Mi az, amije Marilyn Monroe-nak soha nem volt, és amiért nagyon szoktuk sajnálni őt? Bingó: orgazmusa. Meg mondjuk egyetlen szerette sem, aki érdemben támogatta volna, de sajnálni az orgazmus hiánya miatt szokás. 

Hogy a művésznőnek en bloc nem sikerült elélveznie, vagy csak az együttlétek közben? Nos, ezt már nem jegyezték le róla. Ha az utóbbi, akkor ezzel az írással őt is képviselem, ugyanis én sem tudok a partnerem által elélvezni.

Mindig is irigyeltem azokat a nőket, akik egy kis ingerlés hatására elmennek. Na jó, akármennyi ingerlés hatására! Nem látom át, miben más a saját idegrendszerem, de csak én tudok úgy magamhoz érni, hogy a csúcsélmény előbb-utóbb bekövetkezzen. Nem is tudnám megtanítani senki másnak.

A lényeg számomra mégis az, hogy kiismertem a testet, amiben élek. Imádok szexelni, és gondoskodom róla, hogy nekem is a lehető legizgalmasabb legyen. De ez minden esetben csapatmunka, és soha nem a partnerem önálló teljesítménye.

Másfelől a szex számomra orgazmus nélkül olyan, mint a Disneyland tüzijáték nélkül: basszus, még mindig a Disneyland! Elélvezni csak hab a tortán, sőt, inkább azok az extrának kérhető színes drazsék. A női test egyébként is úgy van megalkotva, hogy kábé 20 centiméterenként adódik rajta valamilyen erogén zóna, és ezek birizgálása más-más jellegű gyönyöröket kínál. Hát nem csodálatos?!

Persze, egy orgazmus felettébb kellemes élmény… is lehet, meg néhány béna rándulás is. Utána – sok embernél – már csak a bágyadtság jön, és a teljes (átmeneti) közömbösség a szex iránt. Nem hiába próbáljuk – néhányan – minél későbbre kitolni.

Ráadásul annyi mindenért lehet egy embert szeretni – igen, testi szinten is. Például azokért az érzetekért, amiket gyakran nem is szoktunk szavakba önteni. Hogy mindig olyan jó meleg a bőre, vagy kellemesen karcol a borostája… és a többire ki sem térnék. Nem épp az ilyen apró, egyedi dolgok határozzák meg az élményünket egy partnerrel kapcsolatban?

De hogy vannak mindezzel a férfiak? Persze, akadnak, akik a saját orgazmusukra tekintenek a szex célszalagjaként, és fel sem merül bennük, hogy a partnerük esetleg máskor szerette volna befejezni. Ők azok, akik 5 perccel az akció után már édesen alszanak, vagy épp úton vannak egy másik címre. Velük ilyen téren mégis könnyebb.

Más férfiak ugyanis – és bevallom, inkább ilyenekkel kerülök egy ágyba – nagyon a lelkükre veszik, ha a másik fél részéről elmarad a kielégülés. Sőt! Vannak, akik egyenesen szégyenkeznek miatta, mint az erekció hiánya, vagy épp a korai magömlés miatt.

Forrás: Unsplash

Az ilyen férfiakon mindig megesik a szívem. Sok helyen tárgyaljuk a nőket sújtó elvárásokat, de ha szexről van szó, ők azok, akik brutális teljesítménykényszerrel küzdenek. Ráadásul jórészt ők támasztják ezt magukkal szemben. A Kelet-Európában még mindig dívó macsókultusz épp olyan káros a férfiakra, mint a nőkre nézve.

Hiszen egy valamire való férfi nem pusztán sikeres, a családját eltartó élsportoló, gyúrós, nagyfarkú, energiától duzzadó tesztoszteronmacsó. Az sem elhanyagolható, hogy mindig áll neki, mint a cövek, a megfelelő pillanatban élvez el, és a megfelelő pillanatban okoz hasonló örömöket a partnerének. Még akkor is, ha az adott partner ennek a felét sem várja el tőle.

Másfelől a teljesítményközpontú korszellem a szexre is rányomta a bélyegét: mintha a „sikeres” szexuális élet „mérőszáma” az orgazmusok száma lenne. Ugye, mekkora baromságnak hangzik? Mert az is.

A valóságban ennél jóval összetettebb lények vagyunk, az anatómiánkat és a pszichénket tekintve egyaránt. Van az úgy, hogy egyszerűen nem megy – és ez senkinek sem ciki vagy szegénységi bizonyítvány. Olyan inkább, mint egy pillanatkép a testi-lelki állapotunkról az adott helyzetben. És mindig lehet rajta közösen dolgozni, hogy jobb legyen.

Egy bizalmi kapcsolatban végképp nem kell feszengenünk, ha a testünk éppen nem akarja a dolgot. Ezért éri meg bizalmi kapcsolatban szexelni, még ha az nem is feltétlenül párkapcsolat. Talán az a titok, hogy ne célként gondoljunk az orgazmusra, se a magunk, se a másik számára – és végképp ne kényszerként, kihívásként vagy kötelezettségként. Akkor akár még össze is jöhet.

Nyitókép: Unsplash