A nagyapám még földet kapáló paraszt volt. Az apám egy cigánytelep mellett nőtt fel. A gyerekkoromat meghatározta a tanyavilág. Anyám még oda született. Kínkeservesen, de a bátyám már egyetemre ment. Ugyan nem fejezte be. Családi tragédiát szőve ezzel az „elkallódással”. Még sem hiszem, hogy nyomtalanul múltak volna el benne az egyetemi éveit meghatározó romkocsmák közege. Az irodalom iránti mély és tiszteletteljes elkötelezettsége. Minden kétséget kizáróan elmondhatom, hogy a húgaként engem is meghatározott a bátyám közege. Egészen piciként ültem vele a romkocsmák világot analizáló ülésein.

Fotócredit: Éder Vera

Éppen ezért nem volt nehéz kapcsolódnom a Varjúkirály szereplőivel, de leginkább a cigánnyal, a kisebbségivel, a babonákba menekülő lélekkel. Azzal a húsba vágó mélységgel, ahogy azt a szerepet megformálja Gulyás Hermann Sándor a maga egyszerűségében. Mégis összetett képet kap a néző. Nem hiszem, hogy él Magyarországon olyan színházba járó ember, aki ne találkozott volna a szegregáció valamely formájában. Jól tudjuk, hogy szellemként hasít közöttünk. Nem beszélünk róla túl sokat. Ha nem a szociális szférában mozogsz, ha nem vagy állami egészségügyi dolgozó, ne talán pedagógus, akkor elvétve fog szembejönni veled, hogy mit jelent cigánynak lenni – vidéken.

Nem a főváros relatív befogadó közegében. Nem és nem. Milyen vidéken kilógni a sorból. Milyen szégyelleni azt, amit úgy sem lehet takargatni – a bőrszínedet vagy éppen a beszéd stílusodat. A Varjúkirály nem tesz igazságot. Nem mondja meg, hogy mit kellene vagy sem gondolnod a világról. Nem állítja, hogy az ásotthalmi közeget meghatározó államférfivel baj lenne. Egyszerűen csak eléd tár egy világot, amivel úgy tudsz kapcsolódni, hogy közben nem tudsz nem bevonódni. Mert a véredben vagy a magyarságod.

Fotócredit: Éder Vera

Az anyatejjel szívtad magadba: viselkedni tudni kell. Szemöldök mozgásokból kiismerni a kiismerhetetlent. Figyelni és nem kérdezni. Lépni, amikor elvileg nem lehet. Semmiképpen sem szólni, főleg nem ellenkezni, amikor nem mondják, de tudod, hogy nem lehet. Ezt a kultúrát zsigerileg lehet érezni, avagy sem.

És, ha valami, akkor ez nem megy a színdarab – számomra főhősének – kisebbségi szereplőjének. Nem tud beleérezni magát az elvárásoktól hemzsegő magyar valóságba. Az uram-bátyám viszonyrendszerbe. Merthogy hite van. Belső iránytűje, ami jelez, ami harsog, hogy BAJ van!

Tök mindegy, hogy mit állítanak neki. Nem lehet eltéríteni. Nem hajlandó belefeledkezni a földi valóság hedonista élvezeteibe. Szeretne, de nem megy. Vágyik az anyagi javak után. (Ugyan ki nem?!) Ne tagadjuk el, hogy mindenki pénzből él. És a normális kereset alanyi jogon is járhatni egy normálisabb világban. Illúziókat ne kergessünk. Legalábbis Kelet-Európa határvidékén semmiképpen sem.

A Varjúkirály nem vidám darab. Még sem éri meg kihagyni, mert reflektál rád. Az életedre, a magyarságodra, az elakadásaidra és a jelenlegi élethelyzetedre.

A színdarab megtekintheti a DANTE Közösségi Alkotótér kreativitással átszőtt falainak menedékében.

The post Varjúkirály – a húsodba vág! appeared first on Igazinő.

Szó sincs róla, hogy nem lenne elég a számára, ha „csak” anya lenne. Vagy „csak” feleség lenne. Félreértés, hogy a 21. század amazonja mindent akarnak. Korántsem. Egyszerűen csak másként kerültek górcső alá, mint azon nőtársaik, akik pár évtizeddel ezelőtt vették magukra a dolgozó nő, a feleség, az anya, a testvér, a gyermek, a barátnő, a szomszéd felfoghatatlanul sok szerepét.

Rég nem várok megértést, amiért még nem szültem gyermeket. A társadalmi norma szerint lehet, hogy nekem már nem is lesz. Mert hát harmincöt felett ugye…És nem. A kor nem csak egy szám. Főleg nem biológiai értelemben. Az edukáció fontos, elengedhetetlen kelléke a közösségi média uralta kornak. Egy társadalomnak, ahol a mesterséges intelligencia térnyerésével folytonosan fel kell tenni a kérdést:

Vajon mi igaz?!

Lássuk be, hogy a válasz egyre nehezebben értelmezhető összefüggések egyvelegéből áll.

