Megcsalt szerető lettem: csak a bosszúvágyam nagyobb a fájdalomnál!
Már nem dőlök be az egyszerű és alpári pasiknak…
Csak a hétköznapokra kellettem, hétvégén másé voltál!
A nyakadon lévő rúzsfolt mindent megölt köztünk…
Már apám is megmondta, hogy sose legyek átlagos!
Egykor szerettél, ma idegenként nézel vissza rám…
Fehérbor és reggeli pirítós – ez lenne az élet veled, ha maradnál…
Miért kilóban mérjük a “jónőséget”?!
Ábrándosan nézlek, ahogy az ágyamban fekszel… utoljára
Az életem sötét égbolt, de te aranyló csillag vagy rajta!
Fel tudok épülni a sérülésekből, amiket okoztál?
Átkoználak, de büszkébb vagyok – hát csak simán elengedlek!
Sebeket ejtettél a testemen, de a lelkem erősebben fáj!
