Hanem azokról a szexuális ragadozókról, akik másra sem várnak, csak arra, hogy egy újabb kisgyerek jelenjen meg, akit be lehet hálózni. Lehet, hogy erre sokan most csak legyintenek, hogy „Ez tényleg borzasztó, de velünk sosem történhet meg.” Nos, van egy rossz hírem: de igen, megtörténhet a te gyerekeddel, az én gyerekemmel, bármelyikünk gyerekével. Bármikor és bárhol, és nem is csak a neten.

Egészen egyszerűen nem tudjuk teljesen a kontrollunk alatt tartani a dolgot, ugyanis bárki lehet az elkövető. És az a legdurvább, hogy a szemtől szembeni szexuális bántalmazások nagy részét családtagok, barátok, ismerősök (tehát nem idegenek) követik el a gyerekek ellen. Ezért döntöttem úgy, hogy akkor utánanézek, hogy tudjuk ennek elejét venni.

Mégis hogyan taníthatjuk meg a gyerekeinknek, hogy kivédjék a szexuális bántalmazást? Hogyan érhetjük el, hogy kisebb eséllyel váljanak célponttá? És itt most nyilván nem olyan dolgokra gondolok, mint hogy például folyamatosan beszélgessünk velük, halljuk meg, amit mondanak és csak ellenőrzött oldalakat használhassanak az interneten.

Beszéljünk a testrészekről!

Az első és talán legfontosabb, hogy minél hamarabb beszélgessünk gyermekünkkel a testrészekről, és nevezzük őket nevükön. Az, hogy a gyereknek nem kényelmetlen erről beszélni, később segíthet elmondania, ha esetleg valami nem helyénvaló történik vele.

Ha ezzel megvagyunk, nagyon fontos megtanítanunk, hogy melyek az intim testrészek – amiket nem kell mindenkinek látnia. Mondjuk el neki, hogy például amikor a doktor néni megvizsgálja, az rendben van, hiszen anya vagy apa vele van, biztonságban van. Egy idegen azonban más körülmények között nem tehet ilyet.

FORRÁS: UNSPLASH

Ugyanígy fel kell hívnunk a figyelmét a határokra is: akarata ellenére senki nem nyúlhat hozzá, és senki nem kérheti arra sem, hogy ő másokat  megérintsen. Utóbbi különösen fontos, mivel a szexuális bántalmazások jelentős része kezdődik azzal, hogy az elkövető megkéri a gyermeket, hogy érintse meg őt vagy valaki mást.

Ugyanilyen lényeges megértetni a gyerekeinkkel, hogy ha valaki hozzájuk ér, az nem feltétlenül rossz. Így nem helyes “jó” vagy “rossz” érintésekről beszélnünk, sokkal érzékletesebb lehet a titkos érintés megnevezés.

A titkok nem frankók!

Azt is meg kell beszélni a gyerekeinkkel, hogy ha valaki arra kéri őket, hogy ezt-azt tartsanak titokban, az nem jó. A legtöbb bántalmazó ugyanis élni fog a gyermeki naivitással, és könnyen előfordulhat, hogy olyan mondatok hangzanak el, mint például: „Ez a mi titkunk. Ha elmondod valakinek, azt mondom, hogy a te ötleted volt, és akkor nagy bajban leszel.”

Nagyon fontos továbbá, hogy a gyerekek tudjanak róla: nem engedhetik meg senkinek, hogy intim testrészeikről fotókat készítsen. Nagyon beteg világban élünk, és sokan arra játszanak, hogy a képeket a dark weben pénzzé tehessék.

Mondj nemet!

Meg kell tanítanunk a gyerekeinknek, hogy hogyan tudnak kiszabadulni egy számukra ijesztő vagy kényelmetlen helyzetből. Ez a kicsiknek gondot okozhat, ugyanis eleve nehezen mondanak nemet egy felnőttnek. Jó megoldás lehet, ha valami olyan történik, ami nem helyes – például valaki látni vagy érinteni szeretné az intim testrészeiket -, hogy azt tanítjuk nekik, mondják, hogy sürgősen vécére kell menniük. Ezzel nagy valószínűséggel ki tudnak mozdulni a szituációból.

Ezek mind nagyon fontos szabályok, de ami talán a leglényegesebb: értessük meg a gyerekkel, hogy nekünk, a szüleinek mindent elmondhat. Azt is, ha szerinte valami rosszat csinált, és nem fog ezért bajba kerülni. Ha bizalommal fordul felénk, sokkal könnyebb kideríteni, ha ne adj’ isten bántalmazás érte – de természetesen a megelőzés a legfontosabb.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Te hogyan véded a gyereked a szexuális bántalmazóktól? appeared first on Igazinő.

A gyerekrablók legalább ilyen borzalmasak. Azok, akik hónapokig, akár évekig fogva tartják áldozatukat embertelen körülmények között. Ám szerencsére akad, aki megmenekül…

8 év egy földalatti bunkerben

Gondolom, Natascha Kampusch neve mindenkinek ismerősen cseng. Ő volt az a lány, akit 8 éven át tartott fogva Wolfgang Priklopil egy Bécshez közeli ház pincéjében. Natascha elrablásakor mindössze 10 éves volt, de ez fogvatartóját nem gátolta abban, hogy a lányra bízza a háztartás vezetését. Sőt, abban sem, hogy heti kb. 200 (!!!) alkalommal kékre-zöldre verje a kislányt, majd sérüléseit lefotózza. Kampusch később bevallotta, hogy Priklopil szexuálisan is bántalmazta őt.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

A lánynak végül 18 éves korában, a csodával határos módon sikerült megszöknie. Fogvatartója ezt követően öngyilkos lett – nyilván nem akarta megvárni, hogy a hatóságok büntessék meg…  A történtek ellenére úgy tűnik, Natascha kiegyensúlyozott életet él. Történetéből két könyvet is írt, az első címe 3096 nap, ebből film is készült. A második 2016-ban jelent meg A szabadság 10 éve címmel.

Priklopilt láthatóan nem gyűlölte, sőt, mikor a halálhírét megkapta, sírt, és gyertyát is gyújtott érte – így többen feltételezték, hogy Stockholm-szindrómában szenved, amit azonban ő minden alkalommal határozottan visszautasított. De az azért jelenthet valamit, hogy Prikopril házát megvette, és sokáig vissza is járt oda…

18 év egy hátsó udvarban

Jaycee Lee Dugard-t szintén kislány korában, 11 évesen rabolta el Phillip és Nancy Garrido. A lányt az udvarukban, egy fészer darabokból és rongyos sátrakból összetákolt sufniban tartották – 18 éven át… Garrido elméje nem volt tiszta.

Valamiféle egyházat szeretett volna alapítani, és ehhez szüksége volt egy szexrabszolgára, aki Jaycee lett. Több ízben meg is erőszakolta, így a kislánynak – aki első szülésekor még csak 14 éves volt – 2 gyermeke született rabsága ideje alatt. Mindennemű orvosi felügyelet és segítség nélkül. A lányok anyjuk szabadulásakor 11 és 15 évesek voltak.

A Garrido-házaspár végül magát buktatta le, ugyanis a végére már olyannyira bátrak voltak, hogy Phillip (aki szexuális bűncselekményért elítélt bűnöző volt) magával vitte mindhárom lányt egy kötelező jelenésére a rendőrségre. Ott aztán többeknek szemet szúrt a lányok furcsa viselkedése, és így derült fény az igazságra.

Az egész történetben az a legelképesztőbb, hogy Garrido pártfogója 60, azaz hatvan alkalommal látogatta meg őket, és egyszer sem tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel. Érthető módon Jaycee 20 millió dolláros kártérítést kapott Kalifornia államtól a sorozatos mulasztások miatt.

Szabadulása után aztán sikerült visszatérnie egy normális élethez. Lányait egyetemre járatja, írt két sikerkönyvet, és létrehozott egy alapítványt, mellyel olyan családoknak próbál segíteni, akik valamilyen nagy krízist éltek át.

7 szülés egy pincében

Elisabeth Fritzlt a saját apja zárta be a házuk alatt található pincébe 1984-ben, és napi háromszor-négyszer magáévá tette az akkor még csak 18 éves lányt. Elisabeth rabságának 24 éve alatt 7 gyermeknek adott életet (közülük egy ikerpár egyik tagja születése után pár nappal elhunyt). A kicsik közül három az anyjával élt a pincében, három pedig Joseffel és feleségével, Rosemarie-val.

A nő állítólag semmit sem tudott róla, hogy lánya a pincében raboskodik. Ugyanis amikor Elisabeth eltűnt, apja egy levelet íratott vele, miszerint csatlakozott egy szektához. A gyerekek feltűnését is hasonlóképpen rendezte: Elisabeth leveleket írt melléjük, és így küldte őket haza a szüleihez.

Végül úgy sikerült kiszabadulniuk, hogy a legnagyobb lány, Kerstin – akit nagyapja és egyben apja szintén szexuálisan bántalmazott – annyira beteg lett, hogy kórházba kellett vinni. Ekkor Elisabeth segélykérő levelet csempészett lánya zsebébe, melyet az ápolók szerencsére megtaláltak a vizsgálatok közben.

Szabadulásuk után a nő és gyermekei egy ideig idegszanatóriumba kerültek, majd vidékre költöztek, és igyekeznek anonimek maradni. Elisabeth végül a testőre személyében talált társra, ami megerősítette hitét abban, hogy „a szeretet a legerősebb”.

Nyitókép: UNSPLASH

The post 24 év nemi erőszak – Elisabeth Fritzl rabsága után is hitt a szerelemben appeared first on Igazinő.

Olyan személyisége és kisugárzása volt, mint keveseknek, és ezt a színpadon is tudta használni. Na de mit gondolnak róla egykori kollégái, színésztársai? Most erre kerestem a választ.

Aki forrón szereti

Ki ne látta volna a Van, aki forrón szereti című 1959-es filmet? Ebben a filmben 3 csillag játszott együtt: Marilyn, Tony Curtis és Jack Lemmon. Tony Curtis karrierje kezdetén Monroe szeretője is volt, így jól ismerte a szőke ciklont:

„Nem ő volt a világ legokosabb embere – de ez nem is számít -, de nagyon nagylelkű és kedves volt. És ez okozta a problémát, ugyanis olyannyira adakozó és szívélyes volt mindenkivel, akivel találkozott, hogy gyakran olyan dolgokat tett, amiket egyáltalán nem is akart.”

Azonban a közös munka már más tészta volt: „Nagyon-nagyon nehéz volt. A személyes őrültségei annyira romboló hatásúak voltak, hogy boldogtalanná tették őt és mindenkit, aki a közelében volt.”

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Jack Lemmon tehetséges komikának látta, de a közös forgatáson ő is Curtishez hasonló konklúzióra jutott:

„Nem volt olyan karakteres, higgadt és tehetséges, mint más színészek. De amit csinált, hogy többet próbált adni önmagából, mint amije volt, az egészet egy küzdelemmé tette…”

Lemmonnak határozott véleménye volt Marilyn és John F. Kennedy viszonyáról is: „Ez igaz. Láttam őket együtt meztelenül a medencében.”