A jelenkort meghatározó rohanást, az elvárásoktól hemzsegő világot nem lehet megállítani. Az önvezető autók behálózhatják a bolygót (legyen ez a gondolat bármennyire is ijesztő), de varázspálcája egyelőre még nincs senkinek.

Pontosan ezért hiszem, hogy az értékteremtés a valódi közösségek erejében rejlik. Kevés annál emberibb, esendőbb és lélekemelő dolog létezik, mint amikor generációk ülnek egymással szemközt a ropogó kandalló melegében.

Nem szeretnék pátoszos lenni, mert helye annak vajmi kevés kellene, hogy legyen. Már csak a félreértések elkerülése érdekében. Sokan negatív értelemben, hatásvadásznak értelmezhetnék. Pedig szó sincs róla.

A Hengermalom Kúria a maga teljességében ad ünnepi hangulatot – egyszerűen a korhű falaival. A kényelmi faktorokat nem nélkülöző, de mégis időutazásnak beillő berendezésével. Azzal, hogy valóban megérzed az élet lassúsággal teli ízét. Azt, hogy lehet rohanni, lehet kapkodni, lehet mindent akarna, de van egy hely Budapest belvárosától csupán másfél órára, ahol jó értelembe véve megállt az idő.

Nem nyomasztóan, nem fullasztóan. Csupán csak bizsergetően kellemesen. Talán, mert nem akar hivalkodni. Nem akar megszerelni. Nem azt harsogja, hogy a longevity jegyében minden bajod egy csapásra megszűnik. Nem kecsegtet minden földi jóval. De tudod – vagy talán még csak sejted – nem szükséges, hogy egy rövid kikapcsolódás mindent is megadjon. Nem azt mondom, hogy a wellness központoknak nem lenne létjogosultsága. Máshogy adnak a maguk piacra optimalizált értékrendszerével.

Ugyanakkor, ha keresed azt, hogy a lelket hol tud megpihenni. Hol tud az elméd egy parányit lecsendesedni a folytonos zakatolásból, akkor okvetlenül vedd számításba a vidéki vendéglátás könnyed romantikáját.

Tagadhatatlan, hogy a rohanó életvitelem mellett, ha nincs a Felolvasóest a Hengermalom Kúria szervezésében…nos ez esetben nem tapasztalom meg, hogy mennyire nagyon szükséges megpihenni, egészen kicsit leereszteni. Az meg valóban hab a tortán, hogy megélhettem: az írásaim gondolatébresztőnek hatnak, és csodás beszélgetés alapjául szolgáltak. Ültem és hallgattam a jelenlévők gondolatait, megéléseit, élettörténeteit. És csak remélni tudtam, hogy elég mélyen magamba tudtam szívni a Felolvasóest apró mozzanatait.

Az online tér lehetőséget ad a magazinunk fennállására, de offline események valódiságát semmi nem tudja felülírni.

Hála és köszönet a Hengermalom Kúria csodás menedzserének a szervezésért.

The post A pihenés nem ördögtől való! appeared first on Igazinő.

Ahogy pontosan tisztában van azzal is, hogy minél inkább ellenkezik, minél inkább lázad, minél erősebben ellen tart – annál nehezebb lesz a sorsa.

Végtelenül okos fiú – Nemes László, igen így jegyzi (az) Árva című filmet, a Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, az Oscar-és Golden Globe – díjat nyert, Saul fia rendezője. Nem titok, hogy személyes szálakkal átszőtt a történet.

És, ha valami csodálatos benne, akkor az, hogy egyénenként szól mindannyiunkhoz. Nem csak arról van szó, hogy a második világháború utáni évek, az 1956-os forradalmat követő borzalmak a bőrünk alatt léteznek magyarként. Természetesen ez mind igaz. Hiszen ez a történelmünk. Ez az, amitől hidegrázósak leszünk, mert nemcsak Nemes László apja élte meg az ötvenhat utáni időt, de az én nagybátyám is bujkált a megtorlás elől.

Forrás: Farbaky Tamas

A mai napig egyfajta tiszteletteljes távolságtartással kerülhet említésre neve. Lázadó volt. Forradalmár, aki kockára tette a vidéki család jó hírét. Igaz, hogy addigra már bőven benne jártunk az államosításban. A paraszti családom földjei már nem az ő földjeik voltak. Ment minden a közösbe, elindult a kárpótlás nélküli vagyonelkobzás. És ezt a nagybátyám nem bírta tétlenül nézni. Harcolt, hogy aztán egy életen át a családunk fekete báránya legyen. A tékozló fiú, aki budapesti pincékben tengődött, vergődött, fázott és éhezett – pont, ahogy a filmben bujkáló Tamás.

Éppen ezért ez a film a maga pergő, de ólomsúlyos filmkockáival hamar rabul ejti a nézőt. Bevallom nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, hogy a Magyarország idei Oscar-nevezett filmje milyen fogadtatásban részesül majd Hollywoodban a Dolby Színházban. Nehéz megmondani a világ másik felén egy olyan történet, amit magyarként a részemnek érzem.

Azonban abban biztos vagyok, hogy a magyar közönségnek – úgy a budapesti, ahogy a vidékinek. Fiatalnak és idősebbnek egyaránt szól Andor, az édesanyja (Waskovics Andrea) és a lágerben életét vesztett édesapa története. A kisfiú (Barabás Bojtorján) ösztönösen keresi a kapcsolódást az édesapjával, a kultúrájával, a vallásával, a héberrel. A létezés misztériumának éli meg, hogy ugyan még nincs ott az apja, de haza fog térni. Neki nincs más dolga, mint hinni, bízni és töretlenül reménykedni.

Felnőttként, a történelem viszontagságait ismerőként nem lehet könnyeknél kibírni a jeleneteket, ahogy megnyugvást lel a saját maga által kreált hitvilágban. Fájdalmasan pokoli szembenézni azzal, hogy mit tett és sajnos tesz az egyénnel a politikai csatározás háborgó tengere.

Merthogy jó lenne azt mondani, hogy az, amit (az) Árva című filmben látunk a múltunk egy darabja. Fontos és szükséges, de magunk mögött tudhatjuk. Csak, hogy ez sajnos korántsem igaz. Ugyanakkor éppen ezért lesz annyira aktuális a film.

Pontosan így tud erőt sugározni nemcsak a 12 éves Andor, de a mindenáron apja helyébe türemkedni akaró Misu is. A hentes, aki jellemében, megjelenésében és elakadásaiban a mészáros mesterségen túl – ember is. Ugyan csak haloványan, de időnként kikandikál belőle némi érzelem. Valójában Misu (Berend Mihály, Grégory Gadebois) szerepében egy a családját, fiát elvesztett apa áll – maga fel nem dolgozott traumáival.

A kérdés mindvégig költői marad és velünk tart a filmkockákon túl. Vajon fel lehet dolgozni azt, amit a 20. század tett velünk?

A hazai mozikban október 23-kától tekinthető meg az alkotás, amely úgy szól egyénhez, hogy közben nem felejt el reflektálni össztársadalmi szinten sem. Egyetlen dolgot biztosan nem tud – könnyednek nem nevezhető, de gyanítom ez nem is volt cél.

The post Trauma, trauma hátán – Nemes Jeles László ismét alkotott! appeared first on Igazinő.

Boldogok és elégedettek vagytok, ha hallgatagon sétáltok egymás mellet valahol a természetben? Egyáltalán nem éreztek kényszert arra, hogy minden pillanatot kitöltsetek valamilyen beszélgetéssel? 

Nos, ez esetben… egészséges párkapcsolattal büszkélkedhettek. 

Legalábbis erre mutat rá egy nemrégiben nyilvánosságra került tanulmány. A Readingi Egyetemi munkatársai azt akarták feltárni, hogy a különböző típusú közös hallgatások milyen hatással lehetnek a párkapcsolatokra. 

A résztvevőket arra kérték, hogy gondoljanak vissza a hallgatás pillanataira jelenlegi vagy múltbeli kapcsolataikban – beleértve a legrosszabbakat is. Ezután idézzék fel, hogy mi vezetett ezekhez, milyen gyakran fordultak elő, és milyen emóciókat ébresztett bennük. A pszichológus professzor, Netta Weinstein és kollégái a hallgatás négy típusát vizsgálták meg, attól függően, hogy milyen faktorok befolyásolják ezek motivációját. 

Az első, belső vagy intim hallgatást a másik félhez való kapcsolódási vágy hajtja. A második, az introjektált hallgatás akkor fordul elő, amikor az egyik fél kényelmetlenül érzi magát az adott interakcióban (elítéléstől, konfliktustól való félelem). A hallgatás harmadik típusa külső indíttatású, és ellenőrzési eszközként szolgál, például akkor, amikor valaki meg akarja büntetni a partnerét. Végül néha a hallgatás csak úgy magától ereszkedik a felekre, nincs szüksége motivációra. Ezt hívják spontán hallgatásnak.

A kutatók több jelentős megállapítást tettek a hallgatással kapcsolatban. Először is, azok a párok, akik ellenségesnek, destabilizálónak ítélték meg a némaságukat, sokkal több negatív érzelemről számoltak be. Másodszor, a belső (komfortosnak megélt) hallgatáshoz sok pozitív érzelem társul. Annak köszönhetően, hogy az ilyen pillanatok segítik a pár tagjait, hogy bensőséges és biztonságos környezetben érezzék magukat. 

Harmadszor, ha a hallgatást nem a félelem, az elkerülés vagy a büntetés vezérli, akkor erősíti a bizalmat, az összetartozás érzését. Hiszen azok, akik a „komfortos csend pillanatait” sokszor megélik a társuk mellett, magasabb szintű kapcsolati elégedettségről és érzelmi kötődésről számoltak be. 

Végső soron a tanulmány tehát azt sugallja, hogy a közös, céltudatos hallgatás megosztása pozitívan hat a kapcsolatra. És ami nagyon fontos: a pároknak nem kell különválniuk ahhoz, hogy élvezhessék az egyedüllétet, sőt még közösen is tervezhetnek olyan „néma élményeket”, amit mindketten élveznek.

A végére pedig egy kis gondolkodnivaló: 

– Milyen gyakran osztozol csendben és miért? Mit üzensz a hallgatásoddal a párodnak?

– Ha dühösnek, csalódottnak, megbántottnak érzed magad, akkor némaságba burkolózol vagy épp ellenkezőleg?

– Hogyan tudnád beépíteni a csendet a közös időtökbe? 

The post Hallgatni aranyat ér, avagy a boldog párkapcsolatok titka! appeared first on Igazinő.

Mert az nem modern. Nincs rá idő, nincs rá tér. És sok esetben értő fül sem. Hallgatni meg amúgy is könnyebb. Hiszen a mai világ összekuszálódott értékrendszerében ki tudja még, hogy mit lehet, mit ildomos, avagy mi az, ami éppen abszolút tiltott.

Meghalni mondjuk nem kellene ötven valahány évesen egy kamaszgyerek apjaként, de mégis megtörténik az Eltűnő ingerek című darabban. Ezzel azonban elébe is mentem a történetnek. Pedig nem célom. Közben meg nem lehet úgy beszélni a halálról, a váratlan eltávozásról, hogy nem nevezzük a nevén.

Mindannyian tudjuk, hogy az élet nevű játék egy véges történet. Mégis a halál puszta ténye elveszett a jelenkor társadalmából. Magas szinten műveljük a halhatatlanság illúzióját.

Székelyhídi Zsolt/Trafó

Lehet azon filozofálni, hogy ez milyen ok-okozati következmény zálogából alakult ki, de felesleges. Egy a lényeg: nem beszélünk róla. Ezer ok adódhat, hogy ki és éppen miért nem bírja kimondani: meghalt az apám.

A saját történetemben az anyám. Az anyám volt képes egyik pillanatról a másikra meghalni. Csak úgy a semmiből. Pont, akkor amikor már nem számítottam rá. Hogy haragudtam-e rá? De még mennyire. Szívből gyűlöltem, hogy ezt merte velem tenni.

Közben természetesen magamat ócsároltam, hogy egy halottra haragszom, aki értelemszerűen nem választotta a sorsát. (Vagy mégis, de most ezen világnézetbe ne menjünk bel.)

A legkegyetlenebb mégis az volt, hogy nem tudtam: a harag normális. A gyászfolyamat része. Egy állomás a több lépcsős folyamatnak, ami sosem lineáris. Össze-vissza hullámzik és sokszor kénye-kedve szerint dobál.

Olyan mélységekbe tol le, amiről nem is hitted, hogy létezik. Ha meghal az egyik szülőd, akkor megváltozik a világnézeted. Minden pokoli gyorsan átalakul. Hiszen a húsodba vág, hogy az élet véges. Aztán persze idővel megszelídül a fájdalom. Eljön az a pont, amikor már tudod uralni az érzelem cunamit. És beindul a megerősödés.

Horesnyi Máté/Trafó

Mert az anyád vagy az apád elvesztése: transzformáció. Totális átváltozás, amelynek a része, hogy megtalálod a hasonszőrűeket. Elég egy közös összenézés és tudni fogod: ő is félárva. Nem lesz tőle kifejezetten könnyebb, de mégis nagyon mélyen a szívedben – melengetni fog az érzés: nem vagy egyedül.

Ez a lenne a lényeg. Nem egyedül lenni a gyászban, a fájdalomban. Merthogy a közösség ereje valóban csodákra képes. Kifejezetten a gyász gyötrelmes bugyraiban lenne elengedhetetlen, hogy legyen egy közeg, ami megtart.

A cikket ihlette, az Eltűnő ingerek című színdarab.

The post A dohányzás még nem tilos! appeared first on Igazinő.

Lefogadom, hogy nem. Ennek az lehet az oka, hogy még a minden logikát meghazudtoló trükkjeiről és menekülési bravúrjairól ismert illuzionista már életében legendává vált, Bess Houdini úgy segítette férjét a produkciók létrehozásában, hogy nem akarta elvenni tőle a reflektorfényt. 

A csinos lánytól nem állt távol ez a rejtélyes világ. Már egész fiatalon előadóművészként kereste a kenyerét Coney Islanden, mielőtt megismerkedett Houdinivel. Kettejük találkozásáról különféle történetek keringenek. Az egyik legpikánsabb közülük, amit Bess mondott pályatársának, Dorothy Youngnak, hogy „egy narancsért eladta a szüzességét Houdininek”. Akár így történt, akár nem, Bess és Harry rövidesen egybekeltek, és elkezdődött közös, mágikus pályafutásuk.

A nő férje minden trükkjét ismerte, sőt, aktív részese volt a mutatványoknak. Amikor például Houdini több órán át küzdött a színpadon, hogy kiszabaduljon a bilincsből, felesége felszaladt a színpadra, és megcsókolta. A közönség soraiból többen is úgy gondolták, ez a csók volt az egyetlen lehetséges módja annak, hogy Houdini megszerezze a kulcsot.

Képzeletbeli gyermek

Bess tisztelte és rajongásig imádta a férjét, az évek során több száz szerelmes levelet írt neki. A romantikus oldala mellett a humorosabb énjét is szívesen megvillantotta. Sokszor jegyezte meg tréfásan, az ő kötelessége, hogy Harry mindig stílusosan mutasson a színpadon, és tiszták legyenek a fülei. Mindezek ellenére nem volt könnyű házasságuk, ami annak köszönhető, hogy mindketten erős, gyorsan feldühödő, makacs személyiséggel rendelkeztek.

Forrás: Wikipedia

Kapcsolatukat számos akadály nehezítette. Leginkább az, hogy Bess elsődleges amenorrhoeában szenvedett, ezért soha nem tudott teherbe esni. Anyaság iránti vágyát egzotikus állatokkal kompenzálta, emellett babákat, szakácskönyveket gyűjtött, és jelmezeket készített a showműsorokhoz. Egy ponton túl azonban annyira kínzóvá vált a hiány tudata, hogy kitalált magának egy képzeletbeli gyermeket, és mindenféle történeteket kreált mellé.

Halhatatlan kötelék, ami a túlvilágra is kiterjed

Bár egész életében pengeélen táncolt, Harry halála pusztító csapást mért Bessre. Hamar alkoholproblémái lettek, és anyagilag annyira lecsúszott, hogy egyik napról a másikra tengődött. Ráadásul csalók is megkörnyékezték, akik azzal hitegették, hogy segítenek kapcsolatba lépni halott férjével. A nő azonban hiába remélte, hogy Harry egyszer majd megjelenik, és elmondja azt a titkos kódot, amit csak ők ketten ismertek. A tény, hogy nem sikerült teljesítenie szerelme végakaratát, olyan kétségbeesésbe sodorta, hogy kétszer kísérelt meg öngyilkosságot.

Az utolsó szeánsz végén a következő szavak kíséretében fújta el a férje fényképe melletti gyertyát:

„Elszállt az utolsó reményem. Nem hiszem, hogy Houdini valaha visszatér hozzám vagy bárkihez. Miután hűségesen betartottam a megállapodásunkat -mindenféle médium bevonásával -, arra jutottam, hogy lehetetlen kommunikálni a szellemekkel. Nem is léteznek. A Houdini-szentélyben tíz éven át égett a fény, de ennek most vége. Jó éjszakát, Harry.”

Nyitókép: Wikipedia

The post Képzeletbeli gyereke volt a Houdni házaspárnak appeared first on Igazinő.

A felmérésben résztvevők a legjelentősebb elvárásnak a hazai alapanyagok és hazai munkaerő alkalmazását tartják, de a megkérdezettek kétharmada többet fizetne a termékért, ha azt környezetkímélő módon állítanák elő.  Ezek az egyre alapvetőbb elvárások minden felelős élelmiszergyártót odafigyelésre sarkallnak. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Nádudvari elindítja új, #mitehetünktöbbet elnevezésű kezdeményezését, amely a fenntarthatóság és társadalmi felelősségvállalás jegyében született.

A Nádudvari Élelmiszer Kft. a #mitehetünktöbbet mottóval egy hosszútávú, sokrétűen alkalmazható koncepciót hirdetett meg, amely kifejezi a Nádudvari márka társadalmi és környezeti felelősségvállalás iránti elkötelezettségét, valamint összefogja a cég CSR-jellegű aktivitásait. Ennek oka, hogy minden eddiginél többet számít az, hogy két termék-alternatíva közül melyik kerül a kosarakba, hogy mit is tesz az adott élelmiszergyártó a környezetért. Erre egyértelműen rámutatnak a Nádudvari friss fenntarthatósági kutatásának eredményei is.

Kép forrása: Nádudvari saját képe

A felmérés adataiból kiderül, hogy 10-ből 8 fogyasztónak (86,3 százalékának) szempont, hogy a választott élelmiszergyártónak legyenek fenntarthatósági törekvései. Ezek közül pedig a legfontosabbnak a hátrányos helyzetűek támogatását (59%) és az erdőtelepítést (39%) tartják a kitöltők.

Nemcsak a vállalat, hanem az általa gyártott termékek okozta környezeti lábnyom is befolyásolhatja a vásárlói döntést. Igencsak figyelemre méltó eredmény, hogy hiába az utóbbi évek rendkívül árérzékeny kereskedelmi környezete, 10-ből 6 fogyasztó (67,4%) hajlandó többet kiadni azért a termékért, ami környezetkímélő technológiákkal készül.

Kifejezetten a joghurt termékekre irányuló környezetvédelmi elvárásokat vizsgálva egyértelműen látszik, hogy a hazai alapanyagok használata (81,7%), a magyar munkaerő alkalmazása (54,8%) és az újrahasznosítható csomagolás (40,7%), ami leginkább számít a fogyasztóknak a vásárlói döntés során.

A kutatás kitért a joghurtvásárlási szokásokra is

A kedvelt tejtermék szinte minden bolti látogatásnál bekerül a kosárba. A válaszadók több mint 60 százaléka (63,1%) hetente többször is hazaviszi a család kedvencét, ami pedig leginkább befolyásolja őket a termékválasztásban, az íz, az ár és az összetevők. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy gyümölcsjoghurt-fogyasztó nemzet vagyunk. A megkérdezettek háromnegyede (76%) ugyanis ezt a fajtát részesíti leginkább előnyben. A legkedveltebb kiszerelés pedig a kispoharas 150-200 grammos csomagolás.

A kutatás igazolta, hogy a joghurt örök kedvenc, amely szinte minden háztartás hűtőjében megtalálható, s mivel ez a Nádudvari egyik kiemelt terméke is, ezért nem volt kérdés, hogy #mitehetünktöbbet CSR kampányát is ezen fókuszterméke köré építi. A cég jövőbeni célja továbbra is, hogy még többet tegyen a környezettudatosságért és egészségtudatos táplálkozásért, ehhez pedig joghurt termékeit hívja segítségül.

„A vállalatunk környezetvédelmi tevékenységi köre széles spektrumot ölel fel, az energiahatékonyság növelése, valamint a papír- és műanyag újrahasznosítás ösztönzésétől kezdve, különféle programokon és fogyasztói edukációs kampányokon át, egészen a gyermek-, ifjúsági és sportolói támogatásokig, valamint a hazai termékek imázsának építéséig” – hangsúlyozta Nagy Ádám, a Nádudvari Élelmiszer Kft. ügyvezetője.

A kampány egyik kiemelt része egy, a gyermekek számára hirdetett rajzpályázat, amely lehetőséget nyújt a fiataloknak, hogy művészi formában fejezzék ki a fenntarthatósággal kapcsolatos gondolataikat és ötleteiket. A verseny nemcsak a tehetség kibontakoztatását támogatja, hanem fontos üzenetet is közvetít a környezetvédelem és a fenntartható jövő iránti elkötelezettségről.

“Szeretnénk a #mitehetünktöbbet jelszóval ösztönözni fogyasztóinkat, hogy vegyenek részt a társadalmi és környezeti felelősségvállalási kampányainkban. Tegyünk többet a fenntartható jövőért, a hazai élelmiszerek minőségéért és az egészségesebb, élhetőbb jövőért” – mondta Nagy Krisztina, a Nádudvari Élelmiszer Kft. marketing vezetője.

A több mint 15 éve megbízhatóan működő Nádudvari, ahogy a múltban, úgy a jövőben is élőflórás  joghurtjait hazai tejből, hazai munkaerővel készíti a vevők elvárásainak és a legmagasabb minőségbiztosítási követelményeknek megfelelően.

Nyitókép: Nádudvari saját képe

The post A joghurtválasztásnál is szempont a környezetvédelem appeared first on Igazinő.

Pár nap múlva mászótársával – Nagy Mártonnal – ismét útnak indulnak, hogy a Hindikus hegység harmadik legmagsabb csúcsára jussanak fel. Mivel az Istor-o-Nal csúcsa ”csak” 7403 méteren fekszik. Így ezúttal számukra nem a magasság, hanem maga a szinte teljesen felfedezetlen útvonal és a meredek, technikás terep jelentik majd a legnagyobb kihívást. Ez a hegy annyira járatlan, hogy feltehetően – pontos adatok hiányában – mindössze négy sikeres expedíció tudhatja magának. Magyarok közül pedig ők lehetnek az elsők. 

Dávid közel 30 éve a magashegyi hegymászás szerelmese. Így aztán adódik a kérdés, hogy mennyire okoz függőséget?

“Okoz, de nem olyan értelemben, ahogy általánosságban elgondoljuk. A hollywoodi filmekkel ellentétben ez egy komplentatív tevékenység. Igaz, néha megszalad az adrenalin, ha jön mondjuk, egy lavina. Ez természetes. De végső soron az expedíciózás mint komplex élmény okoz függőséget. Intő jel számomra – különösen, ahogy öregszem -, hogy egyre hosszabb listám van olyan mászókról, akiket ismertem és közel is álltak hozzám, de már nincsenek köztünk. Figyelnem kell arra, hogy miközben egyre inkább otthon érzem magam odafent, nehogy egyre kevésbé érezzem magam itthon idelent. Borzalmasan fontos, amit odafent átélsz, de az is, hogy lehozzál valamit a hegyről. Az, hogy két lábbal állj ezen a bizonyos földön, mert különben… ez egy gondolat saját magam számára. Szigorúan nem kritika senki mással szemben.

Számomra hangsúlyos, hogy tudjak beleöregedni a hegymászásba. Nagyon szépen lehet beleöregedni, ha körültekintően csinálod. Ez élvezhető akkor is, ha nem olyan magasra vagy nem olyan nehezet mászol már.”

Hiszen megtörtént, hogy nagyon közeli barátját, mászótársát veszette el expedíció alatt…

“2010-ben egy jégomlás következtében a mászótársam elvesztette az életét. Közvetlen közelről éltem át ezt a tragédiát. Nehéz volt. De még, akkor is, amikor a kötélen lógtam, ami megmentette az életemet, abban a pillanatban is tudtam, hogy nem fogom abbahagyni. Pedig, ha valamikor, akkor ott feljöhetett volna, hogy nem csinálom tovább, mert túl nagy az ára.

