Hiszen értem én, hogy az otthoni edzés idő hatékony. Rendben, ez igaz. Azonban sokkal könnyebb ellógni. Mert hát ígérgeted magadnak, hogy rögtön azonnal neki állsz, de valahogy csak nem találod meg rá az időt. Aztán meg hirtelen túl késő lesz. Túl éhes leszel. Túlságosan rájössz, hogy ezt a napot úgyis kihagyhatod. Nem dől össze tőle a világ. Valóban.

Csak, hogy az edzés regenerálja az idegrendszered. A napi mozgás pedig voltaképpen létszükséglet. Ugyanakkor ezen érv a modern életvitel következtében egyre könnyebben elfelejtődik. Ingerek kereszttüzében tengetjük a napjainkat. Éppen ezért könnyen el lehet csábulni.

Megoldás lehet, ha az otthonra tervezett edzős napokon már ébredés után nekiállsz le tudni a napi penzumot. Tudom, hogy ez nem hangzik habkönnyűnek. Ellenben a valóságra reflektál. Felejtsd el, hogy minden egyes alkalommal hatalmas lendülettel vágsz majd bele az edzésbe. Igenis léteznek nyűgös napok, amikor semmi értelmét nem látod a tested megerőltetésének. De őszintén valaha átélted már, hogy egy napindító edzés a nem adott endorfin löketett a napodnak? Kötve hiszem. Ezzel szemben egy elmaradt edzés minden csak nem motiváló.

Az évek alatt – pro tipp – megtanultam, hogy ezeket a kedvetlen reggelek élét lehet a legkönnyebben elvenni azzal, hogy gyorsan áttervezem az edzés helyszínét. Felveszem a nyúlcipőt, és mielőtt gondolkodóba esnék már a gymben is vagyok.

Előfordulhat, hogy útközben még meg kell erősítenem az elhatározásom egy kellemes kávézással – röpke időhúzásnak is megfelel – de az kétségtelen, hogy így tutira levonszolom magam. Nem mellesleg az sem árt, ha olyan termet kedvelsz meg, ami a lakóhelyed közelében található. Vagy éppenséggel többet is forgatsz. Nem kell feltétlenül csak egy mellett elköteleződnöd. Ez nem egy monogám házasság keretrendszere. Simán megteheted, hogy jársz egy messzibbi, ahol jobb a felszereltség, ill. egy közelebbi, ahol ugyan nem olyan jók az eszközök, de egy karnyújtásnyira van tőled. Tudom, hogy ez banálisnak hangzik, de sokat fog segíteni, hogy az idő legyen a kifogás.

Kivéve, amikor valóban elcsúszott a napod. Nem várt dolgok történtek. Végképp legyűrt a lustaság utáni vágy. Avagy éppen tényleg pihenésre van szüksége a szervezetednek. Azért ezt se zárjuk ki. Azonban, ha nem erről van szó, akkor kiváló idő hatékony megoldás lehet a tervezett edzőterembe látogatás helyett az otthoni edzés. Nincs kőbe vésve, hogy csak azért, mert felborultak a terveid, akkor mindenképpen ki is kellene, hogy maradjon a sport.

Megoldás, ha nem azon kattogsz, hogy mennyi edzést terveztél aznapra a terembe. Egyszerűen csak dolgozd fel, hogy az otthoni edzés nem feltétlenül adja a terem által kínált motivációs faktorokat. Nem lesz húzóerő senki melletted. Viszont csak azért ne engedj el egy edzést, mert húsz percért nem állsz neki. Pont ez a változás kulcsa. Tíz perc is több a semminél. A no zero day – nem kihagyni egyetlen napot sem – mozgás vonatkozásában pedig valóban megtérülő befektetés. Valóban olyan, ami hozzá ad a testi, lelki, mentális jól-létedhez.

The post Edzőterem vagy otthoni edzés: Hogyan dönts okosan? appeared first on Igazinő.

Ezután Kata még több mint egy évtizedig élt ebben a házasságban, és két másik gyermeket is szült a férfinak. Kata egyébként diplomás, intelligens, csinos nő, akinek kifejezetten befolyásos munkaköre van, amire ráadásul egy egész ország figyel. Közéleti személyiség.

Miért tűri ezt mégis Kata?

Miért nem lép ki a házasságból? Miért szül még két gyereket? A válasz nagyon sokrétű. A családon belüli erőszak (legyen az akár testi, akár lelki terror) lélektana nagyon összetett. A bántalmazó (amennyiben valóban nárcisztikus személyiségzavarban szenved) briliánsan ért ahhoz, hogy mindig csak annyit bántson, amennyit még a másik fél megbocsát. Ad is, meg el is vesz. Ad szeretetet, rajongást, szerelmet, hangzatos ígéreteket, és adja magát, aki önmagában is lenyűgöző, hiszen önimádata a másik ember tükrében még inkább felértékelődik. Aztán el is vesz, szavakkal, néha ököllel, sokszor izolációval. Mégis mindig elhiteti az áldozattal, hogy van visszaút, ez csak egy botlás, a szerelem valódi, az igazi szeretet mindent megbocsát.

Nem egyszerű kilépni egy ilyen kapcsolatból

Mentálisan sem, de főleg nem egyszerű, ha gyerek(ek) vannak, ha a bántalmazott fél ki van szolgáltatva a bántalmazónak. Anyagilag. Testileg. Társadalmilag. Félhet, hogy a bántalmazó a gyerekeken áll bosszút, félhet, hogy anyagilag nem állja meg a helyét, félhet, hogy még súlyosabb bántalmazásokat fog elszenvedni bosszúból, és félhet, hogy a család, a barátok, a munkahelyi kollégák, vagy akár az egész társadalom magára hagyja. Félhet, amennyiben NEM egy magas beosztással, kapcsolatokkal, erős családi, baráti és egzisztenciális háttérrel rendelkező ember, akinek megfelelő eszközei vannak saját és családja védelmére.

Ettől eltekintve, a családon belüli erőszak vádját mindig nagyon komolyan kell venni. Az elszenvedőt pedig segíteni, támogatni és lehetőség szerint megvédeni, főleg, ha gyerek(ek) is vannak. Azonban felmerül a kérdés, hogy egy jó anyagi és kapcsolati forrásokkal rendelkező, intelligens, komoly pozícióban lévő ember miért nem igyekszik megvédeni a gyerekeit és a családját már jóval azelőtt, hogy ehhez érdeke fűződne.

Kép forrása: Unsplash

Az is elgondolkodtató, hogy megvédem-e a gyerekeimet azzal, hogy ország-világ előtt mesélem el, milyen szörnyeteg az apjuk. És milyen képet nyújtok magamról a gyerekeimnek, amikor ettől a szörnyetegtől 16 éven át nem védtem meg őket? Én azt gondolom, 3 forgatókönyv lehetséges. Egyikről sem tudhatom biztosan, hogy igaz vagy sem. Valószínűleg igen is, meg nem is…

1. A gyerekek végig tudtak a bántalmazásról, hiszen előttük zajlott. Ennek ellenére semmiféle védelmet nem kaptak a szörnyetegnek titulált bántalmazótól. Most pedig egy ország hallgatja, milyen ember is az apjuk és miként tálal ki róla az anyjuk. Semmiképpen sem ezt venném a gyermekvédelem első pontjának.
2. A gyerekek mindezidáig semmit sem tudtak a több évtizedes bántalmazásról, és most online TV műsorok, újságok és híradók hasábjairól értesülnek erről. Azt hiszem, ez sem védi meg a gyerekeket.
3. A történet részben, vagy akár teljes egészében kitalált sztori, a fantázia szüleménye, ami a lehető leggyanúsabb pillanatban látott napvilágot, akkor, amikor a bántalmazott félnek (vagy akár az őt körülvevő közegnek) ebből akár haszna is származhat. Le a kalappal, aki így tudja időzíteni élete legnagyobb traumájának a tálalását. Bizonyosan igazi empata, aki ennyi éven át kiáll a bántalmazó mellett, hogy csak akkor valljon színt, amikor abból előnye származik.

Kata szerint a családja tisztességét és igazságérzetének védelmét szolgálja, hogy színt vallott. Úgy érzi, ezzel védi meg gyermekeit, családját és barátait. 16 évnyi sorozatos rossz párkapcsolati döntés után, amikor sem ő, sem a környezete nem igyekezett a gyerekeket, vagy akár őt magát eltávolítani a szörnyeteg bántalmazó közeléből. Mi több, a teljes környezetnek tudomása volt az elnyomóról, de úgy érezték, nem illik beleszólni más MAGÁNÜGYeibe. Ha KÖZügyekől van szó, az persze teljesen más kérdés. Azzal illendő foglalkozni. Vagyis illendő lenne.