Spartacus sem rajongott érte…

A később Spartacust megtestesítő Sir Laurence Olivier is játszott Marilynnel. Emberi oldalát ő is kedvelte, ám szakmai szempontból ő sem tartotta épp nagyra:

„Vele dolgozni nem volt sem izgalmas, sem élvezetes. Állandóan késett, előfordult, hogy négy órát.” Pedig eleinte azt hitte, egy csodával találkozott: „Amikor először megláttam, azt hittem, hogy ő a legvarázslatosabb dolog, amivel életemben találkoztam. Lehetetlen volt, hogy az ember ne szeressen bele egy kicsit.”

A rivális

Jayne Mansfield szerint Monroe őt majmolta: „Marilyn riválisaként tekint rám – és tudom, hogy idegesítem.” Ez így is volt, csakhogy Monroe meg úgy gondolta, hogy Mansfield másolja őt… Hogy melyik igaz, már sosem derül ki, de a ”másik szőke” mondott még érdekes dolgokat vetélytársáról: „Ő már nem felel meg a hétköznapi férfi elvárásainak, hogy a barátnője szexi és udvarias legyen, de mégis két lábbal a földön járjon.” Így Jayne meg is próbálta betölteni ezt az űrt.

Egy későbbi szexszimbólum véleménye

Marilyn nyilvánvalóan nemcsak kortársaira volt nagy hatással, hiszen még napjainkban is rengetegen másolják a stílusát. Na, de mit gondol róla Madonna, akinek a sikere – ha nem is ugyanakkora, mint Monroe-é volt, de – szintén világra szóló?

„Érzek valamit Marilyn Monroe iránt. Talán szimpátiát. Mert akkoriban valóban az egész hollywoodi gépezet rabszolgája voltál, és hacsak nem volt erőd kihúzni magad belőle, simán csapdába estél. Azt hiszem, hogy valóban nem tudta, mibe keveredik, egyszerűen kiszolgáltatottá tette magát, és ehhez kötődést érzek.”

Nyitókép: Wikipédia

The post Marilyn Monroe, aki tényleg forrón szerette az életet… appeared first on Igazinő.

Nézzük, kik voltak a történelem leghíresebb – avagy hírhedtebb – szeretői!

A velencei kurtizán

Veronica Franco a 16. századi reneszánsz Velencében volt kurtizán, amikor a magafajta hölgyek két csoportot alkottak. A műveletlen, alacsonyabb osztályú prostituáltak az utcán árulták testüket, míg felsőbbrendű társaik képzettek voltak, irodalmi és zenei tehetséggel is rendelkeztek. Veronica egyértelműen az utóbbiak táborát erősítette.

Nem volt mindig prostituált. A válása volt az oka annak, hogy a testéből kényszerült élni, ugyanis elfogyott a pénze, és másképpen egyszerűen nem tudta eltartani magát. Hamar népszerűvé vált a hálószobában (többek között) szellemessége, intellektusa és tehetsége miatt. Híres lett, majd bekerült a nemesség és a velencei vagyonosok társaságába.

Mivel nem hagyatkozhatott egy férj gondoskodására, meg kellett tanulnia saját magára és gazdag jótevőire támaszkodni. Sok híres szeretője volt, de a pénz mindig elfogyott. Ahogy öregedett, szépsége elhalványult, jótevői ritkultak. Végül elvesztette a vagyonát, és 1591-ben szegénységben halt meg.

Madame du Barry

Jeanne francia udvarhölgy volt, egy varrónő törvénytelen lánya. Gyermekkorában anyjával és annak szeretőjével Párizsba költöztek, ahol édesanyja egy jómódú háznál szakácsnő lett. A ház úrnője nagyon megszerette a kis Jeanne-t, így finanszírozta az oktatását. Ám amikor a Jeanne anyja és az úrnő szeretője közötti szerelmi viszonyra fény derült, utcára kerültek.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

A kislány csecsebecséket árult, hogy egyáltalán ennivalóra teljen nekik. Az utcán találkoztak Jean-Baptiste du Barryval, akinek igencsak megtetszett Jeanne. Szerelembe estek, és a férfi arra biztatta a lányt, hogy tehetősebb párizsiaknak is árulja a portékáját… és a testét. Így került Jeanne a francia elitbe.

Hamarosan felfigyelt rá a király, XV. Lajos is. Ám ahhoz, hogy Jeanne a palotába költözhessen, nemesi címre volt szüksége, így du Barry testvérével gyorsan összeházasodtak, Madame du Barryt pedig bevezették a királyi udvarba. A király ajándékokkal halmozta el, és még a saját rabszolgáját is átadta neki.

Saját fodrásza és varrónője is volt, gyémántokkal ékeskedett és Franciaország legfinomabb ruháit hordhatta. Sajnos minden sikernek vége van egyszer. A király halála után Jeanne-t egy közeli kolostorba száműzték, ahol viszonylag csendes életet élt, és csak néhány szerelmi kapcsolattal tette izgalmasabbá a napjait. A francia forradalom során aztán ennek is vége lett. Hazaárulással vádolták, majd guillotine általi halálra ítélték.

A másik Boleyn lány

Boleyn Mária neve gyakran merül, ha nem is feledésbe, de minimum árnyékzónába testvére, Anna miatt (aki, mint tudjuk, VIII. Henrik angol király felesége volt). Pedig udvarhölgyként is emlékezetes “karriert” futott be – hatalmas szexuális étvágya miatt az „angol kancaként” emlegették.

Sok történet szól arról, hogyan használta a szexualitását az udvarban arra, hogy bizonyos előnyökhöz jusson. Anna előtt sokáig ő volt Henrik szeretője, de a francia király ágyában is megfordult. A szerelem azonban őt is utolérte.

Elvesztette az udvari élet kegyét, miután feleségül ment William Staffordhoz, akit katonaként alacsonyabb státuszúnak tekintettek. Húga lefejezése után pedig eltűnt, további életének részletei nem ismertek. Úgy gondolják, hogy 40 vagy 41 éves kora körül halt meg. Utódai között olyan jelentős brit állampolgárok találhatók, mint Charles Darwin és Kate Middleton.

„Mata Hari, szeress belém!”

A történelem egyik leghíresebb kémje a holland származású Margaretha Geertruida Zelle. A hölgy színpadi neve Mata Hari – így már ismerősebb, igaz? A kis Marghareta legnagyobb kincse a szépsége volt, és erre elég hamar ráébredt.

Úgy gondolta, ha férjhez megy, azzal meg lesz oldva minden gondja. Ám a házassága nem volt éppen zökkenőmentes, és miután katonatiszt férjével megjárta Indiát, nem bírta tovább: Franciaországba szökött. Itt virágzott fel táncosnői karrierje.

Mata Hari sohasem tagadta, hogy leginkább a katonatisztekhez vonzódik: „Szeretem a katonákat. Inkább vagyok egy szegény katonatiszt szeretője, mint egy gazdag bankáré.” De azért az utóbbiakat sem vetette meg. Hódításai közé tartozott például a Német Birodalom trónörököse, a külügyminiszter, és Brunswick hercege is. Persze az urak anyagilag is támogatták, így hamarosan Európa luxusprostituáltjává vált.

Állítólag Georges Ladoux hadseregkapitány beszélte rá a kémkedésre, hogy katonai információkat juttasson el a német kormánytól és katonai ügyfeleitől a franciákhoz. Végül kettős ügynökség vádja miatt kivégezték: az oly sok férfi szívet összetörő asszonnyal egyetlen szívlövés végzett 1917-ben. Azóta viszont kiderült, hogy az ellene felhozott vádak nagy része koholmány volt.

Nyitókép: Wikipédia

The post A kéjnők titkai: Mivel hálózták be az uralkodókat? appeared first on Igazinő.

Napjainkban ez már egy eléggé elavult felfogásnak számít (a világ nagy részén). De azért néhány évszázaddal és -ezreddel ezelőtt még elég durva tévhitek övezték az örömszerzésnek eme fajtáját. Ezekből szedtem most egy csinos kis csokorba néhány teóriát.

Onánia az agórán

Az ókori görög nők és férfiak körében megszokott dolog volt az önkielégítés, úgy tartották, hogy az istenek ajándéka. Inkább elvonulva, egyedül hódoltak ennek a tevékenységnek, így amikor Diogenész nekilátott az agórán kényeztetni magát, a szemtanúk elhűlve fordították el a fejüket… Nos, a járókelők egyáltalán nem osztották a filozófus nézetét, miszerint az emberi tevékenységek közül egy sem olyan szégyenteljes, hogy azt teljesen egyedül kelljen végezni.

A görög férfiak körében a szegények szórakozásának tartották a maszturbációt, mivel a tehetősebbek megengedhették maguknak, hogy szexrabszolgáik legyenek. Ám a nőket sem kellett félteni, ők lazán tudtak maguknak fából vagy kitömött bőrből készült dildókat vásárolni, melyeket Miletus városából importáltak. (Az már más kérdés, hogy ezek mennyire voltak megfelelőek a célra…).

FORRÁS: PEXELS

Ki is volt Onán?

Annak ellenére, hogy a korai keresztények nagyon ellenezték, a Biblia nem tesz említést az önkielégítésről. Ezzel kapcsolatban Onán történetét szokták emlegetni – hozzáteszem, tévesen. A história középpontjában ugyanis nem a maszturbáció áll, hanem Onán bűne: megtagadta Isten parancsát, ami az volt, hogy termékenyítse meg megözvegyült sógornőjét.

Ő azonban nem volt erre hajlandó, és az ejakuláció előtt felbeszakította az aktust, majd „magját testén kívülre lövellte”. Onán ”bűnét” egyébként még Luther Márton is előszeretettel hozta fel – már a 16. században -, ezzel még inkább stigmatizálva az önkielégítést.

Rosszabb, mintha megerőszakolnak?

A keresztények ama nézete, miszerint a szex semmilyen formája nem elfogadható, ha nem az utódnemzést szolgálja, még jó ideig fennmaradt. Az ötödik század fordulóján regnáló Szent Ágoston például azt hirdette, hogy az önkielégítés kártékonyabb, mint a nemi erőszak, a házasságtörés és a vérfertőzés. Mégpedig azért, mert a maszturbációból nem foganhat gyermek…

Az ítélet: halál…

Ahogy a századok múltak, néha fel-felröppent egy olyan vélemény, hogy az önkielégítés teljesen természetes, és az egészséget szolgálja, de ezeket minden esetben hamar eltiporták. Noha elég ritka bűnnek számított (mivel nehéz volt leleplezni), de aki maszturbált, azt bíróságra vitték, és elég kemény büntetésekre számíthatott, mint például száműzetés. De a 16. századi Spanyolországban V. Károly német-római császár büntetőjogi szabályai szerint egyenesen halállal lakolt az, akit maszturbáción kaptak.

„Az önszennyezés szörnyű bűne”

A 18. században az egyház rosszallását a kor gyógyítóinak ”hasznos” tanácsai váltották fel, amelyeket össze is foglaltak A nemi betegségek kezelése című kiadványban. Itt jelenik meg a posztmaszturbációs szindróma, melynek tünetei például: beesett és sápadt arc, hajlékonyság, fáradtság és az izmok sorvadása…

Ha ez még mind nem lett volna elég, később az egyház belemosta a téves orvosi következtetéseket is érveibe az önkielégítés ellen, melyeket szépen össze is foglalt az 1776-os Onánia, avagy az önszennyezés szörnyű bűne című műben. Ez tulajdonképpen egy pamflet volt, amit ingyen osztogattak, és olyan sikeres lett, hogy még évekkel később is sokan újra megírták és terjesztették – anyagi javakat remélve.

Hogy ez hogyan is volt lehetséges? Hát úgy, hogy az Onánia nemcsak a maszturbáció veszélyeire hívta fel a figyelmet, hanem a kiadó a füzetke hátoldalán gyógymódokat is kínált, ha már esetleg bűnbe estünk. Igen hatásosnak számított akkoriban az erősítő tinktúra és a termékenyítő púder – egyik 10, másik 12 shillingbe került.

Ezek alapján ne csodálkozzunk, hogy a mai napig sokan szégyenteljesnek tartják az önkielégítést, noha ez egy teljesen természetes emberi dolog. Hogy is tudnánk pár évtized alatt levetkőzni azt a felfogást, ami hosszú évezredekig tartotta magát és egész társadalmak hozzáállását határozta meg?

Nyitókép: Pexels

The post Önkielégítés: A nemi erőszaknál is nagyobb bűnnek tartották! appeared first on Igazinő.

Azonban ki kell ábrándítsak mindenkit: ez csupán egy városi legenda. A Bálint-nap eredete ennél sokkal régebbre vezethető vissza – egyes források szerint egészen az ókori Rómáig, mások szerint pedig a 14. századi Olaszországig.  Na de térjünk vissza arra, hogy én miért rühelltem annyira ezt a napot.

Miért utáltam a Valentin-napot?

Először is, miért kellene nekem egyetlen napra időzíteni annak ünneplését, hogy szeretek valakit? Nem kellene, hogy ez az év minden egyes napján okot adjon az ünneplésre? Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, elég egy-egy apró figyelmesség is annak megerősítésére, hogy akit szeretek, különleges számomra (és itt most persze nem elsősorban ajándékokra gondolok).

Aztán ott van a mérhetetlen pénzköltés: az a menő, ha minél extrább, minél drágább ajándékot adunk a kedvesünknek szerelmesek napján. Aki meg nem így tesz, elbujdokolhat – és hiába próbál úgy tenni, mintha nem érdekelné ez az egész. Ebben az időszakban a social médiát ellepő szerelmes ajándékos posztok tömkelege akarva-akaratlanul hatni fog rá. Nem jó érzés.

És végül, de nem utolsósorban: nincs jó hatással a vérnyomásomra, hogy alig van valaki, aki helyesen le tudja írni ennek az ünnepnek a nevét. Valentin-nap, Bálint-nap. Így kell. Szívesen.

Már nem utálom a Valentin-napot

Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben minden évben Valentin-nap környékén, aztán beütött a krach: szerelmes lettem. De nem elég, hogy szerelmes lettem, egy olyan férfiba szerettem bele, akinek Bálint-napon van a születésnapja. Paff. Még ha akartam volna, se tudtam volna védekezni ellene, mert úgy kúszott be az életembe ez a szerelem, mint a tavaszi napsütés első sugarai. Szelíden, cseppet sem tolakodva, átmelengetve az egész testemet és lelkemet.

Így azért már nyilván más fekvése van a gyereknek, hiszen mégsem utálhatom azt a napot, amikor a kedvesem született, nem? Szóval elkezdtem átértékelni a Bálint-naphoz köthető attitűdömet és elengedni a belém kövesedett gondolatokat. Miért ne ünnepelhetne mindenki úgy, ahogy akar? Miért fáj ez nekem? Minél többet agyaltam a dolgon, annál világosabb volt, hogy nincs értelme ennyire radikálisan gondolkodni erről a kérdésről. A negatív érzések dédelgetése úgyis csak energiát visz el, és hiába utálom én ezt a napot, attól még nem fog eltűnni a Föld színéről.

Az év minden napja lehet Valentin-nap

Plusz, ha akarom, az év minden napja lehet ünnep, tehát a Bálint-nap is, nem kell tüntetőleg éppen február 14-ét kizárni ebből. Az ünneplés módja sem kell, hogy eltúlzott legyen és indokolatlan mértékű költekezést vonjon maga után. A helyesírás meg… Hát istenem. Én minden évben felhívom a figyelmet erre, és tudjátok, mit? Javuló tendenciát látok.

Szóval a Valentin-nappal kapcsolatban is igaz, hogy meg kellene találni az egyensúlyt, ha úgy tetszik, az arany középutat. Nincs értelme olyasmit gyűlölni, amire nincs hatásunk – próbáljuk meg inkább a legjobbat kihozni belőle! <3

Nyitókép: Mindjourney

The post Te miért utálod a Valentin-napot? appeared first on Igazinő.

Nos, azt kell, hogy mondjam, nem gyengén verte ki nálam a biztosítékot némelyik vélemény a témát illetően. De talán a legdurvább mégis ez volt: „Minek ment tanárnak, ha tudta, hogy sz*r a fizu?” Miután összeszedtem az államat a földről, elgondolkodtam a témán: mégis hogy a francba lehet ehhez így hozzáállni?

Azért azt tegyük hozzá, hogy többszörösen érintve vagyok az ügyben – részben talán ez is az oka annak, hogy ennyire felhúztam magam a fenti kommentáron. Először is, végzettségem szerint tanítónő vagyok, így ha valaki a tanárokat savazza, én azt magamra veszem. Oké, hogy tanítónőként egy percig sem dolgoztam (csak angoltanárként), de ettől függetlenül jelenleg is tanítok, csak nem iskolában.

Tehát tanárnak is érzem, tartom magam.

Nagyon fontos tisztáznunk, hogy egy fiatal nem azért választja a tanári pályát, mert a fizetésre hajt. Hanem azért, mert ez nem szakma, sokkal inkább hivatás. Azok a nők és férfiak nem azért vannak még most is az iskolákban és nem azért tanítanak, mert máshoz nem értenek. (Hidd el nekem, hogy simán tudnának mást is dolgozni!) Nem is azért, mert valamilyen tárgyból jók voltak, aztán nekik ez a diploma jutott. Akikre ez érvényes, azok már régen felmondtak a francba.

Azért küzdenek nap mint nap, mert nekik ez az életük.

Ebben van szívük-lelkük. Azért dolgoznak, hogy a következő évtizedekben is legyen még orvos, tanár, fodrász, eladó, burkoló, minden ebben az országban. Mert SEMMI nem működik nélkülük. Gondolj bele és ízlelgesd: semmi nem működik tanárok nélkül.

Forrás: Unsplash

A másik ok, amiért vastagon érintve vagyok, hogy a kislányom jövőre lesz elsős. És komolyan elgondolkodtam rajta, hogy vissza kellene mennem iskolába tanítani. Ugyanis nem vagyok biztos benne, hogy 2023 szeptemberében lesz annyi tanító, amennyi elég az összes gyerekre. (Ugye az idősödő tanár állományról már hallottunk eleget.)

Azért ez elég meredek, nem?

Vagy ha nem is megyek vissza, akkor majd délutánonként és esténként kell együtt tanulnunk, hogy a tanárhiányból eredő hiányosságokat pótoljuk. És én most örülhetek, mint majom a farkának, hogy van némi tudásom a témában… Mert ha azt hiszed, hogy az írás és olvasás megtanításához neked elég írni és olvasni tudnod, akkor van egy elég rossz hírem: nem, ez nem elég! Ezeket átgondolva vajon még mindig úgy gondolnák a károgók, hogy nem kéne megfizetni a tanárokat, és a tüntetés csak valamiféle úri passzió?

Egyébként annak, hogy egyre kevesebb a pedagógus kis hazánkban, nem csak a nevetséges bérezés az oka. A másik fontos – ha nem fontosabb – része a megbecsülés és a tisztelet hiánya. Nem ritkán hallhatunk mostanság olyanokat, hogy „Az a hülye tanár megint lehúzta a fiam dolgozatát!” Anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna az illető a gyerek munkájára.

Elárulom, hogy pedagógusként egyáltalán nem öröm rossz értékelést adni, nem azért csináljuk, mert ettől vagyunk boldogok. Sőt, háromszor átnézzük azt a rohadt dolgozatot, hátha össze lehet még valahonnan kaparni egy extra pontot, amivel megvan a jobb jegy. Mi annak örülünk, ha a tanítványaink sikeresek – a kudarcaikat pedig valahol igenis a sajátjainknak érezzük. Szóval gondolkodni kellene, mielőtt minden alap nélkül lehülyézzük a tanárt (vagy bárkit).

Sokszor hallom azt is, hogy teljesen alaptalan, hogy a pedagógusoknak ott van a nyári szünet, ami alatt ráadásul még fizetést is kapnak. Mert akkor úgyis csak a feneküket vakarják. Ha nem, akkor meg mit háborognak, hogy több fizu kell, amikor abban a két hónapban vállalhatnak akár extra munkát is? Hát barátom, az a 2-2,5 hónap arra van, hogy az ember kipihenje a tanítással töltött másik 10 hónapot. Aki nem próbálta, nem biztos, hogy érteni fogja, de a tanítás nagyon durván leszívja az ember energiáját.

Magyarul egyszerűen elfárad az agyad, amit muszáj visszatölteni, hogy a következő szeptemberben a kívánt színvonalon vessük magunkat újra a munkába. (És akkor a lelkileg megterhelő oldalát nem is említem, amikor annyi szomorú gyereksorsot látsz, hogy a szíved belefacsarodik…)

Ha az én kezemben lenne a döntés, hogy ki mit gondoljon, akkor mindenképpen nagyobb tiszteletnek és megbecsülésnek örvendenének a tanárok. Az anyagi juttatásokat már nem is említve. Mert józan paraszti ésszel átgondolva is be lehet látni, hogy nélkülük nem működik a világ. Tetszik, nem tetszik, ez a nagy büdös helyzet. Szóval, ha már támogatni nem fogod a törekvéseiket, legalább ne támadd. Anélkül meg pláne ne, hogy egy percre is elgondolkodtál volna, mit beszélsz!

Nyitókép: Unsplash

The post „Minek ment tanárnak, ha tudta, hogy sz*r a fizu?” appeared first on Igazinő.

Egyrészt az ilyen korán elhunyt hírességek szinte mindannyian elszenvedtek valamilyen traumát gyerekkorukban. Másrészt pedig a leghíresebb áldozatok közül hárman 1970-ben és 1971-ben vesztették életüket, amiben nagy szerepe van annak, hogy Amerikában akkor terjedt el a droghasználat. Ezeknek az embereknek megvoltak az anyagi lehetőségeik, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak. És ők a fájdalmukat akarták tompítani – rengeteg droggal és alkohollal.

Azt viszont nem tudták, hogy mi a határ, mivel a kábítószerek ilyen tömeges használata még igencsak gyerekcipőben járt, a prevencióról pedig jóformán azt sem tudták, hogy eszik-e vagy isszák. Na de nézzük, kik is a leghíresebb tagjai ennek a végtelenül szomorú csoportnak!

Jimi Hendrix (1942. november 27. – 1970. szeptember 18.)

James Marshall Hendrix, akit a nagyközönség Jimi Hendrix néven ismer, a Rock and Roll Hírességek Csarnoka szerint a rock műfaj egyik legnagyobb zenésze volt. Édesanyja vélhetően drogokat használt a terhességei alatt: kisebb testvérei közül többen testi fogyatékosságokkal születtek.

Majd az anya elhagyta a családot, és a kisebbekről Jiminek kellett gondoskodni. A zenében fejezte ki a gyermekkorában felgyülemlett csalódottságot és lázadást is. A Woodstockon előadott performanszával a vietnami háború ellen lázadók és a pszichedelikus rock jelképévé vált. 1970. szeptember 18-án halt meg. A kórházi jelentés alapján megfulladt a hányásától, mivel beszedte a barátnője altatóját, majd ráivott. A gyógyszer tájékoztatója  németül volt, amit Jimi nem értett: a megengedett mennyiség fél szem volt – Jimi kilencet vett be.

Janis Joplin (1943. január 19. – 1970. október 4.)

Janis Joplin borzasztóan szomorú volt már kiskorától kezdve, de az i-re a pontot a középiskolai évek tették fel nála. A végzős bálra meg sem hívták (szerinte nem akarták, hogy ott legyen), és megválasztották a gimnázium legcsúnyább lányának. Ezeket a bántásokat sohasem sikerült kihevernie, inkább dalaiban üvöltötte ki magából fájdalmát. Janis korának legsikeresebb rocksztárjai közé tartozott, de sajnos őt is behúzták a drogok. Próbált szabadulni, ám nem ment neki. 1970. október 4-én egy motelszobában halt meg kábítószer-túladagolásban.

Jim Morrison (1943. december 8. –  1971. július 3.)

James „Jim” Douglas Morrison a The Doors együttes énekese rebellis, vad személyiség volt. Zenei és költői teljesítményével is beírta magát a történelembe. Nála apja fegyelmezési módszerei okozták a törést: a szülők nem ütötték meg a gyerekeiket, viszont az érzelmi bántalmazás minden formáját bevetették. Addig üvöltöztek Jimmel, amíg a szégyentől össze nem roskadt – innen a lázadás… Jim Morrison szívelégtelenségben halt meg 1971-ben párizsi lakásában, egy fürdőkádban.

Kurt Cobain (1967. február 20. – 1994. április 5.)

Kurt Donald Cobain a Nirvana frontembere volt, majdnem 25 évvel később. Kurtnek (ahogy a Nirvana összes többi tagjának is) elváltak a szülei. A válás után egyikük sem tudott mit kezdeni vele, ezért egyéb családtagoknál és barátoknál nevelkedett. Rövid élete során végig lázadó volt. Végül 1994. április 5-én fejbe lőtte magát. Halála után anyja így nyilatkozott: „Remélem, hogy te nem lépsz be ebbe a hülye klubba.” Mindenki azt hitte, a 27-esek Klubjáról beszél, így a rég feledésbe merült mítosz újra bekerült a köztudatba. Azonban erről szó sem volt, Kurt anyja arról beszélt, hogy a családjuk több férfi tagja (két nagybátyja és a nagyapja testvére) is önkezével vetett véget életének…

Amy Winehouse (1983. szeptember 14. – 2011. július 23.)

Kinek ne jutna eszébe a nevéről a búgó hangon szóló Back to Black? Amy két Guinness-rekordot is megdöntött: a legtöbb Grammy-díjat, amelyet női előadó nyert egy év alatt, és a legtöbb nő által előadott dalt, amely felkerült a brit kislemezlistára. Amyben az okozta az elsődleges törést, hogy bálványozta az apját, aki viszont félrelépett, majd el is hagyta feleségét. A lány sosem tudta kezelni ezt a kettősséget: szeretet és gyűlölet viaskodott benne.

A leépülése iszonyúan gyors volt, 2011-ben bekövetkezett halálát végül alkoholmérgezés okozta. Közben a testőre az ajtó előtt állt, és fogalma sem volt róla, hogy ő a szobában épp haldoklik…

Mi az, ami szerintem mérhetetlenül elszomorító (természetesen azon túl, hogy a fent említettek mindannyian zenei zsenik voltak)? Az, hogy a mindegyikük környezete (barátok, család, kollégák, zenésztársak, kiadó) tudta, hogy nagy a baj. Mégsem tett senki semmit, hogy elkerüljék a tragédiát. 

Nyitókép: Wikipedia

Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába!

Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu

The post Sztárok, akik 27 évesen haltak meg… appeared first on Igazinő.

Sanyarú gyerekkora ellenére sikerült a legnagyobb színészek közé feltornáznia magát, majd évtizedekig csillogtatnia tehetségét. Noha már az ötvenes években szerepelt filmekben, igazán csak a hatvanas évektől jegyezte meg nevét a szakma, nem véletlen: az 1966-os Sógorom, a zugügyvéd (The Fortune Cookie) c. filmért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

via GIPHY

Persze ezt is a rá jellemző, olyan Matthau-féle módon köszönte meg: „Köszönöm. A minap, amikor elestem a biciklimmel, a következő gondolataim támadtak: nagyon frankó dolgokat kaptam. Tehetséges, lelkesítő és gyönyörű emberekkel dolgozhattam. Jó sok pénzt és nagy örömöt kaptam. De most tényleg, nem gondolják, hogy ez egy kicsit túl sok? De amúgy tényleg köszönöm.”

