Szerethetem a fiam, ha nem én vagyok az apja?!

 – Nem szeretlek már… A női hang csengése lassan halkult el a mozdulatlan víz felett, a kihalt tóparton. A szavak mintha egyenként visszapattantak volna a lábuk előtti kövekről, ő meg csak emésztgette a jelentésüket. Valahogy túlságosan szürreális volt az egész.

–        Azt hiszed, hogy már nem szeretsz – szögezte le végül határozottan, és szembenézett a feleségével. – Sok volt a stressz mostanában, értem. Keveset voltam itthon, a gyerekkel sem könnyű… Rendbehozzuk.

–        Nem! – erősödött fel a másik hangja a kétségbeeséstől. – Nincs mit rendbehozni! Nem a stressz, nem a nehézségek… Már nem kellesz! Régen. Túl sokáig halogattam, hogy elmondjam, túl sokáig szenvedtem melletted… 

–        Ugyan!

Hitetlenkedve legyintett, de zavarba jött. Nézte, ahogy a nő vörös arccal, sírásba ránduló vonásokkal küzd, hogy végre kimondjon valami fontosat. Basszus, többet kell törődnöm vele – gondolta magában csodálkozva, de a következő mondat szétzúzott minden szánalmasan téves meggyőződést.

–      Megcsaltalak. 11 éve. Petike… nem a tiéd!

Megállt. A tó fölött az ég elsötétült, néhány kacsa gúnyos hápogással elhúzott felettük, mintha a természet drámai körítéssel kísérné az elhangzottakat. Benne pedig vadul lüktetett az indulat. A halántékán doboló ér szinte kiugrott, nem kapott levegőt, egy pillanatig hitetlenkedve érezte, hogy ütni tudna. A nő riadtan távolodott néhány lépést, megérezte a veszélyt – de ez csak egy pillanat volt. Mindketten tudták, hogy köztük sosem történhet ilyesmi. 

Néhány dadogó szóval megerősítést kért az elhangzottak valódiságáról, és miután megkapta, ott hagyta Ágnest. Futva vágott át a nedves réten, vissza a nyaraló melléképületéhez, hogy a homályos, pókhálókkal teli fészerben nekidőljön a gerendának. Rendezni akarta a gondolatait, de nem ment. Minden idegszálát ugyanaz az impulzus öntötte el: ostobának érezte magát. Aztán becsapottnak, majd üresnek. 

Sokáig állt így, torkában valami keserű ízzel, az agyában teljes zűrzavarral, míg az ajtóból egy izgatottan mutáló hang csendült fel: „Apa?!” A tüdejébe szorult a levegő. Döbbenet, fájdalom és tanácstalanság lett úrrá rajta, nem tudta, mit tegyen. A néma aggodalom azonban, ami a gyerekből áradt, arra kényszerítette, hogy felé forduljon.

És tekintete elmerült a szorongó, kérdésekkel teli barna szempárban. Egy fiú tekintetében, akihez valójában nincs köze. Aki nem vér a véréből, nem hús a húsából. Mégis hús-vér gyerek, és fogalma sincs, hogy hazugságok és árulás gyümölcse. Ő pedig ismeri minden rezdülését. A biciklilánctól olajos, pipaszár lábak minden horzsolásáról tudja, mikor és hogyan keletkeztek.

FORRÁS: UNSPLASH

Egy szemvillanásból érti, hogy a barna szempár gazdája mikor boldog, mikor bűntudatos, mikor dacos. Ismeri a zavart félmosolyt, amivel bevallja, ha rosszat tett, és amiről – milyen furcsa! – meg mert volna esküdni, hogy tőle örökölte… 

– Baj van? Apa! – ismétlődött meg a kérdés az ajtó felől, most már sürgetőbben. És akkor már tudta a választ. Igen, baj van, minden felborult, szétesett, megsemmisült – de van, ami sosem változhat. Lépései önkéntelenül a gyerekhez vitték, a mozdulat, az ölelés  megszokott volt és megnyugtató. 

– Néhány dolog más lesz mostantól, kisöreg – dörmögte, miközben a gyomrában dúló fájdalom lassan csillapodott. – Anyád és én elválunk. De ettől még mindig itt leszek neked. Érted? 

Belenézett a döbbent, könnyektől fénylő arcocskába, és már tudta, hogy ez az ő fia.

Mindegy, mit mond Ágnes, mindegy, mi történt egykor – az elmúlt 11 év felülírja a rideg, értelmetlen tényeket. Egy pillanattal ezelőtt még azt hitte, meg kell fogadnia, hogy nem gondol majd rá sosem MÁSKÉNT – de már tudta, hogy nem kell. Ezzel a jóleső biztonsággal karolta át a gyerek vállát, majd kisétáltak a félhomályos fészerből a tó felé, ahol a kacsák gunyoros hápogás helyett most helyeslésüket rikoltották a világba.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr