Valósággá válik A szolgálólány meséje?

Gyakran tartják prófétának, mintha könyveiben előre látná a jövőt. Pedig Margaret Atwood sosem úgy ül le írni, hogy gondolatait fenyegető jövendölésnek szánja.

Mégis abban bízik, hogy írásai és az azokból készülő adaptációk ráébresztik az embereket például az abortusztörvénnyel kapcsolatos rossz döntésekre. A 82 éves kanadai sztáríró tollából több mint 60 könyv született idáig.

Kevesen tudják róla, hogy 12 éves koráig gyakorlatilag egyetlen iskolaévet sem töltött ki. Entomológus apja miatt ugyanis a család rengeteget időzött időt töltött a természetben. Első könyve után azonban nem volt megállás, számos díja mellett elképesztő népszerűségre tett szert világszerte.

Csupa olyan aktuális kérdéssel foglalkozik, ami rendszeres vitákra ad okot. Identitás, gender, vallás, klímaváltozás vagy a politika – mindegyik megosztó téma, mind tudunk kapcsolódni valamelyik oldalhoz. Miért pusztítjuk tudatosan a bolygót, mi a fontosabb: a biológiai vagy a társadalmi nem? Meddig tart a hit, hol kezdődik a manipuláció, miért választunk autoriter vezetőket? – Égető problémák, amelyek a mindennapok részeivé váltak. Atwood pedig kiveszi a maga részét a vitából.

A szinte minden műfajban alkotó írót rendkívül foglalkoztatja a klímaváltozás. Szerinte bármit írunk a jövőről, a téma megkerülhetetlen. A végítélet népszerűsítésétől azonban óva int, Atwood úgy véli, nem hihetünk a pusztulásban, és ezt tettekkel kell megerősíteni. Amikor feladjuk a reményt, akkor szűnik meg minden cselekvés. És ahogy June Osborne se adta fel, úgy nekünk se szabad.

Az említett főhősnő A szolgálólány meséje című mű főszereplője, ami még azoknak a könyvespolcára is feltette Atwoodot, akik előtte egyáltalán nem ismerték. Sokan azt hiszik, hogy a disztópikus regény az 1950-60-as években íródott, pedig 1985-ben jelent meg. Az író mindig elmondja: ő csak frissítette a sztorit, semmi nincs benne, ami már ne történt volna meg valahol a világban. 

A gileadi elitet kiszolgáló nők szülőrabszolgává válásáról szóló történet merész témaválasztása kényelmetlen társadalmi hullámokat vetett. A könyv elleni folyamatos támadásból leszűrhető hatása és ereje. Már a kilencvenes években a legfenyegetőbb könyvek közé tartozott. Atwood spekulációs fikcióként írja le regényét, amelynek anyagát a való életből merítette.

A nyolcvanas évek Amerikája önmagában jó alapot adott: látványosan erősödött a keresztény, konzervatív mozgalom, sorozatos fenyegetések érték az abortusz klinikákat. Olyan törvényjavaslatok születtek, amik már a magzatnak is civiljogi védelmet akartak adni.

Inspiráció azonban az USA határain kívül is bőven akadt.

Nicolae Ceaușescu román vezető népes nemzetre vágyott, abortuszt tiltó törvénye egyértelművé tette a nőknek: szülni kell, nincs mese. Argentínában a katonai junta hatalma alatt helyeztek el többszáz alsóbb osztályokból származó gyermeket a kiválasztott vezetőknél. Hasonlóképp Irán, a 20. századi autokráciák, a náci propaganda is mind termékeny hátteret kínáltak a regénynek, amelyet manapság legtöbbször feminista figyelmeztetésként értelmeznek.

„Nyugtalanító, hogy a sorozat egyre relevánsabb” – mondta egy interjúban Elisabeth Moss, aki June/Offred karakterét kelti életre. Miközben karrierje egyik legkreatívabb tapasztalatának tartja szerepét, a színésznő úgy véli, hogy a testük feletti autonómiát elveszítő nők története egyre közelebb van a valósághoz. Nem nehéz megfejteni, hogy Moss az amerikai abortusztörvény nemrég bekövetkezett szigorítására gondol. Atwood ekkor is hozta a formáját: posztolt magáról egy képet, kezében egy bögrével, rajta a felirat:

Én megmondtam.

Az ötödik évadban járó sorozat az első streaming széria volt, ami Emmy-díjat nyert. Sokat kellett várni rá. Noha a könyv megjelenése után több adaptáció is készült, a stúdiók és a színésznők is féltek a történettől. A Moss-féle verzió viszont a regényhez hasonló sikerutat jár be, sőt, a szolgálólány jelmez alapvető kellékké vált a női ügyeket érintő felvonulásokon.

Ezért is vált Atwood a feministák ikonjává, és reméli, hogy a show egyre többek szemét nyitja majd fel. Hogy egyre többen felismerik: krízis idején másképp gondolkodunk. Ilyenkor annyira mély az emberek vágya a normálisra, hogy ez a vágy könnyedén egy elnyomó rezsim szolgálójává teheti az embert.

A nőket pedig eszközzé, húsdarabbá.

A történelmi hasonlóságok egészen a Szentírásig nyúlnak vissza, hiszen szolgálólány használatát már a Biblia is említi. A nők démonizálása, kivégzése már a salemi boszorkányoknál is jelen volt, sőt, az ókor hemzsegett a nyilvános kivégzésektől. A nagy plénum előtti szülés bejáratott gyakorlat volt a 17-18. századi királyi udvarokban, de például anyák és gyerekek szétválasztása e pillanatban is megtörténik valahol a világban.

Csupán a June-féle karakterek jelenthetnek veszélyt a rendszerre, aki mindvégig próbál önmaga maradni, a múltjával együtt. Ahogyan Margaret Atwood is, aki nem fél elmondani a véleményét. Rendszeresen tweetel vagy nevét adja politikai vonatkozású nyílt levelekhez. Bátorságára egyszerű magyarázatot ad: neki nincs munkája, kirúgni úgysem tudják.

Nyitókép: IMDb