Te miért utálod a Valentin-napot?
A Valentin-napot (sokáig engem is beleértve) elég sokan utálják, ilyen-olyan okoknál fogva. A leghangosabb ellendrukkerek sokszor érvelnek azzal, hogy ez egy mondvacsinált ünnep, amit csak a virágárusok találtak ki annak érdekében, hogy a februári uborkaszezon alatt fellendítsék a forgalmukat.
Azonban ki kell ábrándítsak mindenkit: ez csupán egy városi legenda. A Bálint-nap eredete ennél sokkal régebbre vezethető vissza – egyes források szerint egészen az ókori Rómáig, mások szerint pedig a 14. századi Olaszországig. Na de térjünk vissza arra, hogy én miért rühelltem annyira ezt a napot.
Miért utáltam a Valentin-napot?
Először is, miért kellene nekem egyetlen napra időzíteni annak ünneplését, hogy szeretek valakit? Nem kellene, hogy ez az év minden egyes napján okot adjon az ünneplésre? Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, elég egy-egy apró figyelmesség is annak megerősítésére, hogy akit szeretek, különleges számomra (és itt most persze nem elsősorban ajándékokra gondolok).
Aztán ott van a mérhetetlen pénzköltés: az a menő, ha minél extrább, minél drágább ajándékot adunk a kedvesünknek szerelmesek napján. Aki meg nem így tesz, elbujdokolhat – és hiába próbál úgy tenni, mintha nem érdekelné ez az egész. Ebben az időszakban a social médiát ellepő szerelmes ajándékos posztok tömkelege akarva-akaratlanul hatni fog rá. Nem jó érzés.
És végül, de nem utolsósorban: nincs jó hatással a vérnyomásomra, hogy alig van valaki, aki helyesen le tudja írni ennek az ünnepnek a nevét. Valentin-nap, Bálint-nap. Így kell. Szívesen.
Már nem utálom a Valentin-napot
Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben minden évben Valentin-nap környékén, aztán beütött a krach: szerelmes lettem. De nem elég, hogy szerelmes lettem, egy olyan férfiba szerettem bele, akinek Bálint-napon van a születésnapja. Paff. Még ha akartam volna, se tudtam volna védekezni ellene, mert úgy kúszott be az életembe ez a szerelem, mint a tavaszi napsütés első sugarai. Szelíden, cseppet sem tolakodva, átmelengetve az egész testemet és lelkemet.
Így azért már nyilván más fekvése van a gyereknek, hiszen mégsem utálhatom azt a napot, amikor a kedvesem született, nem? Szóval elkezdtem átértékelni a Bálint-naphoz köthető attitűdömet és elengedni a belém kövesedett gondolatokat. Miért ne ünnepelhetne mindenki úgy, ahogy akar? Miért fáj ez nekem? Minél többet agyaltam a dolgon, annál világosabb volt, hogy nincs értelme ennyire radikálisan gondolkodni erről a kérdésről. A negatív érzések dédelgetése úgyis csak energiát visz el, és hiába utálom én ezt a napot, attól még nem fog eltűnni a Föld színéről.
Az év minden napja lehet Valentin-nap
Plusz, ha akarom, az év minden napja lehet ünnep, tehát a Bálint-nap is, nem kell tüntetőleg éppen február 14-ét kizárni ebből. Az ünneplés módja sem kell, hogy eltúlzott legyen és indokolatlan mértékű költekezést vonjon maga után. A helyesírás meg… Hát istenem. Én minden évben felhívom a figyelmet erre, és tudjátok, mit? Javuló tendenciát látok.
Szóval a Valentin-nappal kapcsolatban is igaz, hogy meg kellene találni az egyensúlyt, ha úgy tetszik, az arany középutat. Nincs értelme olyasmit gyűlölni, amire nincs hatásunk – próbáljuk meg inkább a legjobbat kihozni belőle! <3
Nyitókép: Mindjourney