Nemcsak a mozifilmes szerepeivel aratott sikert, televízióban és színpadon is egyaránt tarolt. De még ez is fokozható: az amerikai díjak mellett brit és olasz filmművészeti díjakat is magáénak tudhat. A kérdésre, hogy mégis hogyan csinálja, így válaszolt: „Néha hat hónapba telik, mire rájövök, mit jelent egy sor, még akkor is, ha felületes is az írás… Ahhoz, hogy jól alakítsak egy karaktert, két évig szeretek próbálni. Úgy tanulod meg a karaktert, hogy szinte vele élsz.”

via GIPHY

A színészi játék iránti szenvedélyét bizonyítja, hogy sosem vonult vissza. Még halála évében is forgatott, a Női vonalakban (Hanging Up) játszott, olyan női filmcsillagok mellett, mint Diane Keaton, Meg Ryan és Lisa Kudrow. „Vannak, akik nyugdíjba mennek és utána horgásznak. Ha én nyugdíjba mennék, én játszanék” – reagálta, amikor a visszavonulásáról időpontjáról faggatták.

Betegségéről is a rá jellemző könnyed stílusban nyilatkozott: „Az orvosom hat hónapot adott nekem – mondta a hetvenes évek közepén, a szívbillentyű műtétje után. – De, amikor rájött, hogy nem tudom kifizetni, adott még hat hónapot.” A színészóriás végül szerencsére nem csak egy évvel élte túl a műtétet, hanem több mint negyvennel, 2020. július 1-jén hunyt el szívelégtelenségben.

Csak egyetérteni tudok Jack Lemmonnal, aki így nyilatkozott barátja halála után: „Elveszítettem valakit, akit testvérként, legközelebbi barátként és figyelemre méltó emberként szerettem. Elvesztettük az egyik legjobb színészt is, akit valaha láthatunk.”

Nyitókép: Wikipedia

The post Walter Matthau az életéből is viccet csinált appeared first on Igazinő.

Olyan volt, mint egy ötéves. Annyira hiányzott neki Kriszta, hogy már a gondolattól mosolyra húzódott a szája,  hogy végre újra láthatja. Letörölte a párát a fürdőszobatükörről, és nekilátott a sminknek. Egy kis alapozó, szempillaspirál és rúzs. Nem kell sok festék. Amikor ilyen jól érzi magát az ember lánya, az úgyis sugárzik róla.

„I just met you, this is crazy” – üvöltötte a mikrofonná avanzsált dezodoros flakonba, amíg kitáncolt a nappaliba. Már tegnap este kiválasztotta a ruháját. Gyorsan magára öltötte a szűk farmert és a lenge pöttyös blúzt, felvette a fekete magassarkút, és sietősen elindult. Már kezdett sötétedni, amikor kilépett a belvárosi bérház kapuján.

Szinte lebegve szállt le a villamosról a Blahán, alig várta, hogy végre odaérjen a Szimplába, a „randi” megbeszélt helyszínére. Régebben hetente minimum egyszer megfordultak a szórakozóhelyen, az összes pultos, pohárszedő és biztonsági őr ismerte őket. Azonban a zebrán átkelve egy felettébb gyanús alakra lett figyelmes. A férfi oda-odasandítva méregette, ami egy szempillantás alatt beárnyékolta a jókedvét. A vastag szemöldökcsont és a robosztus alkat láttán összeszorult a gyomra – az alak sötét ruházata pedig csak még félelmetesebbé tette az egész összképet.

Önkéntelenül is gyorsította lépteit. Még 15 év elteltével is a frászt hozták rá az ilyen fickók, akik az exére emlékeztették. Hiába telt el annyi idő a szakítás óta, még mindig élénkek voltak az emlékei. Hogy is feledhetné azt az éjszakát? Ahogy a férfi a hajánál fogva rángatta, ahogy ütötte, ahogy sziszegte neki a fogai között: „Úgyis tudom, hogy megcsalsz, te ribanc!”

Forrás: pexels.com

Gondolataiból egy autó dudájának a hangja rántotta vissza a valóságba. Sikerült pár méter előnyt nyernie, de az alak még mindig ott volt, és amikor hátrapillantott, találkozott a tekintetük. Ekkor Betti már félt. „Mit akarhat? Kirabolni? Megerőszakolni? Igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy követ. Rá kell kapcsolnom, ha ezt meg akarom úszni” – morfondírozott magában. Befordult végre a Kazinczy utcába, és nagyon remélte, hogy a férfi nem arra fog jönni, de tévedett. A kedvenc mexikói étterméhez ért, ekkor már szúrt az oldala, de még így sem lassított, sőt.

Mire a Szimpla Design Shopnál járt, már futott. Zilált, alig kapott levegőt.

A haja is csapzott lett, és izzadt. De ezzel mit sem törődve lépett be a szórakozóhelyre, ahol az addig mázsás súlyként ránehezedő stressz egy pillanat alatt hullt le róla. Rögtön észrevette a barátnőjét, aki már rá várt, és egy gyors köszönés után rögtön elmesélte neki a történteket:

– Hallod, valaki követett egészen idáig, nagyon para volt, konkrétan halálra rémültem. És most itt van, érted? Ide is bejött utánam, ott áll a pultnál feketében, nézd!

– Ő, a Bomber-dzsekiben? Ja, ő az új biztonsági őr, Géza…

Nyitókép: unsplash.com

The post Menekültem a baljós alak elől, de ő kitartóan követett… appeared first on Igazinő.