házimunka mellett a kiégés határán már csak a telefonon képes pötyögni, ha öt percre le tud ülni. Hozzáteszem: azzal sincs semmi baj, ha egy egy szülő azért küldi a gyerekeit egy-egy hét ügyeletbe, hogy utolérje magát a házimunkával, építkezéssel, a beteg nagyszülő ápolásával… Tehát a fizetetlen munka különféle válfajaival, amelyek adott esetben szintén egész embert kívánnak.

 5. Bármit is látsz, ne ítélkezz! 

Egy kedves barátnőm mesélte a napokban, hogy amikor annak idején a 4 és 6 évesét úgy vitte óvodába, hogy a mellkasán ott lógott a hathetes baba, az óvónő szóvá tette: ezeknek a gyerekeknek otthon volna a helyük. A barátnőm nagy levegőt vett, és minden fájdalma ellenére elmagyarázta, hogy ő ezzel az éjjel-nappal két óránként ébredő hathetes babával varr napi 8-10 órát a vállalkozásában.

Ami mellett nem tud még két izgága, nagy mozgásigényű óvodással is foglalkozni. Rávilágított, hogy a férje két hónapja munkanélküli, neki pedig a 46 ezer forintos vállalkozói csed jár, aminél a gyed majd csak kevesebb lesz. A bank meg viszi a házat, ha nem fizetik a jelzálogkölcsönt. Az óvodapedagógus csak hümmögött, de alvásidőben írt egy hosszú levelet, amiben bocsánatot kért a barátnőmtől.

Leírta, hogy nagyon szégyelli magát, amiért ismeretlenül ítélkezett, és sok erőt és kitartást kíván ezekben a nehéz időkben. Az utóbbi példa mindenképpen pozitív: bárcsak többen mérlegelnének, mielőtt – vagy legalább miután – ítéletet mondanak! Ha így volna, talán elérnénk azt is, hogy az “ügyelet” szó hallatán nem sóhajtozna mindenki, hogy az egészen biztosan az ördögtől való. Pedig nagyon nem, és sokak számára nem is passzió, hanem az élet természetes velejárója.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok