Megcsalt szerető lettem: csak a bosszúvágyam nagyobb a fájdalomnál!

Felhúzom a redőnyt, de nem jön be elég fény. Leengedem, de túl sötét lesz. Fel-alá járkálok a lakásban, mintha az segítene. Voltam már kint és bent is, de a lelkem nem nyugszik. Kell még egy nap, nincs még kész a tervem.

A kávé után nyúlva jövök csak rá, hogy nem kell még egy korty belőle. Ébren vagyok, és tiszta végre minden. Ha kinyitom az ajtót, a hideg csípi az arcom – ha becsukom, a melegtől nem kapok levegőt. Nincs köztes út, nincs visszaút. Ki kell találnom, mi lenne a legjobb.

Azon tűnődöm: vajon tudod, mit teszek? Hogy mi lesz a következő lépésem? És ha igen, miért nem teszel ellene? Egymást nézzük hülyének, miközben mindketten a pokol tornácán egyensúlyozunk. A filmekben sokszor az ember feje mellett megjelenik egy kis angyal, a másik oldalon egy kis ördög. Gondolatok nélkül állok, és várok, mikor jönnek.

Beszéljen rá valamelyik egy útra, ahol megtalálom a biztos menedéket: a bosszút.

Éhezem rá, vágyakozom utána, nem elég a Karma, nem elég a Sors. Én akarom megtenni, én akarok a fekete angyal lenni, aki bomlást hoz rá és kínt. Én legyek az, aki mérgező csókot lehel volt szeretője arcára. Nem akarom, hogy baja essen. Egyetlen dolgot kérek csak: hogy féljen, ahogy én féltem.

Hogy érzelmileg ő is elveszítsen mindent, ahogy én elvesztettem mindent általa. Mosolyogva ígérném meg neki, hogy nem fog fájni, gyors leszek. Sok minden voltam már ebben az életben, sok mindenben bíztam és hittem. Ültem már egy üveg bor mellett aljas mosollyal, tudván: amit adsz, azt kapsz. De mi van, ha a tudás már nem elég?

FORRÁS: UNSPLASH

Ha én akarok lenni a rossz? Ha velejéig gonosz akarok lenni, aki romlást hoz és átkot szór? Persze, tudom, az átok visszaszáll. De ha azt mondom, hogy már nem félek ettől? Mi van, ha a rossz álmok elhozója akarok lenni, amelyektől éjszaka nem mersz elaludni?

Ó, drága, nézd, mit tettél velem! Annyi bűnös gondolatom támadt, amiket ezer imádság sem törölne el. Nincstelen lettem, hiába van tele a lakás és a pénztárcám. Elmúlt a fájdalommal teli tehetetlenség, és helyet cserélt az őrült bosszúvággyal.

Belül ordítok, kívül csendes vagyok. Nem akarok mást, csak hogy átéld ugyanazt, amin engem átcibáltál. Nézz szembe velem, aztán este azért imádkozz, hogy ne láss engem soha többé. Bárcsak még mindig félnék és összerezzennék, ha valaki hazáig követ!

Azon marnám magam, hogy talán rájöttél, hol lakom. Helyette azt kívánom, tudd, merre vagyok és akarj idejönni. Hadd nézzek szembe a sorsommal! Hadd nézzek szembe a félelmeimmel! De aztán a haragomat csendes szomorúság váltja fel.

Tudom, még idő, amíg meggyógyulok: addig alig látok valamit a világból, csak te vagy és én. Még sokáig. Itt tombolnak bennem az emlékek, amiket hátrahagytál, míg végre ki nem nyitom az ablakot és ki nem űzöm őket a cigarettafüsttel együtt. Már tudom, hogy még bosszút sem érdemelsz – túl kevés vagy hozzá.

Nyitókép: Unsplash