Nyitókép: Midjourney

The post Megvédem-e a gyerekemet azzal, hogy nyilvánosan beszélek évekkel ezelőtti abúzusról? appeared first on Igazinő.

A sajnálkozó sokaság nem érzi, hogy kicsit képmutató?

Lépten-nyomon szembejön velem ennek a fiatalembernek a képe. Nemcsak a hírportálok, de rengeteg ismerősöm osztja meg, mennyire sajnálja Szilárdot és családját most, hogy – és jelenleg fogadjuk el ezt tényként – szinte biztosan meghalt. Persze mindenkinek szíve joga kifejezni az érzéseit, megosztani, ami foglalkoztatja, akár épp drukkol az eltűnt hegymászó megtalálásért, vagy sajnálkozik, mikor erre nem került sor. De most komolyan…

Nem érzitek úgy, hogy ezek az emberek katasztrófa turistáskodnak? Olyan ember fotója, cikke mellett sajnálkoznak, akit soha nem ismertek, akiről – hozzám hasonlóan – 3 nappal ezelőttig soha nem is hallottak, csupán azért, hogy begyűjtsenek néhány kommentet a profiljukon? Akik személyesen ismerték, vagy véleményt írtak a történtek kapcsán, az természetesen egészen más tészta.

A károgók szégyelljék magukat!

Az első csoport habár – szerintem – képmutató, de viselkedésük legalább nem káros és frusztráló. Akik viszont a “megérdemelte”, “mit várt?” stb. kommentekkel dobálóznak, azok mit gondolnak? Értem, hogy könnyebb egy hamis kontroll illúziójába ringatni magukat és azt hinni, ha soha semmi veszélyeset nem tesznek az életben, őket és a szeretteiket nem érheti baj. De sajnos ez nem így van…

Forrás: facebook.com/SuhajdaSzilardClimber

Egy embertársunk meghalt. Egy kitartó, szenvedélyes sportember, aki – legalábbis innen a távolból, ahonnan nem ismerjük személyesen – jó embernek tűnt. Ez elszomorító. Mivel, hál’ istennek nem a saját családtagunkról van szó, ezért nem kell álmatlanul forgolódnunk, de azt sem érdemli, hogy pálcát törjünk a feje felett. Se Szilárd, se a gyászoló család. 

Ha a szenvedélyednek élsz és halsz, abban benne van a halál lehetősége

Én megértem, hogy vannak olyan emberek, akiknek nem élet az élet, ha nem mászhatják meg az Everestet oxigénpalack nélkül. Ha nem ugorhatnak ki úgy egy repülőből, hogy csak a legeslegvégső percben, a föld felett pár 10 méterrel nyitják ki az ejtőernyőt, vagy nem gyorsulnak 220-ra egy hegyi úton a motorjukkal. A motiváció most mindegy is, de ők és családtagjaik, barátaik azt vallják, enélkül nem is lenne érdemes élniük, félemberek lennének. 

Oké. Én úgy gondolom, hogy ha valaki értelmes, felnőtt embernek tartja magát, mentális képességei birtokában döntést tud hozni arról, mi éri meg, és mi nem. Ha Szilárd egy életen át nem érezte volna teljes emberek magát, ha nem visz véghez hegymászó csúcsokat, az elfogadható. Ha ő úgy gondolta, az a kockázat, hogy valamibe – elég nagy eséllyel – belehalhat, megéri azt a dicsőséget, ha mégis sikerül, akkor jól döntött. Mert ő DÖNTÖTT. 

Én egyáltalán nem értek a hegymászáshoz – csupán rövid kutatómunkám néhány cikke kapcsán informálódtam -, de elég gyorsan világossá vált, hogy egyedül, oxigénpalack nélkül megmászni a Mount Everestet nagyon kevés embernek sikerül, ráadásul annak a kockázata, hogy valaki útközben belehal a kísérletbe, igencsak magas. 

Ha én eljutottam eddig a tényig, akkor nyilvánvalóan egy profi hegymászó is, és ennek a tudatában mérlegelt és döntött. Én csak azt nem értem: min lepődtünk meg? Ha azt mondanám, 90%-os kockázattal belehalsz valamibe – persze reménykednél, hogy mégis a 10%-ban leszel, de mégis… Nem ér meglepetés. Szilárdot nem autóbaleset érte, nem rákos megbetegedés vitte el és nem a piacra menet csapta el a busz. Ő úgy döntött, kockára teszi az életét, amit – sajnálatos módon – el is ragadott tőle élete csúcsteljesítménye. Nem érdemelte meg, de ő hozta meg ezt a döntést.

Egy nő férj nélkül, egy gyerek apa nélkül maradt

Forrás: facebook.com/SuhajdaSzilardClimber

Az az igazság, hogy ha én lennék egy extrém sportoló felesége, biztosan megkérdezném tőle: fontosabb a szenvedélyed, mint a családod? Fontosabb elérni életed rekord teljesítményét, mint mellettem leélni egy életet és együtt  felnevelni a gyerekeinket? Ha a válasz igen, akkor tudom, hogy egy igazi szenvedélyes, csúcsteljesítményre rendeltetett férfival van dolgom. És ahogy ezt felfogom, azonnal össze is csomagolnék és elhagynám. Sőt, nagy eséllyel hozzá se mentem volna és főleg nem szültem volna neki gyerekeket. Ez ÉN vagyok. 

Szilárd felesége viszont – feltételezhetően – nem ilyen. Ő elfogadta, hogy férje életében a hegycsúcsok megmászása az első, és ezért hajlandó mindent feláldozni. Mindent. Akár a saját életét is. Akár a családját is. Lehet, nem csak elfogadta ezt, talán pont ezért szeretett bele?

Sajnálom Suhajda Szilárdot, ahogy sajnálom a feleségét, a gyermekét és az egész családját. Elveszíteni valakit, akit szeretünk, nagyon nehéz. Még akkor is, ha ő maga döntött erről. Remélem, akiknek az az álma, hogy megmássza az Everestet, méltó sírhelynek is tartja azt, így pedig békében nyugodhat. 

Nyitókép: facebook.com/SuhajdaSzilardClimber

The post Suhajda Szilárd – Ha a szenvedélyednek élsz és halsz, abban benne van a halál lehetősége appeared first on Igazinő.

A költő- és írónő 1917-ben született Debrecenben, református családba, ami meghatározta későbbi művészetét. Munkásságának első szakaszában a költői pályát taposta, igencsak sikeresen. 1949-ben Baumgarten-díjat kapott, de még ugyan azon a napon vissza is vették tőle, elbocsátották az állásából és 10 évig nem publikálhatott. A hallgatás évei után prózai alkotásokkal tért vissza, innentől kezdve regény- és drámaíróként csillogtatta meg tehetségét.

Kedvenc idézeteinket gyűjtöttük össze!

„Ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben! Nem ok nélkül kaptad.”

„Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.”

„Ez egyébként is olyan világ, amiben a legokosabb kihalni.”

„Hiszem, hogy vagy. Hiszem, hogy nem hagytál el. Hiszem, hogy szeretsz, hogy védel, segítesz, hogy akarod, hogy szóljak helyetted. Hiszem, hogy így is lehet szerelmesnek lenni, hiszem, hogy én és csak én voltam neked minden, hiszem, hogy minden betegséged – lelki-testi nyomorúságod – ellenére is igaz volt, amit mondtál: hogy én voltam az egyetlen az életedben, ami tökéletesen sikerült, életed egyetlen, igazi diadala, sikere.”

„Tudta, hogy szeretem, megmondtam neki, ismerte a feltételeimet, azt is, én nem moccanok: szenvedni tudok, osztozni nem.”

„Minden csak látszólag és momentán múlik el, végképpen soha, te is belém költöztél, és velem élsz ezentúl, míg csak élek.”

„Aki kineveti (…) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék.”

„Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltűntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem.”

„Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágítson mindent.”

„Egyazon percben nem léphet két irányba az ember.”

„Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.”

„Nem felel a nappal,

és nem felel az éj, –

de hallgat-e valóban,

aki csak nem beszél?”

„Szerettelek… úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál.”

„Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.”

„A szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott, mint ember.”

„Mindenkinek joga van a boldogtalansághoz.”

„A hűség tulajdonság, a hála tanítható.”

„Ha meg akarsz tartani valakit magadnak – ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.”

„Anyám azt mondta, „azt ne képzeld, hogy a boldogság az egy folyamat, elkezdődik, éltek, mint a mesében, jönnek a kék hegyek, a rózsavirág – a boldogság a katasztrófák üzemzavara„.”

