Ábrándosan nézlek, ahogy az ágyamban fekszel… utoljára - Igazinő | Igazinő

Ábrándosan nézlek, ahogy az ágyamban fekszel… utoljára

Mesét szőni köréd, ez volt minden, amire szükségem volt. Minden út hozzád vezetett, még akkor is, ha mindet elfedte a hó, és megállt az élet.

Mert van valami, ami sosem fog megállni: én. A törtető, téged hívogató énem. Hívhatnál a cicádnak, az egyetlenednek, az életed értelmének, én pedig csendesen a mellkasodra hajtanám a fejem, hogy halljak minden szívdobbanást.

Hívhatnálak az egyetlen oknak, amiért képes lennék ölni. Hívhatnálak az utolsó ép gondolatomnak, mielőtt elalszom. Hívhatnálak az egyetlen imámnak, amit a hideg konyhakövön állva mormoltam el, naptári dátumokat bámulva. Nézve a napokat, a neveket, fejben számolva, mikor jössz végre el.

Aztán eljöttél, de most már tudom, hogy az élet nem fenékig tejfel. Hiába vagyok az egyetlen édesség, amit imádhatnál, te nem hívsz sehogy. A nevemet írod – még csak nem is becézgetsz. A nevedet írom – bárcsak tudnád, mennyire rajongok a hangzásáért! Bárcsak tudnád, hogy az egyetlen fény az alagút végén, ha neked írok, vagy rólad írok!

Most még hiányzik mindened, a hangod, az érintésed. Itthon vagyok, a második otthonomban, mikor még egyszer, utoljára megpróbáljuk megértetni magunkat egymással. Néha úgy érzem, bevándorló vagyok ezen a földön, aki nem beszéli a nyelvet, és hiába a sok elolvasott könyv, a szavak szétfolynak az ujjaim alatt.

FORRÁS: UNSPLASH

Itthon vagyok, közel hozzád, és neked fogalmad sincs róla. Nem tudtam, mit kezdek az életemmel, csak egy nap, a boltban állva értettem meg, milyen nevetséges vicc ez az egész. Ott álltam, ahol néhány emlékkel azelőtt még együtt voltunk, és rájöttem: minden otthonom túl közel van a te otthonaidhoz. Már elfutni sem tudok előled. Soha nem is akartam, de ha megtehetném, megtenném. Most megtenném.

Volt előtted is boldogság, volt utánad is, de valamiért te mindig maradsz.

A zsebemben hordozlak. Bárcsak a kezed lenne ott a fényképed helyett! Te vagy a mumus minden szerelmemben. Kértelek már, hogy válassz mást. Kértelek fáradtan, türelmetlenül, sírva, hogy csak menj tovább, én is így fogok tenni, ígérem.

Kívántam már neked mindent, amit ember kívánhat a másiknak. Dühömben néha még rosszat is, de legfőképpen azt, hogy legyél végre boldog, találd meg, aki hozzád passzol. Talán te vagy az egyetlen ebben a hatalmas univerzumban, akinek olyan sokszor kívántam: találd már meg végre azt a nőt, aki boldoggá tesz. Aki sérülést gyógyít és ábrándos tekintettel nézi, ahogy a sötétben alszol és lélegzel – ahogyan én is tettem egykor.

Nyitókép: Pexels