Csak a hétköznapokra kellettem, hétvégén másé voltál!

Nézd, milyen sok nap telt el azóta a kedd óta. Ha a neved hallom, még mindig fáj, ahogy kiejtik az ajkukon az emberek.

Nézem, hogyan formálják meg a hangokat, és megáll a világ abban az egyetlen csípős pillanatban. Miért fut végig a gerincem mentén ugyanaz az érzés? Talán a tudat miatt, hogy ismerlek. Túl közelről ismerlek. A csontomig mar a fájdalom, hogy valaha tudtam, ki vagy.

Mint egy rossz filmben, képek ugranak be a semmiből utazás közben. Újrajátszom a vitákat, ott vagyok az autóban, a lakásban, Szentendrén. Emlékszem, milyen íze volt a hamburgernek, amit készítettél és a bornak, amitől jó kedvem lett. Emlékszem, milyen hosszúnak tűnt minden nap a séta az állomástól a házig.

Emlékszem, nekem adtad a hétköznapjaidat – hogy másnak add a hétvégéidet…

És emlékszem, hogy belekönnyeztél a spenótba, amikor azt mondtam: ennyi. Én felejteni akartam, te pedig maradni. Hol itt az egyezség? Azt hittem, megbeszéltük: én megyek, te örökre eltűnsz. Helyette újra ott vagyok az utcán a régi lakás előtt.

FORRÁS: UNSPLASH

Látom, nincs rajtad a karkötő, amit adtam. Azt mondod, te mindig szépen válsz el, minden exeddel barátság lett a vége. Mekkora irónia az élettől, hogy a legundorítóbb módon sikerült különmennünk! Minden hazugság annyira felesleges már…

Ahogy most fekszem az ágyban, rá kell jönnöm, hogy az arcod már nincs meg. Csak színek, formák és néhány foszlány arról, mi volt aznap rajtam. A barátok véleménye kemény kritika ellened. Persze, nem hittem nekik. Azt gondoltam, én értelek, ők meg csak talán próbálnak. Tanultam ebből is eleget – nem is mindig olyan okos az ember, mint azt hiszi. Talán erre már te is rájöttél. A királyi trónra vágysz, de csörög a sipkád…

Sok nap telt el azóta a kedd óta. Már nem mantrázom a zuhany alatt, hogy nem én vagyok a hibás. Már kétség nélkül kijelentem: tőled mindenki jobbat érdemel. Néha még persze elejtek pár könnycseppet, de ne izgulj, nem érted, inkább a tetteid miatt. Vagy talán inkább az idő miatt, amely ádáz módon telik, és amiből te is elloptad a magad részét.

Tudom, én vagyok a szemét ex az új életedben. A lány, aki kihasznált. Egy apró ránc a homlokodon, egy kisebb hullám életed tengerében, ez vagyok neked. Az évet azzal a gondolattal kezdtem, hogy minél messzebb legyél – de már anélkül zárom majd, hogy eszembe jutnál.

Nyitókép: Unsplash