„Találd ki, mondtam a szememmel, rettenetes kitöréseimmel és soha nem szelídülő indulatosságommal, találd ki, hiszen szeretsz, találd ki, hogy van valami, amit nem tudok kimondani.”

„Hiszek a szenvedély létjogosultságában (…), s bármilyen szívesen vonják is kétségbe, abban is, hogy bizonyos emberek bizonyos érzései évtizedekig, esetleg holtukig megőrzik intenzitásukat.”

Forrás: Wikipedia

Nyitókép: Unsplash

The post Szabó Magda: „Tanuld meg, hogy amíg élsz, nem késő semmi.” appeared first on Igazinő.

„Nem szabad ennyire szeretni, senkit se szabad ennyire szeretni, még a tulajdon gyermekünket sem. Minden szeretet vad önzés.”

„Azt mondod, hogy a szeretethez nem kell érteni, nem is  lehet “érteni”? Tévedsz, drágám. Én is ezt mondtam, sokáig, az égre kiáltottam ezt a feleletet és vádat. A szeretet vagy van, vagy nincs. Mit is lehet “érteni” ezen?… Mit ér az emberi érzés, mely mögött szándék van, tudatosság?… Te, mikor az ember öregszik, megtudja, hogy minden másképpen van, mindehez “érteni” kell, mindent meg kell tanulni, a szeretetet is.”

„Emberek vagyunk, s minden az értelmünkön át történik velünk. Érzéseink és indulataink is értelmünkön át lesznek elviselhetőek vagy türhetetlenek. Nem elég szeretni.”

„Emberfeletti erő kell hozzá, hogy valaki a természete ellen éljen.”

FORRÁS: WIKIPÉDIA

„Mikor az ember sírni kezd, már csal. Akkor a folyamat már lezajlott. Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.”

„Bűn az is, amit szeretnénk, de nem vagyunk hozzá elég erősek.”

„Nyugodj meg, kislányom. Most minden nagyon fáj még. Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amiről azt hiszed, hogy elviselhetetlen.”

„A boldogság, az igazi, nem árulkodik.”

„Mindig így van: az egyik jobban szeret, mint a másik. De könnyebb annak, aki szeret. Te szereted a férjedet, s ezért neked könnyebb, még ha szenvedsz is ettől. Nekem el kellett viselnem egy érzést, amelyhez nem volt belülről semmiféle közöm. Ez sokkal nehezebb.”

„Most már tudtam, hogy nemcsak én határoztam el a feladatot, a feladat is elhatározott engem.”

„Nem elég szeretni, lelkem. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. … De, aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.”

„Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.”

„Én nő vagyok, tehát egyszerre indián és mesterdetektív, szent és kémnő, minden egyszerre, ha arról a férfiról van szó, akit szeretek.”

„Egy nő tudja az ilyesmit.”

„Mi a siker? Akarat, úgy látszik, eszelős akarat, amely mindent és mindenkit megperzsel.”

„Vissza lehet hozni valakit, aki hűtlen. Vissza lehet szerezni valakit, aki elment. De aki igazán és véglegesen meg sem érkezett, soha… Nem, ez lehetetlen.”

„… szerelemben nem lehet osztozkodni – mondtam. Közhely. … Mindent lehet. Éppen a szerelemben lehet mindent.”

„A legnehezebbet kísérelte meg, amire ember vállalkozhat az életben. Tudja, mit csinált? Értelemmel akart közömbösíteni érzéseket. Mintha azt mondanám, hogy valaki szavakkal és érvekkel reábeszélt egy darab dinamitot, ne robbanjon fel többé.”

„Az érzelem dolgaiban nincs tanács. … Egyáltalán nincs “tanács” az életben. Minden megtörténik, ennyi az egész.”

„Az ember nemcsak a szájával hallgat vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is.”

„… nincsen igazi. Egy napon felébredtem, felültem az ágyban, és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden…”

Nektek mi a kedvenc Márai idézetetek?

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Márai Sándor: „A boldogság, az igazi, nem árulkodik.” appeared first on Igazinő.

És ha Pistike még így is otthon hagyja az előre bekészített tornafelszerelést, akkor napközben munkából hazaloholva viszik be a gyerek után. „Nehogy egyest kapjon!” – felkiáltással. De miért ne? Érthető, hogy az ember nagyon szereti a gyerekét, és a szülők életének központi kérdése gyermekük jóléte. Pont ezért nem értem: miért tolnak ki vele?