Kép forrása: Klein Dávid saját képe

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy minden évben önvizsgálatot tartsak, és megkérdezzem magamtól:

Tényleg ezt akarom csinálni? Vagy inkább pék akarok lenni? Vagy jak pásztor? Mert ezt semmi másért nem szabad csinálni, mint hogy ez tesz teljessé. Ez okoz igazi belülről fakadó örömöt. És egyszerűen önző okokból ezt szeretném csinálni.”

Sokáig az agglegény élet mellett voksolt, de ma már hegymászó férj – hiszen a felesége, Nóri is hegymászó, akivel folyamatosan magukra szabva alakítják a kapcsolatukat. Szóval megnősült?

“Igen, és ez engem is meglepett. Korábban bizalmatlan voltam a modernkori házasság intézményével szemben. Mintha valami olyasmit ígérnénk: ha nem foglak szeretni, akkor is szeretni foglak. Úgy láttam, ez egy szükségszerűen vagy felesleges, vagy hiábavaló ígéret, ami ráadásul elvonja a figyelmünket arról, hogy itt és most szeretjük egymást.

Ez volt egyik bajom vele. A másik, hogy egész egyszerűen féltem az egésztől, mert azt gondoltam, ez valami olyasmi, ami korlátozná a szabadságomat. Talán két dolog idézte elő a változást. Az egyik, hogy találkoztam valakivel, akibe alaposan belezúgtam. Akivel igaz, hogy nagyon sok bennünk a hasonlóság, de rengeteg a különbözőség is. Így természetes volt, hogy mindent együtt találunk ki. A házasság esetében sem fogadjuk el, hogy a házasság az így vagy úgy működik. Majd mi kitaláljuk, hogy miről szóljon a miénk!

A másik, hogy magamnak feltettem a kérdést, hogy miféle kalandor vagyok, ha ebbe nem vágok bele. Azt éreztem, hogy szívesen megünnepelném családdal, barátokkal, de leginkább Nórival, hogy ejha, most mennyire szeretjük egymást! Ami pedig a többit illeti: bízunk egymásban és a folyamatban.”

Nyitókép: Klein Dávid saját képe

The post A házasság nagyobb kaland lehet, mint egy több ezer méter magas hegycsúcs? appeared first on Igazinő.

Az életkor csak egy szám: a világ legidősebb tinédzserének hívta magát

Imádom, hogy Iris Apfel rendszeresen úgy utalt magára mint a világ legidősebb tinije: egyszerűen úgy érezte, megvan benne az a kíváncsi, szenvedélyes mag, amely az örök fiatalság titka. Legalábbis lélekben. Úgy vélte, az öregedés persze nem mindig könnyű, de nézd inkább a pozitív oldalát (tapasztaltabb és tudatosabb leszel), és hozd ki a legtöbbet abból, amid van.

Ne próbálj fiatalabbnak tűnni minden áron!

Egy olyan világban, ahol rengeteg plasztikai beavatkozás és még több filter áll a nők rendelkezésre, Apfel hangsúlyozza, hogy a ráncokkal nincs semmi baj. Idősebb korban ifjabbnak látszani szerinte felesleges igyekezet, senkit sem téveszt meg. Legyél büszke a korodra, és élvezd az élet minden pillanatát!

Forrás: https://www.facebook.com/IrisApfelofficial

Nem, soha nem lehetsz túl sok!

Iris Apfelen túl a divat egyik alaptétele mindig is az volt, hogy a kevesebb néha több. Ehhez képest ő nyíltan kimondta: more is more, less is bore – vagyis a több az több, a kevesebb pedig unalmas. Éppen ezért ő soha nem várt különleges alkalmakra, bármikor és bárhol felvette azokat a ruhadarabokat és kiegészítőket, amiket mások csak a szuperfontos eseményeken öltenek magukra.

De ugyanakkor az se baj, ha csak egy ruhád van… 

Édesanyjától tanulta az alaptételt, hogy bőven elég, ha egy jó ruhád van, hiszen azt annyiféleképpen tudod variálni az ékszerekkel és a különféle kiegészítőkkel, hogy 27-nek tűnik. És ez milyen igaz! Tökéletes ellentézise ez a fast fashion brutális túlfogyasztásának, ami miatt tucatnyi olcsó holmit rendelünk Kínából ahelyett, hogy egy-két jó minőségű, egyedi designer darabot akasztanánk helyettük a szekrénybe.

A filléres kiegészítőket is hordhatod királyi módon. 

Persze, a divat nem pénz kérdés, vélekedett Iris egész életében. Vegyesen hordta mindig is a három dolláros karkötőket és az értékes ékszereket, hiszen szerinte nem maga a ruha, hanem a viselés módja teszi az embert.

Válassz magad köré olyan embereket, akik örülnek a sikereidnek!