Hiszen a szocializációs közegek (jelen esetben: iskola) a tanulás legfontosabb állomásai a gyerek életében. Azonban itt nemcsak írni, olvasni, számolni tanítanak, hanem – többek között – felelősségre is nevelnek. Megtanítják, hogy a döntéseinknek és tetteinknek következményei vannak. Például, ha otthon felejtem a tornafelszerelésem, akkor egyest kapok. Ha nem készülök a matekdolgozatra, akkor is egyest kapok.

Azonban ha sokat gyakorlom a tollbamondást, ötös lesz a nyelvtandolgozatom, és ha megtanulok bepakolni az iskolatáskámba minden másnapra szükséges tanszert, akkor nem kapok egyest szorgalomból. (Persze a jó jegyek megszerzése nem csak szorgalom és gyakorlás kérdése. Nagyon gyakran egyéni képességek és személyiségjegyekből fakadó különbségek határozzák meg őket.)

Az az egyszerű tény, hogy ha valamit nem megfelelően csinálok, az negatív következménnyel jár, az egyik legegyszerűbb tanulási folyamat (negatív megerősítés) példája. És mint ilyen, nagyon hasznos a gyermek későbbi, felnőtt életében. Már kisgyerekként is értetlenül álltam a tény előtt, hogy a szülők miért gondolják, hogy gyereküket rövid távon hamis sikerhez juttatva, hosszú távon jót tesznek velük.

FORRÁS: PEXELS

Jó talán kicsit irigy is voltam, mert utánam soha nem hozták be a tesi cuccot… Egyszer anyukám megkötötte helyettem a technika házimat, de csak négyest kapott rá. Lehet, innen fakadnak kiskori sérelmeim a téma kapcsán.

Olyan választ is hallottam gyakorló szülőktől, hogy MUSZÁJ megcsinálni a gyerek helyett ezt meg azt, mert utána egyest kap (igen, idáig már egyszer eljutottunk), és ha sok egyes kap, meg fog bukni! Valóban. Ez már egy eggyel összetettebb hosszú távú pozitív megtérülésre vonatkozó gondolatmenet. És mint ilyen, még hasznosabb, mint az előző! Hiszen a gyerek megtanulja, hogy hibázni emberi dolog.

Bárkivel előfordulhat. Ám van lehetőséged kijavítani. Hiszen írsz még legalább 3-4-5 dolgozatot a tantárgyból, mielőtt a bukás veszélye felmerülhetne. (Egyébként iskolás kori emlékeim szerint a tornazsák vagy bármilyen egyéb tanszer otthon felejtése nem tantárgyi egyes, hanem egyéb büntető intőt vagy másféle megrovást jelentett, hiszen a feledékenység nem magára a tárgyi tudásra irányul. Remélem, ez mai is így van.)

Ezért állok értetlenül a gyerek helyett iskolai feladatokat végző szülők előtt. Úgy gondolom, nagyon fontos támogatni gyermekünket, főleg ha olyan új és izgalmas helyzettel találkozik, mint az iskolakezdés. Meg kell tanulni bepakolni a másnapi táskát, el kell sajátítani a kötelező viselkedési formákat, és az új elvárásokanak is meg kell felelni, amiket a suli támaszt. Sok új kihívás, amiben segítenünk és támogatnunk kell a gyereket.

De nem mindegy, hogy segítek neki bepakolni azt a táskát, megtanítom bepakolni, vagy egyetemista koráig viszem utána az otthon felejtett biokémia I. könyvet…

Erről a témáról mindig a pillecukor teszt jut eszembe (Marshmallow Experiment, Walter Mischel, 1972, Stanford), mikor 4 éves gyerekeknek cukorkát kínálnak. Ha elveszik a cukorkát, azonnal megehetik, ha viszont kibírnak 15 percet, hogy nem nyúlnak hozzá, akkor kapnak még egyet. A kísérlet a gyerekek önuralmát (is) vizsgálja. Hogy képesek-e az azonnali örömforrást helyett a későbbi, de nagyobb örömet választani. Vajon a szülők milyen eredménnyel teljesítenének ezen a teszten?

Nyitókép: Pexels

The post Életképtelen gyereket nevelsz, ha megcsinálod a leckéjét? appeared first on Igazinő.