Iris Apfel ráébredt arra, hogy az igazi szerelem és az igazi barátság legnagyobb próbája sokszor nem a kudarc, hanem a siker. Azok az igazi barátaid, az az igazi társad, akik mindig tudnak örülni a sikereidnek – mondta. Élete szerelme, Carl, mindig is támogatta őt mindenben: hiába, minden sikeres nő mögött áll egy erős férfi.

Forrás: https://www.facebook.com/IrisApfelofficial

Ne akarj mindenkinek megfelelni, járd a magad útját!

Apfel sosem próbált mindenáron beilleszkedni valahova, vagy épp mindenkinek megfelelni. Kezdettől fogva a saját útját járta, és szerinte ez lett a boldogsága kulcsa is. Úgy lett divatikon, hogy eredetileg nem volt köze a divathoz, és sokan megpróbálták lebeszélni erről a területről. Eredetileg belsőépítész és lakberendező volt, de az egyedi látásmódja már ott is kiemelte a tömegből. Ne akarj mindenáron beállni a sorba, inkább légy önmagad, és ne aggódj mások véleménye miatt!

Találd meg a törzsedet, a közösséget, ami megtart!

Apfel mindig is hangsúlyozta, hogy bár ő – ahogy mások is – különbözik, mégis része a közösségnek. Fontos az egyensúlyt megtalálni az egyediség és a közösséggel történő együttlét között. Ha megtaláltad a hasonló habitusú, világnézetű embereket, olyan megtartó erőre találsz, ami erősít egyediségedben – mondta.

A kudarc a legjobb tanítómester

A kudarc egyetlen módja, ha nem próbálkozol. Apfel mindig úgy vélte, hogy csak az nem hibázik, aki semmit nem csinál. Fontos, hogy  cselekedj, még ha csak kis lépéseket is teszel, és gyakran is hibázol. A hibákból és a kudarcokból tanulva aztán erősebb és tudatosabb leszel, mint valaha.

Forrás: https://www.facebook.com/IrisApfelofficial

Légy a jelenben – légy jelen!

A veterán stílusikon azt  mondta: „A múlt nem jön vissza, a jövő még nincs itt. Szóval élj minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó. És az egyik majd az is lesz.” Számára ez a nap végül 2024. március 1. lett – úgy, hogy szinte az utolsó pillanatig aktív volt, egy nappal halála előtt még posztolt a Facebookon, és örült annak, hogy él.

Nyitókép: https://www.facebook.com/IrisApfelofficial

The post Iris Apfel: A siker a kapcsolatok legnagyobb próbája appeared first on Igazinő.

Matthew Perry neve teljesen összeforrt a Jóbarátokban játszott karakterével, Chandler Binggel. Máig ez a legismertebb szerepe, amit nehéz is lenne felülmúlni, mert egy világ imádta szarkasztikus, egyedi humorával.

Biztos mindenki érezte már, amikor befejezett egy sorozatot, hogy utána olyan üresség marad. “Mihez kezdjek magammal ezután?” érzés. Búcsút veszünk a szereplőktől is, akikkel akár évekig rendszeresen együtt éltünk, együtt izgultunk. Persze elölről lehet nézni a sorozatot, de amikor ismerjük a nagyobb fordulatokat, akkor nem olyan, mint először.

A Jóbarátok mindig visszavárnak

A Jóbarátok viszont azok a sorozatok közé tartozik, ami bármikor le tudja kötni az embert. Újra és újra elő lehet venni, vagy csak leragadni előtte, ha éppen az megy a TV-ben. Hiszen nem a történet benne az igazán lényeges, hanem az a hangulat, amit ad. Hogy mi is részesei lehetünk egy baráti társaság sokszor abszurd hétköznapjainak. Századszor is ugyanúgy lehet röhögni valamelyik bénázásukon, mint legelőször.

Kép forrása: Facebook

Pont ezért valahogy Chandlerrel kapcsolatban sem érzem azt, hogy egy régi sorozat elfeledett sztárja lenne. Nem érzem távolinak, se nosztalgikusnak, hiszen pár napja is láttam egy részletet valamelyik epizódból a Facebookon.

Nem volt felhőtlen élete 

Matthew Perry életrajzi könyvéből kiderül, hogy számára nem voltak olyan vidámak a Jóbarátokos évek, és érzelmileg, magánéletileg hatalmas mélységekben volt akkor, amikor a sorozat pont szárnyalt. Folyamatosan küzdött valamilyen függőséggel: vagy az alkohollal, vagy a kokainnal, vagy az ópiátokkal. Ezen a nehéz szakaszon mintha sikerült volna túljutni, tudott már beszélni, írni is róla, de úgy tűnik, nem tarthatott sokáig a kiegyensúlyozottabb élete.

A Jóbarátok halhatatlansága Matthew Perry-t is halhatatlanná fogja tenni, hiszen ezentúl is pont olyan vidáman sétálhat be bármelyikünk nappalijába, mint eddig. És valahogy pont emiatt megrázó a tudat, hogy a színész többé már nincs velünk. Még nagyon sokáig kellett volna munkálkodnia, játszania, élvezni az életet. Nyugodjon békében.

Nyitókép: Facebook

The post Meghalt Matthew Perry, mindenki jóbarátja appeared first on Igazinő.